A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XXV. rész

****Andis**** 

Az éjszaka nehezen aludtam valahogy nem akarta kimenni a fejemből az, amit Legolas mondott a Király terveivel kapcsolatban. Tudom, hogy Ő engem szeret, de akkor sem értem, hogy az uralkodó miért ellenzi a kapcsolatunkat. A csekély alvásmennyiség ellenére viszonylag elég üdén keltem reggel s a gondolataimat megpróbáltam az ittlétem fő okával lekötni, kíváncsi vagyok, hogy Galadriel úrnő miért is hívatta össze a nagy tanácsot.

Egy rövid készülődés után már a nagyterem felé tartottam Faellel és Luiniellel a nyomomban amikor az út felénél összetalálkoztam a Herceggel: 

- Jó reggelt Hercegnő, sikerült kellemesen aludnia az este? - kérdezte Legolas

- Jó reggelt Legolas, borzalmasan telt, remélem a magáé jobban. - mondtam majd a szokásos formalitásokat mellőzve Legolas a kezét nyújtotta én meg gondolkozás nélkül belecsúsztattam a tenyeremet az övébe és kéz a kézben haladtunk tovább.

- Nem kellett volna elmondanom az apám őrült tervét, nem akartalak felzaklatni vele. - mondta a Herceg lágy hangon

- Nem zaklattál fel vele és örülök, hogy elmondtad nekem. Ma este már nyugodtabban fogok aludni. - mondtam miközben óvatosan rá dőltem Legolas vállára s így haladtunk tovább a terem felé.

Az ajtó elött megálltunk majd úgy tettünk mintha semmi nem történt volna az út alatt, Ő előre ment a terembe én pedig visszaálltam Fael és Luiniel mellé.

A teremben már számtalan ismerős arc ott volt. Itt volt Thorin és a törp kompániája, a már megöregedett Bilbo és unokaöccse Frodo, Aragorn akiről már Arwen rengeteget mesélt, Denethor fia Boromir, majd utánunk nem sokkal megérkezett Thranduil király oldalán Elrond úrral és Galadriel úrnővel majd őket követte Saruman és Gandalf. 

- Köszönöm, hogy mindnyájan eljöttetek - kezdte meg mondandóját az Úrnő Azért hívattalak ide benneteket mivel egy rég halottnak vélt ellenségünk újra a felszínre tört. - mondta majd hirtelen Frodora pillantott mire a hobbit egy látszólag ártalmatlan aranygyűrűt helyezett az asztalra.

Az összes jelenlévő egy gondolatként realizálta, hogy az a gyűrű Sauron gyűrűje...

- Mint mindannyian látjátok a sors a mi kezünkre sodorta a gyűrűt - mondta Galadriel

- Amit mihamarabb elkell pusztítani - jelentette ki ellentmondást nem tűrően Gandalf

- Vagy akár meg is tarthatnánk, ha több évezreddel ezelőtt se tudtuk elpusztítani Sauront mi a biztosíték arra, hogy most sikerül és így legalább a gyűrű biztosan jó kezekben lenne. - mondta Boromir, de Sarumanon kívűl mindenki ellenezte az ötletét

- Igen nagy ostobaságra vallana, ha magunknál tartanánk, kétség nem fér ahhoz, hogy el kell pusztítani - mondta Elrond

- Már csak az a kérdés, hogy ki juttatja el Mordorba - kérdezte Thranduil

- Én szívesen vállalnám - jelentkezett a szerepre Boromir, milyen érdekes előbb még megtartotta volna most meg önként elpusztítaná

- Jóúram nálad nagyobb, nagyobb emberekkel is elbánt már az a gyűrű - szólalt fel Thorin s e megjegyzésével kivívta Boromir ellenszenvét

- Vagy vigye az, akinél eddig is volt – javasolta Aragorn

- Erről döntsön a gyűrű hordozó - mondta Gandalf majd minden szem Frodora szegeződött, aki elfogadta a kinevezést

- Ez őrület, már hogy tudná egy közönséges hobbit Mordorig vinni a gyűrűt- horkant fel Boromir

- Nem lenne egyedül, ott lennék én is – mondta Aragorn, mire kísérőnek ajánlkozott Legolas, Gloin fia Gimli, Boromir és Gandalf is

- És én is vele tartok – mondtam mire Thranduil szeme szegeződött rám szúrósan

- Nem lenne bölcs egy olyannak is velük tartania, akit jelenleg is üldöznek - mondta Thranduil

- Miért? Bölcsebb lenne egyhelyben megvárnom míg utolérnek? - kérdeztem tőle mire már többen is ránk figyeltek

- A gyűrűhordozót útján kíséri Denetor fia Boromi, Arathorn fia Aragorn, Glóin fia Gimli, Gandalf a szürke, Legolas Herceg és Belegioni Andis - zárta le az elkezdődni látszó vitát Galadriel úrnő

- Ahová Frodo megy oda megyünk mi is – mondta egy háromfős hobbit csapat, akik az imént robbantak be a terembe

- És a kisérőkhöz csatlakozik még Csavardi Samu, Took Peregrin és Trufa Meriadoc - javította ki magát az úrnő

****Legolas****

Káosz. Leginkább így tudnám jellemezni a mai tanácskozást. Hihetetlen, hogy ennyi idő után derült ki, hogy Sauron életben van. Az meg még inkább, hogy nálunk van a gyűrűje. Gondolkodás nélkül vállaltam a kisérő szerepét sosem hátráltam vissza a kihívásoktól, de, hogy Andis is jön egy kicsit megijeszt. Tudom, hogy nem befolyásolhatom, hisz nem is tudnám, de mellettem lesz s így meg tudom védeni, ha arra kerülne a sor.

- Te aztán nem vagy semmi – mondtam miközben csatlakoztam Andishez az esti sétájában

- Miért is? - kérdezett vissza egy pimasz mosollyal, mint aki semmit se tud

- Szembe szálltál az atyámmal, van ennek köze a tegnapi napi beszélgetésünkhöz? - kérdeztem

- Lehet, de ha nincs az a beszélgetés én akkor is önként jelentkeztem volna – mondta majd gyengéden hozzám bujt

- Tudom, hogyha te elhatározod magad senki sem tud tőle eltántorítani, de biztos jó ötlet jönnöd? Nem szeretném, hogy bármi bajod essen – mondtam majd elengedtem a kezeim közül

- Ugyan mi bajom lehetne? Tudok magamra vigyázni és nem leszek egyedül, nem lesz semmi gond. - mondta majd búcsúzóul egy lágy puszit lehelt az arcomra és visszavonult a szobájába... 

********

Sziasztok! Ha jól emlékszem akkor utoljára talán karácsonykor hoztan új részt amire nem igazán vagyok büszke, most viszont újra itt vagyok és igyekszem a szünetbe minél több részt hozni. Addig is Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok nektek, vigyázzatok magatokra! Puszi: Hirwendis.