A vadász királynő és a bakacsin erdei herceg szerelme

XVIII. rész

****Legolas**** 

Ma van Andis születésnapja és nekem sikerült szinte tökéletesre terveznem az ajándékát. Nem tudom mikor féltem ennyire utoljára éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam az izgalomtól, talán soha nem vártam ennyire a hajnal első napsugarait, hogy végre véghez vigyem a már egy hete szervezgetett tervemet. Mindenkit, aki számított értesítettem a tervem rá eső részéről: a szakácsoknak külön utasításba adtam, hogy a délutáni ünnepségre készített sütemények mellett készítsenek még egy külön adag lekváros kosárkát, és friss gyümölcslevet. Ezeket majd egy piknikkosárba teszem és odaadom Lindirnek és Haldirnak akik majd egy pléddel együtt kiviszik a palotakertbe és leterítik amíg én a hercegnővel sétálok. Fael és Luiniel feladata volt, hogy reggeli után feltartsa Andist addig amíg oda nem érek, a lányok mindentudóan mosolyogtak egymásra, amikor beavattam őket a tervembe ez azért némileg megnyugtatott, hogy nem haladok rosszirányba. Úgy terveztem, hogy délig tartana a meglepetésem így lenne ideje elkészülni az ebéd utáni ünnepségre, Andis csak annyit tud, hogy lesz egy ünnepi ebéd és kész, arról fogalma sincs, hogy itt lesz nagynénje Galadriel és a férje Celebron, unokatestvére Arwen és nagybátyja Elrond, arról, hogy Thorin és díszes kompániája is itt lesz legszívesebben én sem tudnék, de be kell látnom, hogy ez Andis napja és ha apám beletörődött ebbe a ténybe akkor én is. A kezem szinte remegett mintegy kisgyereknek, amikor bekopogtam a hercegnő szobaajtaján, jó kedve lehet mert hangos nevetés szűrődött ki rajta: 

- Hát te? - kérdezte meglepődve amikor kinyitotta az ajtót s a kezdeti mosoly rögtön lehervadt az arcáról

- Neked is szép reggelt Hercegnő! Van egy meglepetésem a számodra ezért szeretném, ha velem tartanál. - mondtam mire ő hátrapillantott Faelre és Luinielre akik szaporán bólogattak Andis sóhajtott egyet majd becsukta maga mögött az ajtót és elindult velem együtt az udvarra.

Utunk eleje csendesen telt egyrészt azért, mert féltem, hogy mi van, ha Haldirék elfelejtették azt, amit tőlük kértem másrészt pedig azért, mert szégyelltem magamat a múltkori viselkedésemért ezért nem tudtam, hogy mit is kéne most mondanom, szerencsére a Hercegnő hamar megunta a csendet ezért Ő kezdeményezett: 

- Legolas mi ez az egész? Múltkor szinte se szó se beszéd magamra hagytál, most szinte kirángatsz a szobámból és egy szót se szólsz hozzám. Én már nem tudlak követni! - mondta s teljesen jogosan vetette a szememre a tetteimet

- Sajnálom, hogy megbántottalak hidd el nem ez volt a szándékom, de kérlek hadd kárpótoljalak. - mondtam s mivel közeledtünk a meglepetésem helyszínéhez ezért mögé léptem és engedélyt kértem rá, hogy a kezeimet a szemei elé helyezzem, Andis zavarodott bólintással adta meg az engedélyt.  

Óvatosan lépkedtünk tovább s egy nagy kő esett le a szívemről amikor megláttam, hogy a barátaim most sem hagytak cserben mivel az általam kért pléd és kosár tökéletesen el volt helyezve. Óvatosan elvettem a kezeimet a szeme elől és halkan a fülébe súgtam, hogy most már kinyithatja a szemét. Nem tudom, hogy a hangomtól vagy a meghatódottságtól, de Andis arca teljesen elpirosodott, akaratom ellenére is egy önelégült mosoly csúszott az arcomra. 

- Legolas ez gyönyörű - mondta s szinte az ölembe ugrott, hogy megtudjon ölelni

- Boldog születésnapot! - mondtam majd még ha esetlenül is, de szorosan magamhoz öleltem

- Ha jól emlékszem ez a kedvenced – mutattam meg neki a kosár tartalmát miközben helyet foglaltunk a pléden s ha lehet Andis arcán még nagyobb mosoly jelent meg