A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XI. rész

A megértés néha kikerüli az agyat, és egyenesen a szívből érkezik. 

****Legolas****

Andis vezetésével elindultunk egy használható csónakot keresni, hogy ne az orkoktól hemzsegő úton keljen mennünk, hanem csendes mozgású tavon. Andis kimondottan rossz hatással van rám, nem mondom, hogy eddig nem csináltam semmi esztelenséget, de amióta ő itt van szinte nekifutás nélkül rohanok a bajba. Most is mit csinálok? Egy rakás emberrel és törppel csónakot vadászok. Ha ennek vége olyan messzire elkerülöm amennyire csak lehet, zargasson mást a világmegmentős marhaságaival.

-Nézzétek itt van egy és elég nagy ahhoz, hogy mindenki elférjen benne. - mondta az egyik emberlány, majd Andis kétségbeesetten kezdett el vizslatni engem, na ennyit a nagy magabiztosságáról legszívesebben valami bántót a fejéhez vágnék, de most még ahhoz sincs kedvem, hogy piszkáljam.

-Szerintem is megfelelő, ha kell segítek az evezésben. - mondtam megint önfejűen, mostantól rá sem nézek

- Köszönöm - mondta a hercegnő mosolyogva majd belépett a csónakba és elkezdett evezni velem együtt.

Már egy jó ideje evezhettünk, amikor egy fülsiketítő üvöltés hangzott az égből, mikor felnéztem azt hittem, hogy rögtön elájulok. Smaug volt az, a hibbant törpök valószínűleg felzargatták, kellett ez nekik most aztán elpusztítja egész Tóvárost velünk együtt.

- Ezt jól megcsináltátok mondhatom, mond csak mire számítottatok, hogy majd foglya magát aztán elrepül más várába? - kérdeztem Kilitől s oldalba böktem az evező végével

- Nem itt tartanánk, ha ti Tündék segítettetek volna akkor. - mondta harciasan

- Veszett csata volt, mi lett volna máshogy, ha mi is csatlakozunk? Csak többen haltak volna meg. - mondtam mire a törpe már nem tudott válaszolni mert Andis mint mindig a törpök védelmére kelt.

- Hagyjátok abba, mind a ketten! Sietnünk kell, hogy megtaláljuk Bardot, de úgy nem fog menni, ha egymás torkának estek. - mondta a lány

- Nyilván való, hogy te mindig a törpöket véded - mondtam sértődötten s olyan döbbenet volt a szemében, amit nem tudtam hova tenni, de válaszolni nem volt ideje mert Bard legkisebb lánya kiáltott fel.

- Apaaa! - mondta s felmutatott a felünk feletti börtöncellára

- Gyerünk! - mondta Andis s már ki is lépett a csónakból, hogy felmásszon a börtönökhöz vezető létrán, de az ajtónál megtoppant

- Egyedül nem fog menni – hangzott el a ki nem mondott segítségkérés, mennyivel rendesebb, ha nem akar mindent egyedül megoldani. Én is kimásztam a csónakból s követtem őt a cellához Bard elállt az ajtóból, amit én belöktem a vállammal.

- Nem tudom kik vagytok, de köszönöm. - mondta Bard majd észrevette a csónakban ülő gyermekeit a törpökkel s hozzájuk rohant. A találkozás pillanata számomra semleges volt mivel én nem ápolok jó viszonyt az apámmal, de Andis arcán könnyek folytak végig, ha másról lenne szó most is kapnék az alkalmon, hogy piszkáljam, de tudom, hogy mennyire érzékeny téma ez nála szóval inkább nem mondtam semmit.

- Sietnünk kell, a Smaug nem fogja megvárni, hogy mindenki lelépjen - mondtam

- A sárkányt bízzátok rám, mindent nagyon köszönök. - mondta Bard majd elindult a gyerekeivel. Betartotta a sárkányról tett ígéretét, Smaug holtan zuhant a tóba egy fekete nyíllal a szívében. A terep tiszta volt azt hittem, hogy végre hazamehetünk, de hát nem így lett.