Ezer Év Után

20. Fejezet

"Geto visszajött."

Amint ez a mondat elhagyta Nobara száját egyből egy rossz érzés fogott el amit minél hamarabb kiakartam űzni az elmémből.

-Ti itt maradtok.- fordultam a három diákom felé akik megszeppenve bámultak rám -Gyerünk.- kaptam el a vöröske karját és elindultam vele arra az irányba amerről jött. A nyomasztó frusztráló érzés egyre feszítőbbé vált a mellkasomban, de ezzel nem törődve siettem a suli melletti emlékműhöz ahova Nobara irányított.

-Adelaide végre már.- rohant oda hozzám Masamichi -Segítened kell. Két különleges fokozatú átok támadott ránk.

-Satoru hol van?- kérdeztem idegesen mit sem törődve azzal amit az előbb mondott

-Geto után ment.- mondta elhaló hangon miközben egy nagy durranás ütötte meg a fülünket és abban a pillanatban Megumi eszméletlen teste repült mellénk. Nobara egyből hozzá sietett az én szemeim pedig örült módjára izzani kezdtek és éreztem, hogy az egész testem lángolni kezd.

-Kicseszettül elegem van már az átkokból.- morogtam az orrom alatt és elindultam átokerők forrása felé.

Satoru szemszöge:

-Mikor adod már fel?- kérdeztem Geto-tól aki kifejezetten jól szórakozott a helyzeten

-Nekem tetszik.- rántott vállat amikor Tőlünk pár méterre a régi emlékműnél egy hatalmas lángcsóva csapott fel mire az előttem álló férfi felnevetett

-Állítsd le azokat a rohadt átkaidat.. gyerekek is vannak ott.- mondtam fújtatva miközben Geto közelebb sétált

-Ez a csóva a barátnődtől származik.- nevetett fel újra az én idegzetem pedig a végét járta -Ahhoz képest, hogy az energiája nagy részét átvezette beléd, még mindig tud valamit a kiscsaj.

-Te miről beszélsz?- néztem rá összeráncolt homlokkal

-Jaj, hogy Te nem tudsz a jóslatról.- húzta el a száját én pedig egyre zavarodottabb lettem -A kis szerelmed csak felhasznál téged. Sukuna-t csak úgy lehet elpusztítani, ha a kiválasztott ereje keveredik a nagy Úr megjelölt társáéval. Az a szuka már évek óta keveri az energiátokat.

-És ez neked mért fáj?- üvöltöttem mérgesen mire Geto csak kuncogott

-Ha a nagy Ryomen Sukuna meghal, akkor Adelaide Stellar is. Imádni fogom azt a pillanatot amikor kioltod az életét a nagy szerelmednek.

-Hazudsz.- sziszegtem a fogaim között miközben éreztem, hogy egyre hatalmasabb erő készül kitörni belőlem

-Talán a kisasszonyt kellene megkérdezni erről.- húzta mosolyra a száját amikor érzékelhető volt, hogy egyre nagyobb forróság vesz körül minket

-Add fel Geto.- sétált ki Adela az erdőből miközben az egész teste lángok vették körül -A társaid közül egy meghalt a másikat pedig elzártunk. Vége van.

-Hmm..mindig is akartam egy Stellar leszármazottat teljes erejében látni. Egyszerűen gyönyörű.- szólalt meg Geto -Na de térjünk a lényegre. Már felvázoltam Satoru-nak a jóslatot és jó lenne ha alátámasztanád.- mondta gúnyosan mire Adela-ra vezettem a tekintetem akinek azonnal kialudtak a lángjai

-Igaz?- kérdeztem alig hallhatóan mire a lány könnyes szemekkel indult meg felém

-Megtudom magyarázni.- kezdett bele de leintettem és kiterjesztettem a végtelen technikámat, hogy ne tudjon közelebb jönni. A lány mindent bevetve próbált a közelembe férkőzni mire Geto-ra pillantottam és felemeltem a kezem.

-Egyre gondolunk?- kérdezte nevetve ahogyan Ő is magasba rántotta a kezét

-Birodalom Kiterjesztés.- mondtuk ki egyszerre és elkezdődött a saját harcunk.

Adelaide szemszöge:

-Birodalom Kiterjesztés.- mondta ki a két fiú egyszerre és abban a pillanatban egy hatalmas fekete gömbszerűség alakult ki körülöttük. Amint teljesen bezáródott a kör a taszító energia is megszűnt így azonnal a gömbhöz siettem amit sehogy se tudtam áttörni.

-Könyörgöm Satoru.- tettem a homlokom a kőkemény burokhoz miközben a könnyeim megállás nélkül folytak -Csak ne csinálj hülyeséget.

Órák teltek el amikor hirtelen a burok megrepedt és kezdett feloszlani. Amint teljesen eltűnt Satoru vérző fejjel bámulta a lábai előtt holtan fekvő Geto-t. Megkönnyebbülve rohantam oda hozzá, de amint a kezem a karjához ért azonnal ellökött magától.

-Satoru..- szólítottam meg sírva miközben a szemeire húzta a vékony fekete anyagot -Kérlek..

-Nincs mit kérned.- húzta ki magát és elsétált mellettem

-Van ésszerű magyarázatom.- nyúltam újra a kezéért, de a kiterjesztett technikájának hála nem tudtam megfogni

-Szerinted érdekel?- állt meg hirtelen nekem háttal -Egy hülye barom vagyok aki hazugságban élt évekig.

-De..- kezdtem bele mire hirtelen megfordult és a torkomnál fogva magához rántott

-Semmivel nem vagy különb mint a többi átok.- mondta nevetve -Meg is érdemled, hogy Sukuna-val együtt a pokolra kerülj. - engedte el a nyakam miközben lökött rajtam egyet, hogy a földre essek -Sose gondoltam, hogy ennyire utálni tudok majd valakit... főleg nem egy olyat akit annyira szerettem.- mondta dühvel a hangjában

-Kérlek..- térdeltem fel a földről és újra megpróbáltam a kezéért nyúlni, de abban a pillanatban köddé vált.

Nem tudom mennyi ideje kuporogtam a hideg földön amikor Masamichi jelent meg.

-A Hanami nevű átkot sikeresen elzártuk.- mondta büszkén, de a mosoly azonnal lehervadt a szájáról amikor megpillantotta a mellettem elterülő holttestet

-Satoru tette?- kérdezte meglepődve miközben elém lépett és felhúzott a földről -Hova tűnt?

-Nem tudom.- mondtam érzelemmentes arccal -Valószínűleg többet nem látom.- kezdtem bele mire újra könnyek kezdték el áztatni az arcom -Megtudta a jóslatot.