A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

III. rész

Bizonyos események és helyek képesek csodálatos módon belülről megváltoztatni az embert.

-Biztos, hogy eltettél mindent? - kérdezte már harmadjára Elizabeth asszony
-Igen el, és ne tessék aggódni értem tudok vigyázni magamra, meg aztán éhen se halnék mert maga és a férje egy életre elegendő ételt csomagolt a számomra - próbáltam megnyugtatni, de ahogy ránéztem tudtam, hogy ez nem sikerült
-Előkészítettem a lovadat jó formában van, mint mindig. - mondta Charles úr miközben belépett a lakásba
-Soha nem fogom tudni meghálálni mind azt, amit önök ketten értem tettek, de nekem most indulnom kell – mondtam miközben kiléptem az ajtón s odasétáltam a lovamhoz
-Jaj, a feledékeny formámat hisz a legfontosabbat majdnem elfelejtettem – szaladt vissza Elizabeth a lakásba és egy kis csomaggal jött vissza
-Egy kis édesség a hosszú útra - odaadta a csomagot, amiben szederlekváros kosárka lapult
-Még egyszer köszönök mindent, amint lesz lehetőségem írok majd. - mondtam majd egy utolsó pillantást vetettem az idős párra és elindultam az utamra
Egy régi erdei úton indultam el, bár meg kell vallanom, hogy sokkal nehezebben haladtam, mint amire számítottam. Már késő délután is elmúlt mire elértem a régi gázlóhoz, ami mocsaras és büdös volt.  Az utamat az is nehezítette, hogy a lovam Arion nincs hozzászokva az ilyen utakhoz, amikor még a palotában éltem és lovas útra indultunk rendszerint egyenletes utakon vagy füves pusztákon jártunk, nem lejtős törmelékes és iszapos ösvényeken. Semmiképpen sem szerettem volna a gázlón éjszakázni ezért a körülményekhez képest próbáltam gyorsítani a tempómon, ami talán többé kevésbé sikerült is, mikor a gázló végéhez értem már kora éjjel lehetett. Fáradt és éhes is voltam, de nem csak én, hanem a lovam is de itt még nem volt szabad megállnunk hisz Gandalf azt írta a levelébe, hogy minél előbb induljak el és érjek Hobbit-falvára, szóval fogamat összeszorítva mentem tovább. Tíz mérföldet gyalogolhattam még mire odaértem a Magas hágóhoz. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy jó ötlet -e itt megállni vagy nem, de már jócskán hajnalodott és szükségem volt a pihenésre, ezért kockáztattam úgy döntöttem, hogy itt eszek egy keveset és lepihenek. A tűz gyújtást már nem mertem megkockáztatni ezért köpenyemet magam köré terítettem és úgy fogyasztottam el szegényes étkemet, ami a sajtot és a kenyeret jelentette majd ittam egy keveset és rá nem sokra sikerült is elaludnom. Késő délelőtt volt már mikor felébredtem, nem szándékoztam ilyen sokáig aludni és ezért jócskán szidtam a jó alvókámat, de már nem volt mit tenni össze szedtem a felszerelésemet és lóháton tovább folytattam az utamat. Az utam szinte már hihetetlenül zökkenő, akadály és Ork mentes volt, ha nem tudnám kívülről középfölde térképét és nem tudnám, hogy jó irányba tartok már azt hinném, hogy eltévedtem. Már második napja, hogy elindultam a határról, de már egy kissé unalmasnak tartom a folytonos lovaglást és gyaloglást, de nem volt más választásom, ahogy telt az idő s már a hold is előbújt az égen elértem Völgyzugoly határát. Bekell vallanom, hogy a szívem és az eszem komoly csatát vívott most itt egymással. A szívem azt súgta, hogy látogassam meg a déli rokonaimat Elrond urat és lányát Arwent, de az eszem meg azt, hogy nem feledhetem Gandalf levelét, amiben az állta, hogy semmi képen sem késlekedhetek, s ez a kitérő nem kis időt venne el tőlem. Most is bebizonyosodott, hogy a szív és az elme játszmája nem könnyű dolog, de végül döntöttem ez most nem a családlátogatás ideje Elrond és Arwen tökéletesen megfoglya érteni döntésem okát ezért hát Rivendell* gyönyörű városa helyett a határmenti gázlót választottam átkelésre alkalmas útnak. Az idő csak telt nem tudtam, hogy jó tempóba haladok e vagy már jócskán lekéstem a törpökről teljesen magamra voltam maradva szerencsémre a délelőtti hosszas alvásom nem hozott rám teljes kudarcot, mert az időt, amit ott elvesztegettem azt most itt betudtam hozni, mert egyáltalán nem voltam fáradt, sőt talán még akkor se voltam ennyire friss, mint amikor elindult. Boldog voltam, hogy egy új és erős lendület lett úrrá rajtam. Boldogságomat azonban hamar megzavarta valami orrfacsaró és szinte elviselhetetlen bűz, a bűz, ami egyenesen egy Trollházból áradt, na utam során most először elöntött a félelem, hogy mi lesz, ha találkozok egy Troll-al de hála az égnek Eru velem volt ezért elkerültem őket. Ezután eljutottam az utolsó hídhoz. A napjaimra ezután az egyhangúság súlya telepedett az utolsó híd után jártam Széltetőn, a Szúnyogos mocsárban majd eltöltöttem egy éjszakát Bríben a Pajkos Póni nevű fogadóban, ahol hosszú idő után először tudtam szappannal melegvízben fürödni, finom melegételt enni és mézessört inni, de ami talán a legjobban hiányzott az a puha ágy volt, a lovam sorsára se panaszkodhattam, mert a fogadó tulajdonosa Papsajt Ászok egy előkelő helyet talált neki. Igaz sokak kérdezték, hogy ki vagyok és mi járatban mire én csak annyit feleltem, hogy senki vagyok sehonnan jövök és sehova tartok, lehet kitalálhattam volna valami jobbat, de ha egy nevet mondok és utána néznek akkor lebuktam és őszintén szólva Gandalfon kívül nem sok emberben bízok meg. Miután elhagytam a fogadót és vele együtt Brí-t is elértem az Öreg erdőbe, ami már a megye határa volt. Az erdő hosszabb és sokkal nehezebben járható volt, mint amire számítottam, de ezt az akadályt is zökkenőmentesen átvészeltem. Ott voltam már szinte egy lépésre a célomtól s mégis tanácstalan voltam. Nem tudtam, hogy mivel teszek jót, döntenem kellett, de minél hamarabb...

*Rivendell = Völgyzugoly

************************************
Sziasztok! Meghoztam a harmadik részt remélem, hogy tetszeni fog nektek mert, hogy őszinte legyek nekem ez a rész valahogy nem igazán tetszett nehezen is írtam, úgyhogy lehet, hogy később majd módosítok pár dolgon, de arról majd mindenképpen értesítelek titeket. De! Ami biztos az az, hogy jövőhét pénteken hozom a negyedik részt addig is vigyázzatok magatokra! Puszi: -Andis.