A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XII. rész

Nincs igazságos háború. A háború káosz, amelyben brutális erők rontanak egymásra, amíg az egyik el nem pusztul teljesen. 

****Andis****

Mióta Legolas eldöntötte, hogy ő is velünk tart azóta senki nem szólt senkihez, szinte már ijesztően nagy volt a csend. A csapatunk összetartásán Kili gyógyulásnak indult sebe se segített, többször is megkellet állnunk pihenni mert még nem tudott olyan tempóban haladni, mint mi, nyilván Legolasnak ez nem tetszett. Szerintem a gondolataiban már ezerszer megölt minket, de hát ő akart velünk jönni szóval mint mindig most sem értem, hogy mi a gondja. Időközben az alattunk levő Tóvárosiak is; legalábbis akik életben maradtak megkezdték a város renoválását Bard vezetésével.  

- Remélem a királyotok megtartja a városiaknak tett ígéretét. - jelentette ki Legolas

- Milyen ígéretet? - kérdeztem döbbent arccal a hercegtől

- Óh, szóval nem avatnak be téged mindenbe? kérdezte gúnyosan és már igazán kezdett az agyamra menni

- Thorin megígérte Tóváros lakosainak, hogy segítenek neki feljutni a hegyre és felfegyverzik őt és a többi törpöt akkor a kincs egy részét megkapják. - mondta a herceg minden tudóan

- Vigyázz a szádra, Thorin mindig megtartja a szavát! - horkant fel Fili  

Legolas somolyogva lépkedett tovább mellettünk, a törpök pedig a lehető leghangosabban próbálták nemtetszésüket kifejezni a tünde ellen. Nagy kő esett le a szívemről amikor megérkeztünk a hegy kapujához, azonban ez nem tartott olyan sokáig. A kapu hatalmas nagy kődarabokkal volt eltorlaszolva, mikor meglátták, hogy ott vagyunk leengedtek, egy kötelet és Thorin kiabált le: 

- Kili Fili ti feljöhettek a tündék lent maradnak! - üvöltött ki egy résen Thorin

- Thorin hiszen megegyeztünk - méltatlankodtam

- Nem érdekel semmilyen egyesség se veled, se a tündékkel se tóváros népével. Átlátok rajtatok egytől egyig csak az aranyra fáj a fogatok. - ordította Thorin, de a szövege végét már nem hallottam mert Legolas fogta meg a karomat és elrántott a hegy kapujától

- Thorin megőrült, sárkány átok ül az aranyon s az megfertőzte őt is – mondta Legolas

- De akkor is! Ezt nem teheti meg! - makacsoltam meg magam

- Andis! Fogd már fel, hogy nem minden tündérmese! - mondta majd ott hagyott, már kezdtem azt hinni, hogy talán érdekli az ügyem, de nem megint ugyan olyan kibírhatatlan, mint amilyen először is volt. Elhatároztam, hogy utána megyek és kerek perec megkérdezem tőle, hogy mégis miért ilyen elviselhetetlen.

- Hé, mégis mi a fene van veled? Miért utálsz engem? - kérdeztem tőle talán egy kicsit túlságosan is indulatosan

- Tessék?! - fordult vissza a herceg

- Már az első beszélgetésünk óta, kibírhatatlanul viselkedsz velem. -mondtam

- Nem utállak, csak egyszerűen csak nem akarom, hogy csalódj. - mondta mire én teljesen elvesztettem a fonalat

- Na most zavarodtam össze teljesen. - jelentettem ki, majd én is elindultam vissza a városba

- Lényegtelen - mondta majd teljes némaság telepedett ránk