A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

VII. Rész

Az embernek olykor választania kell. A világ olykor megköveteli. De ha az ember ismeri önmagát, és ha hű marad önmagához, a választás nem is választás. Be kell teljesítenie sorsát. Azzá kell lennie, akinek született, akkor is, ha iszonyodik tőle. 

Órák óta sétálhattunk már a semmi közepén mikor odaértünk egy erdő széléhez és a törpök tábora két részre szakadt. A társaság egyik fele szerint meg kellene várnunk Gandalfot még mielőtt belépünk az erdőbe, Thorin és a többi törp szerint meg már így is épp elég időt vesztegettünk el a Völgyzugolyi kitérővel és a Durin napja egyre inkább közeledik. Bilbó és én igyekeztünk pártatlanul maradni, de a félszerzet arcára rá volt írva, hogy inkább ő is a mágussal együtt lépne be a mélységesen sötétnek tűnő erdőbe. Aztán bekövetkezett az, amitől én a jelen helyzetben a legjobban féltem. Minden tekintet rám szegeződött, azt várták, hogy majd én eldöntőm, hogy mi legyen. De még én se tudtam, hogy melyik lenne a jó döntés. Balinnak igaza van azzal kapcsolatban, hogy bölcsebb lenne egy mágus társaságában belépni az erdőbe, de viszont bármennyire is nehezemre esik bevallani, hogy most az egyszer Thorinnak is igaza van azzal kapcsolatban, hogy nem sok időnk van már Durin napjáig és ha nem érünk oda időben akkor ugrik az egyességem a törpökkel és az egyetlen esélyem is elúszik, hogy visszaszerezzem az örökségemet. 

-Döntsön a tünde, ők úgyis mindig elvannak akadva a bölcsességükkel - mondja Thorin, de már meg se lepődők az epés megjegyzésén

-Igaza van Thorinnak, mennünk kell. -hosszas gondolkodás után végül közlöm velük a döntésemet, aminek nem mindenki őrült bár ebben az esetben, nehéz lett volna olyan döntést hozni, amely mind a két félnek megfelelt volna.

Beléptünk a sűrű rengetegbe majd ahogy egyre inkább közeledtünk a közepe felé úgy tűnt mintha elfogyna a levegő. Fullasztó, fuldokoló érzés fogott el minket, majd furcsa hangok kezdték átjárni az egész erdőt. A hangok egyre közelebbről és közelebbről jöttek s egyszer csak valaki felkiáltott, hogy: "Vigyázz!". Hirtelen azt se tudtam, hogy mi történik csak felkaptam a fejemet és egy óriás pókot láttam a szemem előtt. Kardot rántottam s egy gyors mozdulattal a homloka közepébe szúrtam, de a gondjaink ezzel még nem oldódtak meg mert még több érkezett ezekből a szörnyű teremtésekből. Már egy jó ideje küzdhettünk a pókokkal mikor újabb furcsa hangokra lettünk figyelmesek.

-Szavamra, mi jöhet még? - kérdezte Balin

-És hol van Bilbó? - kérdezte Thorin

Az utóbbi kérdésre senkinek se volt ideje válaszolni mert az új zajok forrásai is megérkeztek közénk. Pillanatok alatt több tucatnyi tünde ugrott le a fák tetejéről és kelt a segítségünkre.

-Ezek rosszabbak a pókoknál! - méltatlankodott Thorin

-Ne zsörtölődj! Inkább örülj annak, hogy nem vesztünk el teljesen! - mondtam miközben egy újabb rusnyaságot sikerült kivégeznem

-Te könnyen beszélsz, ők a te fajtáid! - mondta, de erre már időm se volt válaszolni

A tündék segítségével hamar leszámoltunk az összes pókkal, de utána nagy meglepetésemre bekerítették a törpöket is. Nekem szerencsém volt, mert harc közben távolabb kerültem tőlük, azt tudtam, hogy a Tündék és a törpök viszonya réges idők óta nem felhőtlen, de nem értem, hogy miért segítettek nekik a pókok ellen, ha utána meg célkeresztbe veszik őket.

-Ne hidd, hogy nem öllek meg törp, kedvemre lenne! - mondta egy szőke, hosszú hajú, aki feltehetőleg a tündék vezére lehetett majd nyilával Thorint vette célba. Thorin kimondottan nehéz eset, de nem hagyhatom, hogy csak úgy megöljék, ezért felkaptam egy földönheverő íjat s a tünde mögé ugrottam.