A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XXIII. rész

****Andis**** 

Boldog vagyok! Nem tudom, hogy ez most meddig fog tartani, de azt tudom, hogy boldog vagyok. Most éppen körbevezetem Legolast az erődön, nyilván már rengetegszer járt itt és mindent látott már, de most megnézheti az én szemszögemből is.  

- Egész jól berendezkedtél - jelentette ki a Herceg

- Egy egész hónapom volt rá, ami azért nem olyan rövid idő - mondtam somolyogva s próbáltam leplezni az elégedettségemet  

Ahogy tovább haladtunk az udvar felé a velünk szembejövő katonák és szolgálók mindent sejtő mosollyal kapták el rólunk a tekintetüket, mi pedig próbáltunk úgy tovább haladni mintha mi sem történt volna és nem láttunk volna mindent az arcukon.  

- Na és hogy haladsz az újoncok képzésével? - kérdezte Legolas mikor a gyakorlatozók mellett haladtunk el

- A vezérekre bíztam a kiképzést egészen addig amíg minden rendben van, de nem hiszem, hogy valaha is gondom lesz velük hisz évek óta végzik hibátlanul a munkájukat és eddig egy rajtaütésen se akadt gondunk az újoncokkal. - mondtam elégedetten

- Apropó, ha már a rajta ütéseknél tartunk akkor eddig mennyi volt? - kérdezte

- Összesen 10 kisebb és nagyobb pók csordán ütöttünk rajta - hát igen ezek a dögök sohasem akarnak kipusztulni

- Tünk?? Miért te eddig hány bevetésen voltál ott? - tette fel talán az egyik legkényesebb kérdést. Túl szép ez a délután ahhoz, hogy elrontsuk egy vitával, de a Herceg arcát elnézve erre nem sok esély van mivel mosolyog.

- Mind a tízen – vallottam be őszintén

- Hát te aztán tényleg nem kerülöd a bajt, de meg kell hagynom, hogy alaptalanok voltak az aggodalmaim az alkalmasságoddal kapcsolatban. Sőt nálad megfelelőbb személy alig, ha van erre a posztra. - mondta Legolas amire én teljesen ledöbbentem és megtorpantam egy pillanatra. Most komolyan elismerte, hogy tévedett?

- Várjunk! Te most tényleg beismerted, hogy nekem volt igazam? - kérdeztem egy kicsit élcelődve tőle

- Néha én is tévedhetek - mondta majd ismét nevetve haladtunk tovább 

A nap gyorsan eltelt és Legolas már indulni készült. Tudtam, hogy nem maradhat sokáig, de azért mégis csak rosszul esett. 

- A palotába mész vissza? - kérdeztem tőle

- Persze, miért? - kérdezett ő is

- Még az érkezésed előtt elkészültem a legutóbbi rajtaütés beszámolójával, elvinnéd és odaadnád a királynak? - kérdeztem mire a herceg bólintott majd egy lágy csókkal elköszönt és már el is indult az útjára.... 

****Legolas**** 

Nehéz volt az indulás, de nem maradhattam tovább. A hazaút nehezen telt boldog voltam mivel elértem a célomat és Andistől kaptam még egy esélyt, viszont sajnálom, hogy ilyen hamar vissza kellett jönnöm. A királynak nem szóltam az utamról bár bizonyára már értesült róla.  

- Hamarabb visszatértél, mint számítottam - fogadott atyám a szokásos ridegségével

- Én is örülök, hogy látlak Andis jelentését hoztam el neked – mondtam

- Ó, és egy hollóval nem tudta volna elküldeni. Pont neked kellett érte menni? - na igen ez se lesz egy nyugodt társalgás

- Nem, más oka is volt annak, hogy felkerestem, de már megbocsáts az nem a te dolgod. Ami a jelentést illeti, ha már ott voltam gondoltam, hogy elhozom. - letettem a levelet és már indultam volna, de ő csak folytatta tovább

- Nem szeretem, ha sok időt töltesz vele - tessék?

- Ezt most, hogy érted? - kérdeztem

- Legolas idővel majd te magad is rá fogsz jönni, hogy miért mondom – nem értem atyámat, hogy ezt most miért kellet és mi volt ez, de nem hagyhatom, hogy elrontsa a napomat  

Visszatérésem óta még alkalmam sem volt felkeresni a barátaimat, akik rengeteget segítettek neme az elmúlt egy hónapban rengeteget segítettek nekem. Biztosan örülni fognak annak, hogy Andissel helyre tudtuk hozni a dolgokat és talán még abban is tudnak segíteni, hogy atyám, hogyan értette az előbbit. 

- Azt hittük, hogy már el is felejtettél minket - szólalt meg egyszerre Lindir és Haldir

- Nem csak volt egy jelenésem a Királynál szóval csak most tudtam jönni - mondtam

- Jó jó, most ráér a Király, de hogy sikerült? Minden rendben? - kérdezte Haldir jó látni hihetetlen, hogy mennyire türelmetlenek

- Hiba volt aggódnom, tökéletesen kézben tartja a dolgokat – most már direkt idegesítettem őket

- Legolas! Az isten szerelmére rajtad kívül mindenki tudta, hogy Andis alkalmas erre a feladatra, de azt mondd már meg végre, hogy VELETEK mi a helyzet? - kérdezte tőle szokatlanul ingerülten Lindir szóval már nem húzhattam tovább az időt

- Ami a Hercegnőt és jómagamat illet kibékültünk. Sikerült megbeszélnünk a dolgokat. - mondtam mire mindkét barátom arcán egy hatalmas mosoly terült el

- Már a szívbajt hoztad ránk ezzel az idő húzassál, de örülünk nektek - mondták

Atyám fura kijelentésére ők sem tudtak mit mondani. Lehet, hogy ezért is lett hirtelen Andis a legalkalmasabb a parancsnoki posztra? Minden hercehurca csak ezért volt mert nem szeretné, hogy együtt legyünk? Már kezd minden újra jól alakulni köztünk örülnék, ha ebbe most nem rondítana senki, főleg nem a saját atyám... 

********