Egy királynő akitől elorozták a trónját, egy herceg akit senki nem ért meg, két ifjú akik az utálaton keresztűl találnak egymásra, egy pár akikre mindenki feltekint...
Rengeteg minden meg tudja törni az embert, ha nincs, amibe kapaszkodjon.
Már egy hete élhettem az erdőben magányosan. Minden napom ugyan úgy telt reggeliztem, mérföldeket haladtam, ebédeltem mérföldeket haladtam tábort vertem vacsoráztam és aludtam. Az élelemből már kezdtem kifogyni, holott takarékos voltam vele, a tisztálkodás maradjunk annyiban, hogy nem olyan volt, mint a palotába a folyó vize hideg volt hiába sütött a nap, szappan nem a jeges vízzel kellett beérnem. Már egy hét is eltelt a végzetes nap óta, bánatom mégsem hagyott alább ugyan úgy sajgott a szívem, mint akkor és haragom ugyan úgy tombolt, mint akkor. Ez a reggel is ugyan olyan volt, mint az előző hét, felkeltem és reggeliztem -Ha így folytatom már vacsorára nem lesz elegendő ételem- tűnődtem el a saját nyomoromon. Ki kell találnom valamit mert még ha ma nem is vacsorázom akkor is csak pár napig bírnám étel nélkül majd lassacskán elgyengülnék s majd egyszer végleg lecsukódna a szemem. Na még csak az kéne, nem azért menekültem és el, hogy éhen haljak ennyiből otthon is maradhattam volna hisz a halálon kívül más ott se nagyon várt volna rám. Nem, nem fogok csak tétlenül bolyongani míg egyszer valaki rám nem talál a saját kezembe kell vennem a sorsomat, hisz megígértem, hogy bosszút állok a családomért és a királyságomért, mert én egy Belegioni vagyok, mert én egy vadász vagyok, mert én a királynő vagyok. Ha a tudásom nem csap be, már pedig nem szokott akkor délnek indultam el, egyenesen rohan felé. Szóval a sors úgy gondolja, hogy ideje meglátogatnom a lovas szomszédjainkat. Gondolataim egyre derűsebbek lettek, nem érdekelt az élelmemnek a vészes csökkenése hiszen vadász vagyok, majd fogok magamnak valamit, de most ideje lóra szállni. Talán még soha nem hittem magamban ennyire nem ám most ilyen vészterhes időkben, de nem késlekedek sokat mert még a végén alább hagy a lendületem és az lehet, hogy a halálomat jelentené. Körülbelül már két órája ülhettem a lovon mikor egy alakot láttam elsuhanni előttem, leszálltam a lóról és próbáltam a lovas hata mögé kerülni. -Ha azt gondolod, hogy nem vettelek észre akkor tévedsz gyermekem- mondta egy szürke ruhás és csúcsos kalapú idős ember -Ki vagy te? - kérdeztem tőle -Miből gondolod, hogy elkéne neked árulnom a nevemet? Még szerencse, hogy én elég jól ismerlek téged Andis és apádat is jól ismertem. - mondta a szürke -Honnan ismersz engem? - kérdeztem egyre indulatosabban mert nem szeretem, ha játszanak velem -Ó, hát nem emlékszel rám? Szürke Gandalf vagyok a mágus. Többször jártam már atyád udvarában amikor te még egészen kisgyermek voltál. - mondta -Jaj, hát te vagy az a bohókás mágus, aki mindig azokat a gyönyörűszép tűzijátékokat szokta rendezni? - kérdeztem hosszú idő után először vidáman Gandalfot -Igen én. Azért örülök, hogyha másért nem is legalább a tűzijátékaimért emlékszel rám. - mondta nevetve a mágus Mi járatban erre, és mikor említetted apámat miért beszéltél róla múlt időben? Tán jártál a Vadász- királyságban? Ha igen mi folyik ott, mit fog tenni most az a szörnyeteg? - a kérdéseimet, mint az árvíz úgy zúdítottam rá Gandalfra aki csak kapkodta a fejét a látszólag újnak számító információk után -Nem úrnőm nem jártam arra, csak oda készültem. - felelte a mágus -Hallottam, hogy Gwendir lázadást szít az atyád ellen, de mivel annak nem lett sikere ezért más eszközökhöz folyamodik. Rögtön útra keltem, hogy figyelmeztessem a szüleidet, de amint odaértem a városkapuhoz már tudtam, hogy elkéstem. - mondta Gandalf -És hogy találtál rám? - kérdeztem -Hallottam pletykákat, hogy csak három holttestet találtak, az atyádét, édesanyádét és a fivéredét, ezért egy rövided tanakodás után arra jutottam, hogy ha elmenekültél akkor azt biztosan az erdő felé tetted, ezért utánad indultam. Már egy hete, hogy utánad bolyongok, de eddig minden próbálkozásom hasztalan volt, aztán ma reggel friss patanyomokra bukkantam, azokat követni kezdtem melyek egyenesen hozzád vezettek úrnőm! - adott választ kérdésemre a zarándok -És most merre tovább úrnőm? - most ő kérdezett -Délnek indultam rohani szomszédjainkhoz, de kérlek mellőzzük a formalitásokat, nem vagyok úrnő hisz nincs hol uralkodnom, szólíts Andisnek - kértem meg Gandalfot -Rendben úr... akarom mondani Andis. De sajnálattal közlöm, hogy nem engedhetem utadat Rohan felé folytatni, ugyanis ott keresne téged legelőszőr a nagybátyád. Hiszen te is jól tudod, hogy az utóbbi időben a Vadászkirályság és Rohan között elég jó kereskedelmi útvonal alakult ki. - mondta Gandalf és be kellet látnom, hogy igaza volt -Akkor menjünk Lothlórienbe a nagynénémhez, Galadriel úrnőhöz hisz ő mindig oly kedves volt velem és családommal mikor oda utaztunk. - vetettem fel ötletemet a mágusnak és talán egy kis boldogság is átjárta közben a szívemet mert Galadriel mindig is nagyon kedves volt a szívemnek, vonásai igen hasonlítottak édesanyáméra, de hisz ez nem is nagy csoda mert testvérek voltak, akárhányszor Galadriel úrnőre néztem mindig anyám jutott az eszembe. De nem csak Galadriel úrnő miatt szerettem ott lenni, hanem unoka nővérem Arwen miatt is. Miután édesanyja meghalt, rengeteg időt töltött annak húgánál és ez által sokszor találkoztunk. Mindig élveztem a társaságát, hiszen korban is közel volt hozzám, hisz csak két évvel volt idősebb, mint én. -Sajnos Andis ez sem lehetséges. Galadriel úrnő bármennyire is szeretne magához fogadni, de neki is be kellett látnia, hogy ott se lennél biztonságba. És a te biztonságod az jelenleg mindennél fontosabb. A legjobb lenne, ha most egy darabig nem keltenél feltünést, ha egy kicsit úgy mond el tudnánk rejteni. - mondta a mágus -Pontosan mire célzol ezzel? -kérdeztem -Mielőtt elindultam volna erre az útra bátorkodtam beszélni egy családdal, aki a Bakacsin erdő és a Vadászkirályság határán lakik. Se a Bakacsin erdőhöz se a Vadász királysághoz nem tartoznak. Senki nem keresi őket az élelmet is úgy teremtik meg maguknak. Sikeresen tárgyaltam velük, hogy ott élhess. Bár szívéjes fogadtatásra ne számíts, mert rettegnek Gwendir haragjától. - hangzottak e szavak Gandalf szájából -És meddig kell ott maradnom? Mert én megesküdtem, hogy bosszút állok a családomat és a királyságot ért sérelmekért! - emlékeztettem a mágust ígéretemre -Őszinte leszek kedves még magam sem tudom, lehet, hogy párnap vagy egy hónap, de az is lehet, hogy több évig vagy évtizedig. Ami az ígéretedet illeti ne aggódj miatta, hisz nem hiába leszek én távol. Messzi földeket fogok bejárni azért, hogy megfelelő és megbízható szövetségeseket keressek ügyedhez. - mondta Gandalf majd elindultunk nyugat felé a bakacsin erdei határokhoz
Két napnyi lovaglás után egy titkos ösvényhez érkeztünk, ami egy erdei házhoz vezetett minket. Igaza volt Gandalfnak itt tényleg el lehet rejtőzni az egész világ elől. A házhoz már egyedül mentem Gandalfal azzal a megállapodással váltunk el, hogy majd ő keres engem és én csak őt akkor keressem, ha nagy bajban vagyok. A család, akihez költöztem a vártnál jobban fogadott, egy idős férfi és egy idős asszony élt ott magányosan és szomorúan, volt egy lányuk, akit öt esztendővel ezelőtt ragadott el egy betegség. A leírásuk szerint kinézetre hasonlított rám a lány, valószínűleg ezt Gandalf is nagyon jól tudta ezért is helyezett el náluk. Késő este volt már mikor lefeküdtem aludni, sokat gondolkoztam aznap az eddig történteken és azokon is, ami majd ezután fog történni. De arra, ami valójában fog történni arra soha nem gondoltam volna... ************************************ Erdei ház:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Sziasztok! Meghoztam az első részt remélem tetszeni fog. Próbálok hosszú viszont nem unalmas részekkel jelentkezni. A második részt, ha az isten is úgy akarja akkor egy hét múlva, azaz jövőhét pénteken fogom hozni. Addig is vigyázzatok magatokra, puszi: Hirwendis.
