A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XXX. rész

****Legolas**** 

Az emberek megvetve néztek rajtunk végig. Akik régen barátként tekintettek ránk azok most mind elfordulnak tőlünk. Mind Gandalfot követtük, ő már szinte otthonosan lépdelt fel a nagycsarnok terasza felé. Az ajtó előtt álló örök fegyvereinket elvették, egyedül a mágus botját, hitték veszélytelennek s, hogy a védtelen vénember szerepe még hihetőbb legyen oldalról belém karolt mádik oldalán Aragorn lépdelt, így léptünk be a terembe, mögöttünk Andis és Gimli jött. 

- Szürke Gandalf! Téged itt nem látunk szívesen, ahogyan a díszes társaságodat sem! - háborgott egy sötét alak a trón mellől.

- Nem hozzád jöttünk Grima! A Király a maga nevében is tud beszélni, nem igaz Theoden? - kérdezte Gandalf. Grima gúnyosan vigyorgott majd a király füléhez hajolt s duruzsolni kezdett.

- Szürke Gandalf az királyom tudod, aki mindig rossz híreket károg, mint egy varjú, ez egy vészmadár. Nem szabad rá hallgatnod királyom! - mottyogta, de mintha szavai varázslattal lennének átitatva. Theoden egyáltalán nem tűnt királynak, inkább egy csontsovány remetének, akit a trónra erőszakoltak.

- Igen, igazad van! Őrség! Dobjátok ki ezeket! - nyöszörögte gyenge hangjával a "Király".

- Tévedsz Grima, én már nem szürke Gandalf vagyok! Nézz magadra Theoden! Nyoma sincs az egykori Rohani Királynak, kígyókkal és árulókkal veszed magadat körbe, elmédet túlságosan is elborítja a sötétség, de ezen majd én változtatok! - kiáltotta a mágus, majd ócska szürke köpenyét ledobta magáról s botjával levette az átkot Theodenről! 

Grima menekült, tudta, hogy ezek után nincs már itt maradása, az őrök hiába próbálták elfogni nem jártak sikerrel. Az oszlopok mögül egy szőke hajú ifjú nő futott elő. 

- Bácsikám, ugye jól vagy? Mondd megismersz engem? - kérdezte a lány mire a király örömkönnyeivel magához ölelte és fiát Théodredet kereste, ki már nem élt. A gyász pillanatai következtek, utunk során már nem először.

A Király "újjászületésé" után már az emberek is barátságosabbak voltak, legalábbis sokkal kevesebben néztek ránk rosszszemmel. Az idő is kellemesebbnek tűnt, gondoltam megkeresem Andis –t, hogy együtt lehessünk egy kicsit.  

- Hát te min töprengsz így elbújva? - kérdeztem a Hercegnőt mire egy halvány mosoly szaladt az arcára

- Theodenen gondolkodom és azon, hogy vajon mit érezhet most? Tudom milyen rossz a szüleidet vagy a testvéredet elveszíteni, de bele se merek gondolni abba, hogy milyen egy gyermeket. - mondta majd a vállamra hajtotta a fejét

- Magam is tudom milyen egy szülőt elveszíteni, de biztosan ezerszer rosszabb egy gyermeket, már ha lehet különbséget tenni a kettő között. - mondtam

- Nincs olyan nap, hogy ne fordulna meg a fejembe a gondolata annak, hogy mivan ha én aznap nem megyek sétálni, vajon megtudtam volna menteni bárkit is? Tehettem volna azért, hogy ők még most is köztünk legyenek? - kérdezte, s szemében halványan könnycseppek kezdtek körvonalazódni.

- Nem a te hibád, ami akkor történt, az egy tragédia volt, de nem ostorozhatod magadat a nagybátyád kegyetlensége miatt. Hiszem, hogy egy nap mindenki elnyeri a méltó büntetését és hogy eljön majd a nap, amikor megbosszulhatod a családodat! - mondtam majd letöröltem egy könnycseppet az arcáról.

- Gondolod? - kérdezte Andis

- Tudom! Azt is tudom, hogy én ott leszek melletted akkor is és mindig is. Legyen szó bármiről én mellett leszek és támogatlak mindenben. - mondtam majd magamhoz öleltem s csendben ültünk ott tovább...

**** Andis **** 

Nem is tudom mi lenne velem Legolas -nélkül, mindig tudja, hogy éppen mire van szükségem. Egy kis ideig még üldögéltünk majd Gimli jött szólni, hogy Gandalf keres minket. Nem szívesen mentem, kellemes volt csak úgy ott csendben és nyugodtan üldögélni, de tudtam, hogy most nem ezért vagyunk itt. Meg kell találnunk Trufa –t és Pippin –t. Így hát még ha nehezünkre is esett, de eleget tettünk Gandalf kérésére és bementünk a csarnokba, ahol már egy kisebb tanács alakult ki.

- Gondornak szüksége van rád és a lovasaidra Theoden! Sauron és Saruman seregei mindent felmorzsolnak! - próbálta Gandalf a királyt győzködni

- Hol volt Gondor amikor Nyugatvég elesett? - kérdezte válaszul Theoden mennydörögve

- Ó, te ostoba makacs! Szerinted te biztonságban vagy itt? - harsant fel újra Gandalf mire én kör benéztem a teremben s láttam, hogy a többiek is legalább ugyanolyan tanácstalanául állnak ott, mint én

- Én és a népem biztonságban leszünk a Helm szurdokban! - mondta Theoden s kiadta az utasítást a készülődésre

- Ennyi? Ez lovasvég urának a terve? Elmenekül egy szurdokba? - próbálta meg még utoljára Gandalf meggyőzni Theodent

- Nem menekülök, hanem életben maradok! -mondta s ezzel faképnél hagyott minket.

- Most mi legyen? - kérdezte Aragorn a mágustól

- Készülődünk és velük tartunk. Úgy tűnik Theoden tiszta elmével sem képes ésszerű döntéseket hozni, ezért szüksége van ránk! - mondta Gandalf s ezzel mi is nekiálltunk a készülődésnek.

Másnap hajnalban útnak is indultunk. A lakosság csak a legszükségesebbeket hozták magukkal, hogy gyorsabban tudjunk haladni. Theoden és Gandalf vezette a menetet, a menet közepén haladtunk Legolas és én előttünk volt Gimli, Aragorn és Éowyn. Gimli egész úton a törp asszonyokról mesélt, ami felettébb szórakoztató volt.

- Szerinted megtaláljuk valaha Trufa –t és Pippin –t? És vajon Frodó és Samu életben van még? - kérdeztem egy kis idő után a Hercegtől

- Szívós kis teremtmények a Hobbitok az biztos, hiszem, hogy sikerül megtalálni mindnyájukat. Frodó és Samu szerintem rendben vannak, ha nem lennének akkor Sauron már megszerezte volna a gyűrűt s annak hatását már biztosan észrevettük volna. - mondta s nyugodtan haladtunk tovább. 

Legalábbis egy darabig utaztunk nyugodtan tovább mivel farkas járőrök ütöttek rajtunk... 

********