A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XXVI. rész

****Legolas**** 

Feszengve forgolódtam este az ágyamba és a legkevésbé sem vártam, hogy hajnalodjon. Félek ettől az úttól, nem magam miatt, hanem Andis miatt. Rossz előérzetem van, viszont az utunkat sem szeretném megnehezíteni azzal, hogy erőltetem azt, hogy ne jöjjön.

Amint megláttam a felkelő nap első sugarát felöltöztem és elindultam Andishez bízva abban, hogy ő már ébren van. Van egy olyan érzésem, hogy ő is korán kelt az izgalomtól csak ő velem ellentétben a jóleső izgalomtól nem tud aludni. 

Egy rövid séta után már ott is voltam a Hercegnő szobaajtaja előtt, eddig fel se tűnt, hogy ilyen közel vannak a szobáink egymáshoz, vettem egy nagy levegőt majd kopogtattam s nem nagy meglepetésre jött is az engedély, hogy bemehetek:

- Remélem, nem keltettelek fel – mondtam s bár tudtam a választ, hirtelen nem tudtam mit is mondhattam volna ez helyett

- Nem dehogy már fent voltam egy ideje, most állok neki összepakolni pár dolgot az útra te addig ülj csak le az ágyra - mondta én pedig engedelmesen leültem és figyeltem ahogy sürög forog a táskája és a szekrénye között

- Ahogy látom a tegnap éjjel te voltál az kettőnk közül, aki igen keveset aludt – utalt mosolyogva a tegnap reggeli beszélgetésünkre

- Igen, szinte semmit se aludtam – mondtam s mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne hanyatt dőltem az ágyon

- Mi nem hagyott aludni? - kérdezte Andis s az utolsó fegyverét is a batyujába helyezte

- Tudom, hogy te biztos vagy abban, hogy nem lesz semmi gond, de nekem rossz érzésem van ezzel az úttal kapcsolatban – mondtam s innentől kezdve csak reménykedhettem benne, hogy nem robbantok ki egy újabb vitát

- Nyugodj meg nem lesz semmi gond sem – mondta s legnagyobb meglepetésemre vita helyett oda feküdt mellém az ágyra

- Tudom, hogy ijesztőnek tűnik ez az egész, mert amikor utoljára együtt indultunk útra nem lett jó vége, de ez most nem így lesz – mondta s teljesen hozzám bújt én pedig úgy éreztem, hogy semmi baj se lehet s már aludni is tudtam volna, idilli hangulatunkat egy kopogás zavarta meg s Andis egyik barátnője, Fael jött be mire mind a ketten hirtelen felpattantunk az ágyról

- Nekem most mennem kell, majd az induláskor találkozunk - mondtam s sietősen távoztam

A nap további részében már egész nyugodtnak éreztem magamat. Jót tett egy kis nyugalmasan eltöltött idő Andissel, nagyon megszerettem és nem szeretném elveszíteni őt... 

Délután már mindenki a kertben gyülekezett és az otthonmaradottak búcsúztatója után a gyűrű szövetsége elindult útjára...

****Andis****

Az út első pár órája kellemesen telt, mindenki tettre készen menetelt, jó volt látni, hogy már Legolas se volt gondterhelt és akárhányszor ránéztem egy őszinte mosoly köszönt vissza az arcáról.

A Vörös-foki hágó felé vettük az irányt legalább is a tervünk az volt, de az út közben nem várt problémába ütköztünk.

- Nem mehetünk arra, Saruman kémjei mindenhol ott vannak – mondta vészterhesen Gandalf

- Saruman kémjei? De hát ő a mi oldalunkon áll nem? - kérdezte meg Frodo azt, ami az egész csapatot érdekelte

- Azok az idők már régen elmúltak drága Frodom, Saruman már évekkel ezelőtt átállt a sötét oldalra, de ebben csak a nagy tanácson lettem teljesen biztos – mondta mire mindenki ledöbbent

- Akkor most merre tovább? - kérdezte Aragorn

- Menjünk Mória bányáin keresztül, ott biztonságban leszünk - javasolta Gimli

- Nem, arra biztosan nem megyünk - jelentette ki Gandalf

– Van még egy lehetőségünk, Caradhas hegyein át is tovább haladhatunk- mondta Gandalf

- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne arra haladni. Hó födi az egész hegységet, mind halálra fagynánk s ha nem is a Hobbitok és Gimli alacsonysága miatt sokkal lassabban haladnánk - mondta Boromir s voltaképpen most igaza is lehet

- Nincs más választásunk, arra kell mennünk - döntötte el Gandalf 

Így hát a hó födte Caradhas felé vettük az irányt, bízva abban, hogy a borzalmas hideg nem fog akkora gondot okozni, mint amennyire Boromir gondolja... 

********

Sziasztok! Meghoztam az újabb részt, remélem tetszeni fog nektek! Innentől kezdve elkezdenek felgyorsúlni az események és nemsokára megtudhatjuk, hogy hogyan végződik Andis története! Addig is puszi nektek: Hirwendis!