A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XXI. rész

****Andis**** 

Kereken két napja annak, hogy a Király kinevezett az északi határvidék parancsnokává s, hogy összevesztem ez miatt Legolasszal. Miután faképnél hagyott elhatároztam, hogy nem én leszek az, aki először keresni fogja a másikat hisz ő sértett meg engem hadd tegye csak meg ő az első lépést. De ez nem történt meg. Se aznap este, se a tegnapi és még csak a mai nap folyamán se. Nem értem, hogy miért nem bízik bennem hisz az Ereborért vívott háborúban is megálltam a helyem. Napok óta csak ő jár a fejemben és ahelyett, hogy boldogon csomagolnám a holmimat az útra most csak egyik helyről a másikra dobálom őket. Nem tudom, hogy mi lenne velem Fael és Luiniel nélkül, mert ha ők nincsenek még ennyire sem vagyok formában. Épp Legolason gondolkodtam, mint az elmúlt napokban szinte mindig, amiből az ajtómra mért kopogás zökkentett ki, aminek nagyon megörűltem mivel azt hittem, hogy a Herceg az. De nem így lett Fael és Luiniel lépett be az ajtón.  

- Elhoztam a kovácstól a kardodat, még éppen időben elkészült vele. - mondta Luiniel

- Ezeket az úti csomagokat neked csak neked küldték a konyháról, elvileg sok csomagban a kedvenc süteményed van. - mondta Fael remélve, hogy jobb kedvem lesz tőle, de nem így lett

- Szőrnyű, hogy mennyire levagy maradva a csomagolással és pár óra múlva indulnunk kell. Jobb lesz, hogyha mi is besegítünk neked – jelentette ki Fael ellentmondást nem tűrően

- A Herceget nem láttátok? - kérdeztem a lányokat, de szinte gondolhattam volna, hogy nem lesz a válaszuk.  

Gyötrelmesen hosszú kerek egy óra után kész lettünk a pakolással. A szolgálók lepakolták a ládáimat a szekerekhez és még így is volt egy kis időm az indulásig. Még volt egy leheletnyi időm reménykedni abban, hogy Legolas majd betoppan az utolsó pillanatban, de mint az elmúlt időben sok minden, ez se így történt. Az idő lejárt és nekem indulnom kellett, még egyszer végig néztem az üresen hagyott szobámon majd a két barátnőmmel az oldalamon elindultam a trónterembe, ahol a Király személyesen akar tőlem elbúcsúzni, talán ő is ott lesz. Eredetileg csak Luiniel jött volna velem, de nem lett volna szívem Faelt itt hagyni ezért elértem, hogy ő is velünk jöhessen. 

Rengetegen voltak a teremben szolgálók, őrök, katonák, a tanács és maga Thranduil király. Szinte mindenki itt volt őt leszámítva. Még ide se jött el.  

- Az egész királyság nevében köszönöm, hogy elvállaltad az őrséget! - mondta Thranduil

- Hálás vagyok azért, hogy rám gondoltál és ígérem, hogy a szívemen viselem majd a feladatomat. - mondtam majd búcsút vettem tőle is és tanácstól is.

- Én nem vagyok hajlandó innen úgy elmenni, hogy még csak nem is köszönt el tőlem. - mondtam a lányoknak majd elindultam a Herceg lakosztálya felé, de arra a látványra soha nem számítottam, mint amit ott láttam. Legolas a szobája ajtaja előtt megcsókolta Rodwent. Már minden világos ezért nem kért bocsánatot, ezért nem keresett az elmúlt két nap, mert már megtalálta az utódomat. Utódomat milyen marhaság ez talán még csak nem is szeretett.

- Elnézést, ha megzavartam valamit! - mondtam majd sarkon fordultam és otthagytam őket.  

Hallottam, hogy Legolas utánam fut és a nevemet kiabálja, de én nem álltam meg, nem voltam kíváncsi az olcsó magyarázataira. Az első naptól kezdve utált ez a pár hónap, amit együtt töltöttünk az meg csak egy újabb csapda volt, amibe én tökéletesen belesétáltam. Mielőtt kiértem volna az udvarra megtöröltem a könnyektől elázott szemeimet majd kiléptem az ajtón felszálltam a lovamra és kiadtam az utasítást, hogy indulhatunk. A lányoknak feltűnt, hogy valami nincs rendben, de nem faggattak, hogy mi történt, tudták, hogyha odaérünk úgy is elmondok mindent... 

****Legolas**** 

Elrontottam, de még mennyire, hogy elrontottam. Az elmúlt két napban mást nem csináltam csak kerültem Andist. Dühös voltam rá, mert ész nélkül megy bele a bajba. Napi szinten fel akartam keresni, de túlságosan makacs voltam hozzá, hogy tényleg ne keressem fel őt elkezdtem Rodwen társaságát keresni ő meg egyből elkezdett levakarhatatlan lenni. Én nem akartam őt megcsókolni ő csókolt meg engem. Miután Andis észrevett minket próbáltam megállítani, hogy ne menjen el, de nem sikerült. Miután első dolgom volt, hogy felkeressem a barátaimat, akik eddig mindig segítettek.  

- Még is mit vártál, hogy mit fog majd reagálni? - kérdezte Haldir

- Igen, tudom, hogy elrontottam. Ahelyett, hogy még ti is kioktattok, inkább segítsetek helyrehozni a dolgokat. - mondtam sértődötten tudom, hogy hibáztam nem szükséges nekik is éreztetni velem

- Ismerve a Hercegnő temperamentumát egyelőre bölcsebb lenne, ha békén hagynád mert csak rontanál az amúgy is csúfos helyzeteden - tanácsolta Lindir

- Jó, de meddig várjak? - kérdeztem tanácstalanul

- Nem tudom, hagyd, hogy nyugodtan berendezkedjen, hadd szokja meg a parancsnokságot és majd utána látogasd meg kb egy hónap múlva. - mondta Lindir

- Egy hónap? Az rengeteg idő... - háborodtam fel

- Igaza van Lindirnek, mind a hárman ismerjük Andist. Annyira örül ennek a kinevezésnek, hogy valószínűleg minden idegszálával azon lesz, hogy a lehető legjobb legyen és amúgy köszönhetően neked amúgy se olyan nyugodtan érkezik meg szóval, ha jót akarsz magadnak akkor hagysz egy kis időt neki és azt a fúriát meg elkerülöd. - mondta Haldir  na igen Rodwent ők se nagyon kedvelik...

Bármennyire is fáj belátnom, de igaza van a barátaimnak. Nehéz egy hónap előtt álok, de talán ez nekem is jól fog jönni így legalább lesz időm ki találni, hogy mivel fogom kiengesztelni Andist... 

********