A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XVI. rész

****Andis**** 

Már egy hónapja, hogy Thranduil király vendégszeretetét élvezem s lassacskán kezdek beilleszkedni a palota többi lakója közé. Az első pár napban még lábadoztam a csatában szerzett sérülésemből, de most már semmi bajom, olyannyira jól vagyok, hogy éltem is azzal a lehetőséggel, amit Bregras a király jó barátja és tanácsosa felajánlott, hogy mivel többször is derekasan megálltam a helyem a csatában ezért részt vehetek a katonák kiképzésén csak míg nekik kötelező végig ott lenniük én akkor csatlakozom hozzájuk és akkor távozok tőlük amikor akarok. A mai napomat is ott fogom tölteni legalább is egy részét mivel ma érkezik a palotába a királyi tanács legújabb tagja Mellor és unokahúga ezért díszes köszöntésben részesítik őket, amin nekem is részt kell vennem szóval, hogy legyen időm össze készülni előbb elkel majd mennem.  

A kiképzéseken egyre jobban teljesítek, az elején még nehézkesen tudtam tartani a tempót mivel sérült is voltam meg ezek a kiképzések fizikailag sokkal fárasztóbbak voltak, mint amit még atyám tartott anno. A mai napon a tőrrel dolgoztunk én ennek kimondottan örültem mert soha nem tudtam jól bánni vele, épp ideje volt már ezen változtatni. A dolgomat elégrendesen nehezítette az, hogy szőrnyű idő volt, szakad az eső és fújt a szél, ha éppen nem a szél fújta a szemembe a csatakos hajamat akkor az esőcseppeket kellett a szemem elől eltörölni, de egész jól haladtam a dolgokkal annyira jól, hogy teljesen megfeledkeztem a fogadásról csak akkor jutott az eszembe, amikor megszólaltak a kapuőrök trombitái jelezvén, hogy megérkezett a vendégeket szállító lovaskocsi. Nekem több se kellet csapot papot mindent otthagytam s rohantam egyenes a palota nagytermébe mivel átöltözni sehogy se lett volna időm így csak reménykedni tudtam abba, hogy sikeresen megtudom húzni majd magamat a terem egyik eldugottabb sarkában, hát nem így lett. Miután beléptem a nagycsarnokba, ahol már mindenki jelen volt, aki egy kicsit is számított és még a szolgálók is, akik rögtön felismertek engem s tisztelet adva utat nyitottak számomra a tömegbe, próbáltam úgy odakullogni a díszsorfal legelejére, hogy nem veszek tudomást a sáros ruhámról és csizmámról a szintén sáros és csapzott hajamról, hát ez se sikerült. A csizmám sáros talpa megcsúszott a terem frissen felmosott padlózatán s én hegyomlással egyenlő hangzavarral terültem el a padlón, a tömeg nagy része eddig is figyelt engem, de az előbbi produkciómmal sikeresen elértem, hogy már mindenki rám bámult, összeszedtem a maradék méltóságomat és odaálltam a herceg mellé, aki a kezével próbálta eltakarni a fülig érő száját.  

- Nevess csak nyugodtan ennél rosszabb már úgy sem lehet – mondtam s talán legbelül már én is jót nevettem saját magamon

- Szóhoz sem jutok a szépségedtől - mondta s erre mind a ketten nevetni kezdtünk.  

Soha eddig még csak gondolni sem mertem volna arra, hogy nekem ilyen jó lesz a kapcsolatom Legolasszal. Napi szinten találkozunk vagy a kiképzéseken vagy meglátogat engem vagy én őt, de ha erre napközben nincs is idő akkor esténként a palota éléskamrájában. Kiskorom óta rajongok az apró süteményekért s a palotában napi szinten sütnek ezért hamar ideszoktam a herceg, mint kiderült nagy rajongója a lekvároknak így az esti nassolgatás közben mindig átbeszéljük a napi dolgainkat. Mindeközben a vendégek is odaértek hozzánk én legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, soha nem kaptam annyi megvető nézést, mint amit Mellortól és az unokahúgától Rodwentől kaptam. A férfi tekintete szigorú volt és megvetéstől teli a húga gyönyörű volt, ébenfekete haja tökéletesen hullott a vállára s égszínkék szeme gyémántként ragyogott még szép ruhában is kellemetlenül éreztem volna magamat mellette nem ám így mocskosan, alig vártam, hogy vége legyen a fogadásnak és az ünnepségre rendbe hozhassam magamat... 

****Legolas**** 

Andis hatalmasat esett, hirtelen azt se tudtam, hogy hova nézzek nehogy elnevessem magam.  

- Nevess csak nyugodtan ennél rosszabb már úgy sem lehet – mondta, de őt se sok tartotta vissza a nevetéstől

- Szóhoz sem jutok a szépségedtől - mondtam mire elnevette magát, egyszerűen imádom ahogy nevet.  

Utáltam ezt az egész helyzetet mindenki kicicomázza magát ennek a két piócának az érkezésére Mellor évek óta áskálódik a többi tanácstag ellen, csakhogy ő is be kerülhessen már éppen odahajoltam volna Andishez amikor ránéztem és láttam, hogy királynő létére meghajol egy egyszerű tanácstag előtt elszégyellte magát. A ruhája sáros volt a haja csapzott volt, de így is ő volt a legszebb az egész teremben.

Miután vége lett a fogadásnak Andis rögtön eltűnt s mikor legközelebb láttam akkor egy bézsszínű ruha volt rajta és a haja is rendbe volt téve, az összkép gyönyörű volt, nem tudom miért érdekel ennyire, hogy mi van vele, de ez valami csodálatos érzés nekem. A vacsora mélységesen erőltetett volt atyám a formalitás kedvéért szóval tartotta a vendégeket, de ez engem egyáltalán nem izgatott az annál inkább, hogy a mellettem helyet foglaló hercegnő szinte csak turkálta az ételt. 

- Mi bánt? - kérdeztem tőle tudtam, hogy mi bántja, de szerettem volna kedves lenni

- Semmi, csak nem vagyok éhes - mondta s láttam rajta, hogy nem szeretne róla beszélni. 

Az este többi része pocsékul telt Andis hamar visszavonult a szobájába nekem pedig olyan emberekkel kellett lennem, akiket ki nem állhatok... 

Bregras:

Mellor: 

Rodwen:

********

Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt remélem tetszeni fog nektek! Mostantól lesznek kisebb nagyobb időugrások a történetben mert nem szeretném, hogy ellaposodjon! Jövőhéten hozom az újabb részt vagy részeket, addig is puszi nektek: Hirwendis!