A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

X. rész

Amikor minden a véletlenen múlik, akkor a véletlenbe kell helyeznünk bizodalmunkat. 

****Andis****

Tóváros csak úgy hemzsegett az orkoktól, balszerencsénkre ők előbb értek ide, mint mi. Sorra ölték az embereket legyen az gyermek vagy felnőtt, nő vagy férfi nem érdekelte őket. Ezeknek a szörnyeknek nincsenek is érzéseik, a szívük ugyan olyan sötét lehet, mint a koponyájuk alatti üresség.   

- Váljunk szét, te jobbra mész én pedig balra – adta ki az utasítást Legolas

- És mi lesz az emberekkel? Ki fog nekik segíteni? - kérdeztem tőle

- Ha meg akarod menteni a törpjeidet akkor, én a helyedben nem foglalkoznék az emberekkel. Az orkok nem fogják megvárni amíg te megmented az embereket és utána támadni az törpökre. - mondta a herceg

- Akkor csak úgy sétáljak el mellettük, mintha ott se lennének? - kérdeztem tőle s reméltem, hogy találunk valami megoldást az emberek védelmére

- Nőj fel Andis! Nem tudsz s nem is lehet mindenkit megmenteni. - mondta megvetéssel teli hangon s elindult az útjára én pedig a magaméra. Minél inkább közeledtem a város közepe felé annál több ork jött velem szembe. Rengeteget megöltem s ahogy tudtam az embereknek is próbáltam segíteni, de igaza volt Legolasnak ekkora túlerővel szemben nem lehet mindenkit megmenteni, igyekeztem hát minél előbb megállítani egy menekülőt, hogy megkérdezhessem arról, hogy merre találom Bardot.

- Elnézést Uram, megtudná mondani, hogy merre találom Bardot? - kérdeztem egy velem szembe futó idős úrtól

- Abban a házban lakik, ott! - mutatta meg a menekülő s már futott is tovább az orkok elől én meg egyenesen felrohantam a lépcsőn, hogy megtaláljam Kilit és eltudjam látni a sebét. Amint berontottam az ajtón egy orkot láttam a lakás közepén és két kislányt és egy kisfiút, akik asztal mögül próbáltak védekezni a szörnnyel szembe, Kili egy aztalon feküdt a sarokban félig eszméletlenül s körülötte Fili, Bofur, Nori és Bombur állt s próbálták ellátni a testvérük sebeit. Először megöltem a szoba közepén álló orkot, majd odaléptem az asztalon fekvőhöz.

- Kili, Kili figyelj rám én vagyok az Andis, nem lesz semmi gond megpróbállak rendbe hozni, jó? - kérdeztem tőle, de választ már nem kaptam mert a láztól már teljesen kábult volt

- Nori és Bombur, hozzatok Athelast azaz királylevet van egy ötletem, hogy mivel tudnám megmenteni Kilit. - adtam ki az utasítást a törpöknek mire ők kiosontak a házból

- Segíthetünk valamiben? - kérdezte Bard idősebbik lánya Sigrid

- Hozzatok tiszta vizet, rongyot és segítsetek lefogni – mondtam nekik s már hozták is őket, közben Bomburék is megérkeztek a növénnyel, majd nekiláttam Kili ellátásának. Egy kis vízzel lemostam a sebből az alvadt vért majd az összetördelt királylevelet rányomtam a sebre és elkezdtem egy régi varázslatot mormolni, amit még otthon, édesanyámtól tanultam. A varázslat működött, Kili egyre jobban nézett ki, a végén megvizeztem a rongyokat és a maradék királylevéllel együtt rákötöttem a sebre.

- Köszönöm - mondta a törp s megpróbált felülni

- Csak óvatosan, még nagyon friss a seb – figyelmeztettem Kilit, majd a gyermekekhez fordultam

- Megtudjátok mondani, hogy édesapátok merre van? - kérdeztem tőlük

- A tóváros ura börtönbe zárta - mondta Bain, Bard fia

- Ugye kiszabadítjuk? - kérdezte Bard legkisebb lánya Tilda

- Megkeressük és kiszabadítjuk, majd egy bizton-ságosabb helyre viszünk titeket – mondtam majd elindultunk az ajtó felé, de az hirtelen kinyílott és Legolas lépett be rajta

- Látom megmentetted a törpödet, most már mehetünk vissza a palotába - mondta s szinte meg se várta a válaszomat

- Nem mehetünk vissza, van két ígéretem, amit be akarok tartani, ha te vissza akarsz menni akkor menj, de én maradok. - mondtam és a kis társaságommal együtt kiléptem az ajtón

- Várj! Most meg hová mész? - kérdezte a herceg

- Először is kiszabadítom Bardot és a gyerekeivel együtt egy biztonságos, helyre viszem őket, majd a törpökkel együtt felmegyek a Magányos hegyre és segítek nekik, mint, ahogy azt eddig is tettem volna. - adtam a választ a hercegnek, s indultam el újra

- Várjatok veletek megyek – mondta s újra együtt vágtunk neki az útnak.

****Legolas****

Tóvárost teljesen ellepték az orkok, legszívesebben visszafordultam volna, mert kudarcra van ítélve az egész törpmegmentősdi. Ekkora túlerővel szemben semmi esélyűnk sincs, de persze a hercegnő, mint mindig most is hajthatatlanul makacs volt...

- Váljunk szét te mész jobbra én pedig balra – mondtam s már indultam is volna mikor újra megszólított

- És mi lesz az emberekkel? Ki fog nekik segíteni? - kérdezte tőlem

- Ha meg akarod menteni a törpjeidet akkor, én a helyedben nem foglalkoznék az emberekkel. Az orkok nem fogják megvárni amíg te megmented az embereket és utána támadni az törpökre. - mondtam Andisnek

- Akkor csak úgy sétáljak el mellettük, mintha ott se lennének? - kérdezte tőlem, mintha mindent nekem kéne megoldanom

- Nőj fel Andis! Nem tudsz s nem is lehet mindenkit megmenteni. - mondtam s egy az egyben otthagytam őt.

Az orkok csak úgy hemzsegtek Körülöttem, az összeset megöltem, aki az utamba állt, de egy erősebb volt, mint amire számítottam s erősen belevezetett a falba mire eleredt az orrom vére. Meglepődtem, mert ilyen nem szokott velem előfordulni, de nem értem rá ezzel foglalkozni egy gyors mozdulattal a kardommal elválasztottam a fejét a nyakától. Hírtelen egy ismeretlen érzés hasított belém s elgondolkodtam, hogy ha velem majdnem elbántak akkor mi a helyzet Andissel? Vajon megtalálta már Kilit? Vagy netán már nem is él? Meg kell őt találnom! Elkezdtem futni, csak futottam és futottam majd megálltam egy háznál, nem tudom mi vezetett el idáig, de volt egy érzésem, hogy jó helyen járok, felszaladtam a lépcsőn belöktem az ajtót és hirtelen ott állt előttem ő, jól volt, még csak egy karcolás se volt rajta. Hirtelen teljes békesség járta át az egész testemet, ez nem vall rám, hogy ennyire aggódok valakiért. Miután teljesen megbizonyosodtam arról, hogy a hercegnőnek nem esett semmi baja jobban körülnéztem majd megláttam mellette a törpöket köztük Kilit is, akinek már kutya baja sem volt, s rajtuk kívül még három gyermek állt ott, biztos Bard gyerekei.

- Látom megmentetted a törpödet, most már mehetünk vissza a palotába - mondtam majd sarkon fordultam, hogy minél előbb eltűnhessek innen

- Nem mehetünk vissza, van két ígéretem, amit be akarok tartani, ha te vissza akarsz menni akkor menj, de én maradok. - mondta s lám máris visszatért a régi kiálhatatlan hercegkisasszony

- Várj! Most meg hová mész? - kérdeztem Andistől

- Először is kiszabadítom Bardot és a gyerekeivel együtt egy biztonságos, helyre viszem őket, majd a törpökkel együtt felmegyek a Magányos hegyre és segítek nekik, mint, ahogy azt eddig is tettem volna. - válaszolta s már indult is volna

- Várjatok veletek megyek – mondtam, de már meg is bántam mert tudtam, hogy úgyis csak baj lesz belőle.

********

Sziasztok! Először is tudom, hogy nincs semmi mentségem arra, hogy december 30.-a óta miért csak most teszek ki új részt szóval nem is magyarázkodom. Mostantól kezdve igyekszem rendszeresebben hozni a részeket, és próbálom érdekesebbre írni a sztorit mert eddig nagyon gyenge. Addig is remélem jólvagytok és még érdekel titeket a sztori. Vigyázzatok magatokra! Puszi: Hirwendis