A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

IV. rész

A csomagolás nehéz. Végesség van benne, szorongó lezártság, hogy el kell vinni azt, amire szükség lesz.

Hát itt vagyok. Nem gondoltam volna, hogy akadály és feltünés mentesen érek ide. Már csak egy dolgom van, várni utálok várni soha nem voltam türelmes, de most muszáj annak lennem nem ronthatom el ezt a dolgot pont az utolsó lépésnél... Hát akkor várok amíg beesteledik úgy sincs addig már olyan sok idő vissza.
Ha jól számoltam akkor három és fél órát ültem egy bokor tövében míg be nem esteledett, Gandalf jól mondta, hogy lesz egy rúna az ajtón sötétedés után nem volt nehéz megtalálni. A házból hangzavar hallatszott ki, de nem kiabálás, hanem inkább víg dalolászás. Már azon voltam, hogy elindulok és bekopogok az ajtón mikor lépteket hallottam a hátam mögül, visszaléptem a bokorhoz, ami egész eddig a rejtek helyem volt és csak remélni mertem, hogy nem engedte el a lovamat, amit az erdő szélénél hagytam. Egy sötét alakot láttam az ajtó felé közeledni, alacsony volt háttal ált ezért nem láttam az arcát vagy hobbit vagy törp lehetett nem tudom, de az biztos, hogy engem követett halkan a háta mögé lopództam és a kardom markolatával kupán vágtam. Nem volt szívem megölni még ha rossz szándék vezérelte akkor se, valószínűleg lesz még lehetőségem az öldöklésre. Átléptem majd biztos léptekkel az ajtóhoz mentem majd bekopogtam, mire valaki hangos szavakkal az ajtóhoz lépett:

-Nem, nincs itt semmilyen találkozó, a ház megtelt nincs több hely jöjjön vissza később vagy inkább soha! - hallatszott ki a hang majd az ajtó nagy lendülettel kivágódott előttem

-Egy hobbit! - kiáltottam fel meglepettségemben, de nem tudom miért hisz igaz, hogy látni eddig egyet se láttam, de hallani már hallottam róluk

-Igen, de nem tudom, hogy Hobbit-falván ez miért olyan nagy meglepetés, kegyed meg ha jól látom tünde na ez inkább újdonság szóval kettőnk közül nekem lenne okom a meglepődöttére - mondta az alacsony mezítlábas félszerzet

-Elnézést illetlenségemért hisz még be sem mutatkoztam, Belegioni Andis vagyok – mutatkoztam be a hobbitnak

-Zsákos Bilbó szolgálatodra, és ha szabad kérdeznem mi járatban erre? - kérdezte Bilbó

-Gandalf kérte, hogy jöjjek ide a részletekről inkább később szólnék, ha nem probléma, de ő itt van már? - kérdeztem

-Itt hát, egy rakás törppel együtt, de fáradj beljebb te is – mondta a félszerzet majd beléptem az ajtón.

A ház egy tipikus hobbit üregnek nézett ki kívülről, de belül valami hihetetlenül otthonos volt. A falak tiszták és világos színűek a kandallóból kellemes meleg áradt.

-A kardom az nálam maradna, ha nem gond, de a nyilamat szívesen odaadom - mondtam Bilbónak, de mire ő választ adhatott volna Gandalf csatlakozott hozzánk

-Úrnőm örülök, hogy újra láthatlak annak meg még inkább, hogy csatlakoztál hozzánk - köszöntött Gandalf

-Úrnőm?! - kérdezte Bilbó csodálkozva

-Hosszú történet ez Bilbó uram, de majd mindent a maga idejében elmesélek - nyugtattam meg a Hobbitot majd követtem Gandalfot egy másik szobába, ami már a kint is hallott zaj forrása volt

-Úrnőm Bemutatom neked erebor törpjeit a durin fiakat: Dwalin, Balin, Kili, Fili, Dori, Nori, Ori, Oin, Gloin, Bifur, Bofur, Bombur – sorolta el Gandalf a nevüket, de olyan gyorsan, hogy csak győztem kapkodni a fejemet

-Belegioni Andis vagyok – mutatkoztam be én is nekik

-És miért hívott Gandalf úrnőnek? - kérdezte az egyik

-Hosszú történet Gloin, ha jól emlékszem a nevedre, de ígérem, hogy mindent megfogtok tudni rólam, ha eljön az ideje – mondtam, de még magam sem tudtam, hogy mikor fog eljönni annak az ideje