A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XXIX. rész

****Andis**** 

A Rohaniak tanácsára az erdő felé vettük az irányt, hogy ott folytassuk tovább Pipin és Trufa keresését. Hosszú ideig bolyongtunk némán majd Gimli törte meg a csendet:

- Felesleges tovább keresnünk őket, még mi itt sétafikálunk addigra az orkok már rég messze járnak innen a Hobbitokkal. - mondta Gimli elveszetten

- Mindnyájan megfogadtuk, hogy megkeressük őket bármi áron! - mondta Aragorn majd tovább haladt s mi követtük őt 

A remény már engem is kezdett elhagyni miután legalább, legalábbis szerintem legalább négyszer sétáltunk el ugyanaz a nagy fa mellett.

- Ennek így semmi értelme, körbe -körbe sétálgatunk ugyanazon a helyen. Igaza volt Gimlinek, Pipinéknek már a nyomát sem találjuk. - mondtam már én is elkeseredve mire a társaság többitagja hitetlenkedve nézett rám, igazuk van tőlem várták volna legkevésbé, hogy feladom.

- Szerintem csak álljunk meg egy kis időre pihenni s közbe próbáljunk meg megnyugodni. - mondta Legolas

Ez egy jó ötlet volt. Gimli és Aragorn arrébb sétáltak Legolas és én pedig ketten maradtunk, indulásunk óta most először. Hát nem könnyű feltünésmentesen együtt lenni úgy egy társaságban, hogy ez továbbra is titok maradjon. Nem akartuk bejelenteni a kapcsolatunkat egy ilyen út elött meg azért tudjuk, hogy nem mindenki örülne ennek és ilyen vészterhes időkben jobb elkerülni a felesleges feszültséget. 

- Minden rendben? Eléggé gondterheltnek tűnsz. - kérdezte Legolas miközben egészen közel lépett hozzám

- Nem tudom. Csak aggaszt ez az egész helyzet, szeretném megtalálni Pipint és Trufát, de annyira aggaszt, hogy minél inkább telik az idő annál inkább távolodunk el tőlük. - mondtam majd átöleltem. Lehet, hogy csak erre volt már szükségem, kiönteni neki a lelkem és átölelni őt.

- Nyugodj meg minden rendben lesz. Megfogjuk találni őket és abban is biztos vagyok, hogy Frodó és Samu is sikeresen elpusztítják majd az egy gyűrűt. Minden rendbe fog jönni és utána boldogan élhetünk mindketten. Együtt. - mondta majd viszonozta az ölelésemet

- Az csodás lenne – mondtam majd léptekre lettem figyelmes ezért elhúzódtam tőle. Szerencsére csak Aragorn és Gimli volt az.

- Minden rendben? Folytathatjuk tovább az utat? - reagálta le Legolas is a helyzetet és kérdezett úgy mintha az előbbi beszélgetésünk meg sem történt volna.

- Persze, mehetünk. - mondtam – Ne haragudjatok az előbbi kirohanásomért - kértem bocsánatot Gimlitől és Aragorntól is

- Ugyan bárkivel előfordul az ilyen, de most haladjunk tovább, ne vesztegessünk több időt - mondta Aragorn

Sokat javított a hangulatomon a Legolassal folytatott beszélgetésem, de azért még mindig nem voltam biztos az utunk sikerében.  

****Legolas**** 

Az egész társaságon érződik már a fáradtság. Ezt Andis kirohanása is bizonyítja, soha nem hallottam még tőle olyat, hogy ő feladná. Szerencsére sikerült őt megnyugtatnom.

Miután mindenkinek sikerült megnyugodnia újra útnak indultunk. Az út további része egészen felhőtlenül telt bár Gimli folyamatos beszéde engem legalábbis bosszantott.

Egy rövid szakasz megtétele után kiértünk egy tisztásra egész békésnek tűnt majd egy fehérruhás alak bukkant elő.

- Ti is látjátok, amit én? - kérdezte Gimli mire mindenki bólintott

- Az ott Saruman? - kérdezte Andis

- Nem, de ő egészen ismerős nekem – mondtam mire az alak közelebb jött s egyszerre mondtuk ki mind ugyan azt a nevet: Gandalf...

- Ez lehetetlen! - mondta Argaorn majd odalépett hozzá mi pedig követtük őt

- De hisz láttunk téged lezuhanni – mondta Andis könnyekkel a szemében, de ezek most nem a szomorúság könnyei voltak, hanem a boldogságé

- Igen lezuhantam, úgy éreztem, hogy évekig zuhanok majd egy havas hegytetőn landoltam oldalamon a barloggal mely lerántott engem. Megküzdöttem vele s Szürke Gandalfból ezáltál Fehér Gandalf lett. - mondta majd egy lágy mosoly kiséretével Andis vállára tette a kezét, Ő is tudta jól, hogy mennyire bántotta a Hercegnőt az elvesztése

- De nincs időnk a tétlenkedésre, elkell jutnunk Rohanba! - mondta mire a négyes társaságunk meglepetten egymásra nézett

- De meg kell találnunk a hobbitokat – mondta Aragorn

- Biztos vagyok abban, hogy jól vannak a Hobbitok, de Gríma a kígyónyelvű Saruman segítségével rontás alatt tartja Théodent lovasvég királyát! Elöszőr oda kell mennünk és ott kell segítenünk! - mondta majd elindult mi pedig követtük őt

Így hát követtük Gandalfot vissza Rohanba bár egy kicsit azért bántott a dolog, hogy úgy megyünk innen el, hogy még csak nyomát se találtuk Pipinnek és Trufánka. 

- Minden rendben? Most te tűnsz gondterheltnek. - kérdezte Andis miközben haladtunk

- Persze, csak aggaszt, hogy nem találtuk meg a Hobbitokat – mondtam

- Minden rendben lesz, Gandalf tudja mi a helyes döntés - mondta mosolyogva, de azzal a mosollyal, amivel egy egész világot megtudna nyugtatni.

Hosszú utat tettünk meg az erdőtől lovasvégig s mikor megérkeztünk nem éppen meleg fogadtatásban volt részünk. Az ott élők úgy néztek ránk, mint valami betolakodóra. Gandalfnak igaza volt, itt semmi sincs rendben... 

******** 

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Remélem jól vagytok, puszi: Hirwendis.