A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XX. rész

****Legolas****

Pontosan két hét telt el Andis szörnyűre sikeredett születésnapja és atyám gyötrelmes ötlete óta. Beszéltem már Bregrassal is, hogy próbálja meg lebeszélni róla, ez a próbálkozásom is sikertelennek bizonyult. Andissel az elmúlt két hétben nap mint nap beszéltünk, már egyre jobb a kedve s ha az ő kedve jó akkor az enyém is. Ő még valószínűleg nem tud a dologól jobb is ez így, talán még van remény, hogy a király meggondolja magát.

Apámmal a viszonyom változatlan, sőt talán még rosszabb, mint volt. Miután faképnél hagytam őt a trónterembe pár napig nem beszéltünk, tudtam, hogy hiba lenne ezért megvártam, hogy egy kicsit csillapodjanak a kedélyek, de nem így lett. Én kerestem fel őt abban a reményben, hogy nyugodtabban tudjunk beszélni, de ő még csak esélyt sem adott erre. Ellenkezést nem tűrően kijelentette, hogy a Hercegnő megy. Lehet jobb lenne, ha én szólnék Andisnek erről az egészről, talán egy kicsit hazudhatnék is neki csak, hogy ne akarjon menni, ezen örült gondolataim közül kopogás hangja zökkentett ki.

- Szia hát te hogyhogy itt? - kérdeztem a váratlanul megjelenő Andist

- Eddig mindig csak te kerestél engem ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy én is lépjek - mondta majd ahogy beengedtem szorosan megölelt, szeretem amikor ezt csinálja olyan jó érzés, hogy ilyen közel van hozzám

- Érezd magad megtisztelve, eddig nem sok embert engedtem be a szobámba - mondtam majd leültem az ágyam szélére és onnan figyeltem ahogy a Hercegnő minden egyes bútordarabot és festményt alaposan végignéz majd megállt az egyik képnél, csukott szemmel is megtudtam volna tippelni, hogy melyiknél állt meg

- Ő az anyukád? - kérdezte tőlem félve mire én felkeltem az ágyról és óvatosan mögé léptem, hogy átkarolhassam

- Igen ő az - mondtam majd megpróbáltam előidézni egy emléket, amit hozzá köthetek, de nem sikerült, semmire sem emlékeszem

Szinte az egész napot vele töltöttem, mióta tudom atyám tervét most éreztem előszőr azt, hogy talán nemet fog mondani az ajánlatra és itt marad velem. Miután elment úgy döntöttem, hogy ideje egy kis időt a barátaimmal is töltenem mert az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam őket, az istállóban találtam rájuk.

- Elmondtad neki? - kérdezte Haldir, miután atyám közölte velem ezt az őrültséget az volt az első, hogy elmondtam nekik és a segítségüket kérjem

- Nem, még nem - mondtam

- Két hete sülve főve együtt vagytok, csak azt ne mond, hogy nem volt rá alkalmad - vetette oda Lindir, mintha ez olyan könnyű lenne

- Hisz már ti is ismeritek annyira, hogyha megtudja, hogy mi a király óhaja rögvest rohanna hozzá, hogy önként jelentkezzen a parancsnokságra - mondtam mire mind a ketten elismerően bólintottak

Ezután súlyos csönd telepedett a társaságunkra, de nem sokáig mert egy őrt küldtek elénk. Tudtam, még csak meg se kellett szólalnia ahhoz, hogy tudjam mit akar. Atyám küldte őt Haldir, Lindir és jómagam keresésére mivel rendkívüli tanácsot hívat össze. Az őr távozása után már a barátaimnak is világos volt, hogy mi következik most ennek ellenére menetközben próbáltak nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de tudtam, hogy ez nem így lesz...

****Andis****

Két hét telt el a születésnapom óta, napról napra újra egyre jobban érzem magamat. Ma az egész délelőttöt a Herceggel töltöttem minden egyes beszélgetésünk alkalmával újra és újra belé szeretek és ez ma is így volt. Mikor az édesanyjáról kérdeztem egy kicsit féltem, hogy mivan ha elvetettem a sulykot és elrontok mindent, de nem így lett Legolas minden kérdésemre válaszolt, ami nagyon jól esett mert tudom, hogy ő nem igazán szeret erről beszélni. Rengeteget nevettem én is és ő is nehezemre esett eljönni tőle, de nem akartam a nap további részében is feltartani őt.