Ezer Év Után

4. Fejezet

Korán reggel arra kellett kelnem, hogy a megszokottnál jóval melegebb volt a környezetemben. Amint realizáltam, hogy Satoru ölelő karjai a melegség forrása izomból löktem le az ágyból, Ő pedig azzal a mozdulattal rántotta le rólam a takarót. Amint földet ért rám pillantott és széles mosolyra húzta a száját.

-Szép lábak.- mondta elismerően mire én azonnal felhúztam a lábaim és rájuk húztam a pólóm.

-Olyan kibírhatatlan vagy hogy az már hihetetlen. Az ember megengedi, hogy itt maradt estére erre befurakodsz az aurámba.

-Este nem zavart.- rántott vállat és felállt a padlóról -Rémálmod volt, de amint elkezdtem simogatni a karodat egyből lenyugodtál és tovább aludtál békésen.

-Hogy Te milyen szemtelen vagy Gojo.- vágtam hozzá a párnám amit sikeresen kikerült

-Szóval itt tartunk Stellar?- lépett az ágyam mellé és a képembe nyomta az övét

-Ne legyél már ilyen..ilyen.. perverz egy kislánnyal ahogy te fogalmaztál tegnap.

-Ha már idézzük egymást. Alig vagyok két évvel idősebb nálad.- villantotta meg a fogsorát mire a tenyeremet az arcába nyomtam

-Húzz ki a szobámból.

-De morcos ma valaki.- biggyesztette le az ajkait miközben felegyenesedett -Reggelinél találkozunk.- indult meg az ajtó irányába és egy pillanat alatt eltűnt. Nagyot sóhajtva kikeltem az ágyból és neki kezdtem a készülődésnek. Amint rendbetettem magam a fürdőszobában gyorsan felöltöztem a szokásos egyenruhámba a hajamat pedig átfésülve hagytam a hátamra omlani. Ahogy bekötöttem a cipőmet is elindultam az étkezőbe ahol már Satoru várt

-Remélem a rántotta elnyeri a tetszésed.- mondta kedvesen miközben leültem mellé. Válaszként megrántottam a vállam és enni kezdtem.

-Végre hogy megtaláltalak Adela.- jelent meg a semmiből Masamichi -Ma lesz egy feladatod.

-Mégis mi?

-A szomszéd kis városban egy azonosítatlan szellemet véltek felfedezni. A Te dolgod az lesz, hogy Gojo és Nanami társaságában eltüntessétek.

-Muszáj Satoru-t is vinni?- kérdeztem elhúzott szájjal

-Igen. Ha befejeztétek a reggelit indultok is.- Mondta ellenkezést nem tűrően aztán eltűnt. Szemet forgatva fordultam vissza a maradék reggelim felé aminek hűlt helye volt.

-Bocsi.- törölte meg a száját Satoru mire belevertem a karjába -Au..

-Induljunk.-álltam fel az asztaltól Ő pedig követte a példám

-Szólok Nanami-nak és mehetünk.- mondta a szemfedős én pedig a kijárathoz mentem ahol megvártam a két fiút. Amint megérkeztek elindultunk a suli parkolójához ahol már Ijichi várt minket egy elfeketített ablakokkal rendelkező autóval. Satoru már készült az anyósülésre beülni mikor a hajába túrtam és hátra rántottam. Diadalmi mosollyal fogtam rá a kilincsre amikor két kart éreztem meg a derekam körül. Satoru egy mozdulattal felemelt és elhúzott az autó mellől. Amint kiszabadultam a szorításából egy ajtócsapódásra lettünk figyelmes. Amíg mi az első helyért "harcoltunk" Nanami elfoglalta az anyósülést.

-Gratulálok.- morogtam az orrom alatt és kikerülve Satoru-t beültem hátulra. A szemfedős is követte a példám. Amint mindenki az autóban ült elindultunk a kicsinyke város felé. Már túl voltunk az út felén mikor bizseregni kezdett a tarkóm. Saroru összeráncolt homlokkal nézett rám amint feltűnt neki hogy összerezzent a testem.

-Jól vagy?

-Persze. -vágtam rá azonnal miközben beértünk a városba.

-Ha minden igaz egy azonosítatlan átok rejtőzik az épületben.- mondta Ijichi amikor leparkolt a romos épület előtt -Legyetek óvatosak és intézzétek el. - mind a hárman egyszerre bólintottunk és kiszálltunk az autóból.

-Valami nem oké.- szólalt meg Satoru -Mintha nem egy átok lenne itt.

-Pontosítanál?- kérte Nanami

-Használd az erőd Adela. Neked is érezni kell.- emelte rám a tekintetét Gojo szemfedőn keresztül. Kérésére lehunytam a szemem mire éles fájdalom nyílalt a tarkómba

-Ez egy sima másodosztályú átok.- mondtam lihegve mivel a nyakam szinte égett a fájdalomtól -Viszont van egy.. van egy ujjhordozó is az épületben. Sukuna ujja itt van.- amint kimondtam a nevét a szemem izzani kezdett

-Adela..-szólított meg Satoru, de mit sem törődve rontottam be az épületbe, nyomomban a két fiúval

-Ott van!- ordította el magát Nanami amint megpillantotta a másodosztályú lepkeszerű szörnyet. Nekem se kellett több egy mozdulattal megidéztem a hatalmas főnixemet ami egy perc alatt eltávolította az átkot.

-Adela gyerünk.- fogta meg a vállam Satoru,de egy mozdulattal leráztam

-Megkell szereznem azt az ujjat.- mondtam fujtatva amikor megéreztem hogy az alagsorban rejtőzik az ujjhordozó. Gúnyos mosollyal az arcomon szorítottam ökölbe a kézfejem és lendítettem a padló irányába ami szilánkosra törve omlott be alattam. Amint szembekerültem az átokkal a runám már átégette magát a bőrömön.

-Hmm.- nyalta meg a száját a hordozó -Alig várom, hogy Sukuna társának a maradványait is magamban hordozzam. -mondta nevetve amikor feltűnt valami ismeretlen lila fény a hátam mögött. Mire megfordultam volna Nanami egész testével ugrott rám és lökött el a hatalmas lila sugár elől.

-Te most itt maradsz.- nézett a szemembe Nanami amikor Satoru után sietett. Próbáltam felállni, de mindhiába. Az egész testemben éreztem, hogy az ujjhordozó Sukuna erejét használja.

-Sukuna..-suttogtam a nevét miközben a körülöttem lévő törmelékekbe markoltam -Könyörgöm fejezd be.- kezdtem el könyörögni mire elkezdett abbamaradni az égés a nyakamon. Abban a pillanatban Sukuna ujja nem sugárzott több energiát a hordozóba így azt is éreztem, hogy Satoru-ék levadászták az átkot.

-Eltüntetem az ujjat.- rohant el előttem Nanami Satoru pedig letérdelt mellém.

-Jól vagy?- kérdezte idegesen mire nemlegesen megráztam a fejem -Gyere.- nyúlt az egyik kezével a lábaim alá a másikkal pedig a derekamat fogva emelt fel a porból.

-Satoru én..- kezdetem volna bele, de abban a pillanatban minden elsötétült.