A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

V. rész

Minden, ami valaha történni fog, meg vagyon írva, már jóval az előtt, mielőtt megtörténne. Semmit nem tehetünk, hogy bekövetkeztét meggátoljuk.

Az éjszakát Bilbó házában töltöttük. Holnap kora hajnalban indulunk útra, de valószínűleg Bilbó nélkül. Sajnálom, hogy nem jön velünk, de tökéletesen megértem hisz nincs hozzászokva az ilyen utazásokhoz, egek miket beszélek én? Hisz ezt úgy mondom mintha én egy született vándor lennék és egész életemet ezzel töltöttem volna, de nem. Hisz én egész életemet egy palotában éltem, ahol a szolgálók lesték minden óhajomat; és az elmúlt húsz év sem volt elegendő az alkalmazkodáshoz. Már megint itt tartunk, már megint a bizonytalanság és tanácstalanság kerített a hatalmába. Muszáj aludnom valamennyit mert holnap hosszú napom lesz, de ilyen semleges állapotban nem hiszem, hogy ez sikerülni fog...
Nagy sokára sikerült álomba merülnöm, de nem tartott sokáig nyugalmam mert rá nemsokára hajnalodott is indulnunk kellett. Mikor elindultunk Bilbó még javában aludt, sajnálom, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni mert nagyon rövid idő alatt megkedveltem őt. Az utat lóháton tesszük meg egyedül nekem és Gandalfnak van normális méretű lovunk a többiek pedig póni háton utaznak. A sort Thorin vezeti őt követi a többi törp és sort, a kedves mágus és jómagam zárjuk. Már az öregerdő határánál járhattunk amikor hangos kiabálásra lettünk figyelmesek:
-Hé, várjatok meg! - kiáltja az utánunk rohanó
-Itt vagyok, én...én aláírtam - nyögdécseli zihálva Bilbó s közben a szerződést lóbálja a kezében, amin tisztán látható volt az aláírása mindenki nagyon boldog volt, hogy végül Bilbó meggondolta magát kivéve Thorint de hát mit is várunk attól a törpe mamlasztól hisz ő saját magán meg a hegyén kívül semmit és senkit sem szeret.
-Adjatok neki egy pónit s haladjunk tovább. - mordulja oda tölgypajzsos mire Bilbó ellenkezve mondván ő jól bírja a gyaloglást de Thorin nem engedett ezért Bilbó kénytelen volt lovagolni.

A társaság hangulata változó, néha vidám és dalolászó utána meg bús és komor. Az éjszakát az általam már jól ismert Bríben lévő Pajkos Póni fogadóban töltjük. A szívem megtelik melegséggel amikor újra átlépem a fogadó küszöbét mert az ismerős arcok most is olyan örömmel fogadnak, mint amikor először jártam itt. Vacsora előtt vettem egy forró fürdőt, ami aggodalmas természetemet megnyugtatta majd csatlakoztam a társasághoz, aki akkor állt neki a vacsorája elfogyasztásának. Vacsora után szívesen maradtam volna még a társasággal, de az előző éjszakai alvás mennyiségem (már ha azt a két órát annak lehet nevezni) keresztbe húzta a szándékomat ezért visszavonultam a számomra kijelölt szobába és percek alatt elaludtam.
Másnap reggel korán útnak indultunk, útközben megtudtam Gandalftól, hogy Völgyzugolyba. Mikor meghallottam a szívem majd kiugrott a helyéről. Mérhetetlenül boldog voltam mert ez azt jelentette, hogy talán láthatom a nénémet Galadrielt. Hosszú idő után újra láthatom egy rokonomat, akivel nem csak a vér köteléke köt össze engem, hanem a szeretet is. Valószínűleg már tudja mi történt a családommal és a fivéremmel. Eddig bele se gondoltam, hogy ő mit élhetett át ezalatt az idő alatt, hisz anyám, aki az ő húga volt és nagyon szerették egymást, ő biztos megért engem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy eddig senki nem értett meg de ő mégis teljesen áttudja érezni, hogy mi bánt engem. De ha őt nem is láthatom akkor talán Arwennel még tudnék beszélni, vele mindig is jól kijöttem hisz nem sok korkülönbség van közöttünk. Emlékszem mennyire jól éreztem magam vele mikor náluk voltam vagy éppen ő volt nálunk. Rengeteget nevettem vele és mindig tudott rólam mindent, hisz nem voltak titkaim előtte, jó lenne, ha most is kitudnám önteni neki a szívemet.
Most, hogy tudom hová megyünk úgy érzem mintha hátrafelé haladnánk. A távolság mintha nem csökkenne, hanem szüntelenül növekedne. Ráadásul már be is sötétedett szóval megint megállunk. A törpök tüzet gyújtanak, vacsorát főznek majd elmesélik Thorin történetét. Fili és Kili vigyáznak a lovakra, vagyis az lenne a feladatuk, de valószínűleg a gondolatuk megint máshol járt és nem figyeltek fel arra, hogy valaki elcsalt 3 pónit. Bilbó a segítségükre sietett, hogy segít nekik megtalálni őket még mielőtt Thorin tudomására jutna, egy darabig még láttam őket, de egyszer csak eltűntek a szemem elől. Órák telhettek el, már szólni akartam Gandalfnak, hogy mi történt mikor Dwalintól megtudtam, hogy Gandalf és Thorin össze feleseltek és az előbbi elment. Ez fantasztikus, itt hagyott engem egy rakás törppel, borzasztóan mérges vagyok Thorinra, hogy sikerült elüldöznie a mágust.
Épp indultam volna, hogy megkeressem a tölgypajzsost és jól leszidjam viselkedése miatt mikor hangos kiabálásokra lettem figyelmes és rögtön a hang irányába indultam. Fili és Kili jött vissza de Bilbó nélkül már ekkor sejtettem, hogy valami nincsen rendjén. Mikor Thorin is odaért a két törp szóról szóra elmesélt mindent, hogy a zsákos három Troll fokságába esett amikor megpróbálta vissza szerezni a három pónit azoktól.
Kész vége elvesztünk, ha Gandalf itt lenne ő tudná, hogy mit csináljunk, de nincs ezért egy hóbortos és szerény véleményem szerint enyhén őrült törp egyenesen a halálba vezet minket. Ezek a gondolatok jártak a fejembe míg oda nem értünk a trollokhoz, majd megláttam Bilbót ahogy a puszta kezükkel akarják széttépni. Már nyoma sem volt bennem a haláltól való félelemnek minden áron meg akartam menteni Bilbót. Thorin megadta a parancsot és megrohamoztuk a trollokat, mondanom sem kell sikertelenül. Mind ahányan voltunk csapdába estünk, egyesével kötöztek minket majd egymáshoz is egy kötéllel, egyedül Bilbó úszta meg a kötelet, de ő rá se várt jobb sors. Hiába próbálta húzni az időt már-már elkönyveltük magunkban a vereséget, de aztán megláttam Gandalfot és újra remény csillant a szemembe. Gandalf ravaszságának és Bilbó eszességének hála mindenki megmenekült. Miután a trollok kővé váltak és mindenkit kiszabadítottunk visszamentünk a táborhelyünkre és próbáltuk kellemes álmokkal feledni az este történt dolgokat...

************************************
Sziasztok! Először is szeretnék minden olvasómtól elnézést kérni, hogy majdnem egy hónappal később hoztam az új részt. Az az igazság, hogy nyaralni voltam, ahol nem igazán jött rám az ihlet. Majd aztán hazajöttünk és észrevettem, hogy a pakolás közben valami rá eshetett a laptopomra mert nem igazán vette a harcot. DE! Most már minden jó és hoztam is az ötödik részt jövőhéten pedig a hatodikat. Addig is puszi mindenkinek: Hirwendis