A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XXIV. rész

****Legolas**** 

A hónapok teltek és múltak, a kapcsolatom Andissel rózsásan alakult. Emlékszem, hogy télen még attól féltem, hogy mivan ha valami butaságot csinál és én nem leszek ott, hogy megvédjem. De bekellett látnom, hogy életembe nem tévedtem még akkorát merthogy nem, hogy nem csinált semmi butaságot, hanem hibátlanul végzi a munkáját. A távolság ellenére is igyekszünk minél többet találkozni. Most is éppen találkozónk lesz, de kivételesen nem mi szerveztük meg hanem Galadriel úrnő hívott össze egy gyűlést Völgyzugolyban amire atyám, Andis és én is hivatalos vagyok. Nem tudom, hogy mi lehet ennyire sürgős neki biztos valami baj történhetett hisz nem sokszor szokott ő tanácsot összehívni.

Az út a Bakacsinerdőből Völgyzugolyig atyámmal és a kisérettel mondhatni elég unalmasan telt. A viszony királyatyám és köztem igen viharos, sosem volt felhőtlen, de amióta Andist kinevezte parancsnokká teljesen elveszetettük az egymás iránt érzett tiszteletünket.  

- Hogy boldogul Andis a parancsnoksággal? - kérdezte a király s ezzel megtörte a már túlontúl kínos csendet

- Jól! Egyre jobban feltalálja magát és a közös hangot is megtalálta már az őrséggel, de bizonyára erre már te magad is rájöttél a jelentésekből. - mondtam

- Legolas te is tudod jól, hogy egy jelentésbe bármit lelelhet írni, de mivel te az utóbbi időben nem egyszer jártál nála ezért kíváncsi voltam egy biztosabb forrásra. - mondta majd hanyagul rántott egyet a vállán. Én már tényleg nem értem őt...

- És mit gondolsz Rodwenről? Csinos leány és úgy tudom, hogy fülig szerelmes beléd - szólalt meg újra egy kis idő elteltével, de bár ne tette volna. Egyre "jobb" témákat hoz fel...

- Én is hallottam már róla - mondtam miközben visszagondoltam a csókra és az utáni zord időszakomra Andissel, szörnyű érzés volt...

- Pár év múlva vagy ha úgyvan netán most is akár gondolhatnál rá úgy, mint egy esetleges feleségre. - mondta atyám könnyed lazasággal mire én a meglepődöttségtől hirtelen szóhoz sem jutottam

- Hát ez biztosan nem fog megtörténni - mondtam a hangomat jócskán felemelve amire már az őrség nagyrésze is felfigyelt

- Csak egy ötlet volt, nem kell rögtön mindent magadra venned! - zárta a le a beszélgetést, aminek igen hálás voltam mivel tudtam, hogy még egy ilyen jó ötlet és megőrülök...  

Az út további része némán és nyugodtan telt, de még így is hatalmas kő esett le a szívemről amikor megláttam Völgyzugoly palotájának kapuit mert így már biztos volt, hogy nem kell tovább atyám társaságát "élveznem".

Az első utam Arwenhez vezetett, hogy megkérdezzem itt van-e már Andis, mert tudtam, hogy ők ketten mindig is jó viszonyt ápoltak és ha itt van akkor biztosan vele van, de egyedül találtam őt szóval még nem érkezett meg a Hercegnő... 

****Andis****

A néném, Galadriel úrnő küldött nekem egy levelet, amiben arra, hogy menjek Völgyzugolyba mivel rendkívüli tanácsot hívat össze, amin szeretné, ha én is részt vennék. A tanácsra hivatalos volt a Király és Legolas is, akinek a jelenlétének a legjobban örültem. A Rodwenes incidens óta a távolságon kívül semmi sem tudott közénk állni, aminek nagyon örülök. Igyekszünk mind a ketten rendszeresen látogatni a másikat, bár eddig legtöbbszőr mindig Legolas jött mivel én csak különleges esetekben, mint a mostani hagyhatom csak el a parancsnoki állásomat.  

Az utat két leghűségesebb társammal egyben a legjobb barátnőimmel Faellel és Luiniellel tettem meg. Hosszú idő után nevettem igazán újra ennyit, mint az út alatt. Bár megkönnyebbültem, amikor elértük Völgyzugoly kapuit mert tudtam, hogy nemsokára újra láthatom a számomra igazán fontos személyeket.  

 Andis! El sem hiszem, hogy újra látlak! - fogadott már rögtön egy nagy öleléssel Arwen a kapuban

- Ezzel én is ugyan így vagyok! Hadd mutassam be neked a két barátnőmet Luinielt és Faelt - köszöntöttem én is az unokatestvéremet majd bemutattam őt a két barátnőmnek

- Hosszú utat tettetek meg a frissítő fürdőtöket már előkészítették, mutatom, hogy merre menjetek! - mondta Arwen majd miután elindultunk hátrafordult hozzám

- Az biztos, hogy régen találkoztunk sok mindent meg kell beszélnünk például azt, hogy miért vezetett Legolas herceg első útja egyenesen hozzám csak azért, hogy megérdeklődje te itt vagy-e már. - súgta Arwen a fülembe s nekem a herceg neve hallatára egy hatalmasat dobbant a szívem, amit Arwen csak egy mindentudó mosollyal viszonzott. 

A frissítő fürdő után első dolgom volt megkeresni a herceget, akit a palota virágos kertjében meg is találtam.  

- Már azt hittem, hogy meg se talállak! - mondtam majd megtorpantam Legolas háta mögött

- Talán csak rossz helyen kerestél - mondta majd egy lágy csókot lehelt a kézfejemre

- Hogy telt az utad? - kérdezte, mire én belekaroltam a kezébe és úgy folytattuk tovább a sétát

- Nagyon jól, rengeteget nevettem, Faelnél és Luinielnél jobb barátnőket nem is kívánhatnék. És a te utad, hogy telt? - kérdeztem vissza a Herceget

- Katasztrofálisan - mondta Mióta atyám kinevezett téged parancsnokká szinte nem tudunk úgy egymással beszélni, hogy ne vita legyen a vége. - mondta s közben próbált erősnek maradni, de látszott a szemén, hogy nagyon bántja a dolog, hisz már csak ő van neki.

- Mi történt megint? Nem beszélt veled? - próbáltam kideríteni a probléma forrását

- Ó, dehogy nem! Bár inkább ne tette volna. Először számonkérte rajtam, hogy tényleg minden úgy van- e, mint ahogy te azt leírtad a jelentésben. Utána pedig előrukkolt azzal a fantasztikus ötlettel, hogy mi lenne majd, ha eljön idő feleségül venném Rodwent. - mondta mire én megtorpantam. Tessék? Azt még túlélem, hogy nem bízik bennem na de, hogy szétakar minket választani az már sok!

- Hogy mit csinálnál? - kérdeztem vissza

- Nyugodj meg kedves, ez sohasem fog megtörténni és ezt a Király is jól tudja, és közöltem is vele – a kezdeti sokkból azért egy kicsit kivezettek Legolas szavai ezért nem feszegettem tovább a témát, nem akartam elrontani vele a napunkat.  

A nap hátralévő részét Legolassal töltöttem és nagyon jól éreztem magam. Próbáltam nem azzal foglalkozni, amit a Thranduil mondott neki, de azért még sem hagyott teljesen nyugodni ez az egész? Előszöris miért nevezett ki parancsnoknak, ha nem bízik bennem, másodszor pedig miért akar minket szétválasztani? Legolas szeret engem és én is szeretem őt nem tudom, hogy ez miért fáj neki annyira... 

********

Sziasztok! Ismét egy hosszabb kihagyás után, de itt vagyok! Először is utólag is Kellemes Karácsonyi ünnepeket szeretnék kívánni minden kedves olvasónak! Másodszor pedig elnézést, hogy egy hosszú kihagyás után is egy ilyen gyengébb részt hoztam, de igérem, hogy egy részt még biztosan hozok idén és az esemény dúsabb lesz! Addig is vigyázzatok magatokra, puszi: Hirwendis!