A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XXXI. rész

****Andis****

A vargjárőrök szinte a semmiből bukkantak elő s támadtak ránk. Legolas és én is egyszerre kaptunk íjjainkhoz, hogy minél előbb vissza tudjuk verni a támadásaikat. Aragorn aki a menet elején ment  szintén élet-halál harcot vívott egy orkkal. 

Az összecsapás nem tartott sokáig, túlerőben voltunk. Amikor az utolsó szörnyszülött életét is kioltottuk összeszedtük, az időseket, gyerekeket és a sérülteket és folytattuk volna utúnkat tovább a Helm Szurdok felé amikor észrevettük, hogy valki hiányzik az összlétszámból. Aragorn volt az. Legolas látta, hogy az egyik ork még vergődik majd odalépett hozzá s én mentem utána. 

- A társad már halott - hörögte a lény

- Hazudsz! - válaszolt neki Legolas majd rátaposott a nyakára

- Gondolj amit akarsz Tünde hercegecske, de mind meghaltok. A jók ideje lejárt eljött a Sötét úr ideje! - mondta majd kilehelte a lelkét s közben kiejtette a kezéből Aragorn nyakláncát amit még Arwentől kapott. Tényleg meghallt.

Az út további része csendesen telt. Éowyn volt talán közülünk a legszomorúbb, tényleg szerette őt, bár szerelme viszonzatlan volt s legbelül ezt ő is tudta tán, mégis megszakadt a szíve. Fogalmam sincs mi lenne velem, ha Legolas meghalna. Valószínűleg én is olyan állapotban lennék mint ő.  

Amikor megérkezdtünk a férfiak nekiálltak a szurdok feltérképezésének, a védvonalak felállításának és az esetleges behatolási pontok elzárásának. Én a nőkkel együtt meleg ételt főztünk és ellátuk a sérülteket. 

Mikor végeztem a segédkezésben elindúltam megkeresni a Herceget, hogy beszélhessek vele hisz biztos őt is megviselte Aragorn halála. A szurdok csarnokában volt, Théodennel beszélgetett már éppen odaértem volna hozzájúk amikor az egyik őr lovast jelentett és egyszercsak a Szurdok kapuja kivágódott. Aragorn volt az. Nem hittem a szememnek amikor megláttam, de ahogy körbenéztem ezzel mindenki így volt. Szemünkben Aragor a halálból tért vissza. 

Éowyn lépett oda hozzá elöszőr, majd Théoden s úgy jöttünk mi Legolassal. Miután vett egy forró fürdőt csatlakozott hozzánk s jelentette, hogy támadás fogja érni a Szurdokot, egy ork sereget látott közeledni...

****Legolas****

Mindenki örült Aragorn visszatérésének. Kiváló harcos, remek ember és talán még a barátomnak is nevezhetem. A hír amit hozott nem volt kecsegtető senkire nézve sem. Ha a Szurdok elesik utána Gondor következik, majd a Megye ha az már nem áll lángokban. 

-Nem leszünk elegen ahhoz, hogy megvédjük a Szurdokot, ahhoz meg aztán pláne nem, hogy esetleg vissza is verjük őket! - mondtam mire mindenki rámkapta a tekintetét

-Nem hagyhatjuk őket magura, akkor még ennyi esélyük se lenne! - válaszolt Aragorn

-De nem is halhatunk meg itt! - váltottam át Tündenyelvre amit már jóval kevesebben értettek

-Én kész vagyok rá, de nem kötelezek senkit aki akar mehet! - zárta le a támát Aragorn mire én sarkonfordultam s otthagytam őket. Nem néztem rá senkire meg a Hercegnőre sem tudtam, hogy velem jönne, de ha tényleg ideér az a sereg szükség lesz itt rá.

Miután az istállóból előhoztam a lovamat felültem rá és a Bakacsinerdő felé vettem az irányt. Volt egy tervem. Nem akartam róla szólni a többieknek mert nincs garancia arra, hogy sikerrel járok. Katonákat kérek az apámtól, hogy több esély legyen a túlélésre és remélem, hogy sikerrel járok és ha igen akkor sem érek vissza későn...

********