A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

II. rész

Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.

Húsz esztendője már, hogy Gandalf elhelyezett ennél a családnál. A napjaim álltalában felettébb átlagosak és unalmasak.  Reggel felkelek vizet hordok, reggelizek, segítek a konyhába bár hamar rájöttek, hogy egyáltalán nem vagyok jártas a sütés főzés rejtelmeiben, délben ebédelek majd mosogatok, utána olvasok, este segítek a lovaknál majd fürdés és alvás. A családra egy rossz szót nem szólhatok, mert mindent megtesznek azért, hogy még csak gyanúja se legyen annak, hogy én itt tartózkodom. Igaz közelébe sincs az igazi családomhoz, de szerintem ez érthető, őket senki nem foglya pótolni, hiába van az, hogy szinte sohasem unatkozok, de akkor is eddig még nem telt el úgy nap, hogy ne gondoljak rájuk. Hiába ébredtem verőfényes napsütésre, hiába fújta át lenge ruhámat a lágy tavaszi szellő, a rossz gondolatok akkor is megbélyegezték napjaimat mert nem tudtam felejteni, talán nem is akartam felejteni. Hiányoznak az anyámmal folytatott beszélgetések néha napján előveszem a bőrből készült harci ruháját, soha nem láttam benne, de lemerem fogadni, hogy gyönyörű volt benne hisz nem volt olyan ruha, nyakék vagy fülbevaló mi nem állt volna neki jól. Az apámmal való kardforgatás gyakorlása is még élénkel él az elmémbe, mint ahogy az is amikor még kisgyermek koromban keresztül szaladok az udvaron s egyenesen apám karjaiba omlok ő felkap és megpörget a levegőben majd nevetve mondja, hogy én vagyok az ő kincse. Rimadarral mondhatni tökéletes testvérek voltunk, jó persze volt, hogy veszekedtünk, de nagyon ritkán. Ő soha nem volt híve a harcnak a verekedésnek vagy az egyéb véres tevékenységeknek, ő inkább a diplomácia híve volt. Akár ötször is képes volt újra tárgyaltatni egy ügyet csak, hogy elkerülje a konfliktusokat, de amikor én még nyolcéves voltam ő pedig tíz és együtt játszottunk a nemesek gyermekeivel történt egyszer, hogy az egyik fiúgyermek piszkálni kezdett, már egy hete mást nem csinált csak gúnyolt majd az udvaron egyszer el is lökött Rimadar szeme láttára, a bátyám, aki addig talán soha nem verekedett nemes egyszerűséggel odaállt a fiú elé és orrba verte. Igaz a szüleink leszidták, de ez őt nem nagyon hatotta meg, még aznap megígérte, hogy soha nem fogja engedni, hogy bárki is bántson engem. Rengeteget gondolok rájuk, s még többet arra, hogy hogyan fogok bosszút állni. Már húsz év is eltelt az ominózus nap óta, de még mindig nem tettem egy lépést se az ügy érdekében, talán annyit, hogy amikor találkoztam Gandalfal akkor említettem az ügyemet és ő megígérte, hogy talál nekem szövetségeseket, de nagyon régóta már róla se hallottam. Utoljára három, hónapja hallottam felőle, amikor elmondása szerint Rohan felé jár, a levelében azt írta, hogy megpróbál beszélni a királlyal Théodennel. Azt mondta majd megírja, hogy miben állapodtak meg, de azóta se írt nagyon remélem, hogy nem esett baja hisz elmondása szerint jó barátja volt atyámnak is és eddigi tettei alapján én is számíthatok rá, de az felettébb aggaszt, hogy nem jelentkezett. Igyekeztem elterelni gondolataimat az esetleges problémákról, valószínűleg csak túlgondoltam a dolgokat, mivel a nap ma úgy gondolta, hogy nem jön elő s a szürke esőfelhők is tökéletesen tudják pótolni őt ezért az időt kevésbé lehet szépnek nevezni. Az idő rossz az udvaron semmit se lehet csinálni ezért fogtam egy könyvet s olvasni kezdtem miközben eltéveszthetetlen illatok szálltak a konyhából egyenesen a szobám felé, ezt az illatot soha nem keverem össze semmivel, ez illat a szederlekváros kosárka illata volt, a kedvencemé. Próbáltam türtőztetni magamat attól, hogy meglátogassam a konyhában tevékenykedő Elizabeth asszonyt és a csábítóan illatozó kosárkákat, de igaz az a mondás, hogy az éhség nagy úr, ezért letettem a könyvet és rohamléptekkel szaladtam le a konyhába, hogy elsőként kóstolhassam meg az édességet.
-Már azt hittem, hogy megcsalt a szaglásod és nem érzed az illatokat – mondta nevetve az asszony miközben két kosárkát tett a tányérra és oda csúsztatta elém
-Nem az orrom ezúttal sem csapott be, csak vissza próbáltam fogni magamat, hogy ne faljam majd fel az összeset mondtam és haraptam egyet a süteményből
Boldog falatozásomat egy károgás zavarta meg, nem volt szokatlan, hogy egy holló járt erre, de ennek a hollónak a lábára egy levél volt kötve.
-Charles nézd levelünk jött! - kiabált fel az emeletre Elizabeth asszony a férjének miközben én kimentem a madárhoz és levettem a lábáról a levelet, amin a pecsét mellett egy monogram volt B.A. a levél nekem jött megsimogattam a madár hátát majd az elrepült és bementem a lakásba, hogy együtt olvassuk el a levelet, hogy őszinte legyek kicsit féltem, hogy a levél nem Gandalftól jött és valaki tudomást szerzett az ittlétemről.
-Neked jött? - kérdezte Charles úr
-Igen, de még nem tudom, hogy kitől. - mondtam s feltörtem a pecsétet egy halk sóhaj hagyta el az ajkaimat, ami a megkönnyebbülést fejezte ki, mert a levél Gandalftól jött s ez állt benne:

Kedves Andis! Remélem jó egészségben örvendsz, kecsegtető híreim vannak számodra. Mint jó magad is tudod, hogy három holdtöltével ezelőtt Rohan felé vitt az utam, de útközben összefutottam egy törpe úrral, de ez a törpe nem csak egy egyszerű úr volt, hanem egy hozzád hasonló helyzetben lévő király, ő a hegymély kirája: Tölgypajzsos Thorin. Tőle nem egy testvér vagy egy rokon ragadta el a trónját, hanem Smaug a sárkány. Erről a Smaugról már hatvan éve nem hallottak és egy régi jóslat szerint: Midőn a hajdani madarak visszatérnek Ereborba, az lesz a vége a féreg hatalmának. A napokban hollókat láttak a hegy felé repülni, itt az idő. És hogy számodrma miért lenne fontos? Thorin hozzád hasonlóan szövetségeseket keres, jelenleg a Vasdombok felé tart, hogy beszéljen az ottani törpékkel és a segítségüket kérje, én jelenleg egy “betörőt” keresek neki, de ez most nem számít, csak az számít, hogy a megyébe kell jönnöd, azon belül Hobbitfalvára, ha itt vagy ne kérdezősködj csak este figyeld az ajtókat s keresd azt, amelyen egy rúna lesz, ott fogsz találkozni Thorinnal és a többi durin fival. Kérlek fontold meg azt a lehetőséget. - Szürke Gandalf
Keletkezett: 2965. május 15.
Ui.: Ha úgy döntesz, hogy elfogadod őket szövetségesnek akkor két napon belül indul útnak, mert az idő rohamosan halad, kérlek alaposan gondold át!

-Ki az s mit akar? - kérdezte Elizabeth asszony
-Gandalf írt és arra kért, hogy utazzak a megyébe azon belül Hobbit-falvára, mert szövetségeseket talált nekem Tölgypajzsos Thorin és kompániája személyében - válaszoltam
-És mész? - kérdezte Charles úr
-Nincs más választásom....

************************************
Elizabeth asszony:

Charles úr:

Sziasztok! Meghoztam az újabb részt, remélem tetszeni fog nektek. Tudom, hogy az évszámok nem egyeznek a könyvben és a filmben lévő számokkal, de mivel egy új királyság is a képbe került ezért muszáj volt módosítanom egy kicsit. Jövőhéten hozom a harmadik részt, addig is puszi mindenkinek: Hirwendis