Ezer Év Után

32. Fejezet

Adelaide szemszöge:

Akármikor csak felébredek egy fekete végtelenségben érzem magam ahol nincs senki és semmi.. akárhogyan küzdök ellene egyszerűen a testem nem mozdul a hang pedig nem jön ki a torkomból. Viszont amikor Mahito szavai megcsapják a fülem érzem, hogy a testem magától cselekszik. Ellenkezéseim ellenére is megteszem amit kér miközben az aranydarabok az agyamban szinte halálra égetnek..

Satoru szemszöge:

Amint visszaértünk a színházból a suliba egyenesen a tárgyalóba siettünk ahol Masamichi-n kívül ott volt Oji Zenin, Nanami és a Kyoto-i igazgató, Gakuganji is.

-Mahito elvitte Adela-t.- jelentettem ki amikor kivágódott az ajtó és Sukuna lépett be

-Sukuna..- kezdett bele Masa, de az átok közbeszólt

-Biztos, hogy nem maradok ki Adelaide megmentéséből.- mondta dühösen miközben gúnyos mosolyra húzta a száját -Én vagyok az egyetlen aki megtudja menteni, de ha nem kell a segítségem hagyhatjuk, hogy Mahito elpusztítsa az összes embert Adelaide-on keresztül.

-Lenyugodnál?- néztem rá szúrós szemekkel -Mind Adela miatt vagyunk itt.

-Tisztában vagytok, hogy hogyan tudjátok megmenteni?- kérdezte Oji mire Sukuna bólintott -Adelaide akkor éli túl ha kihívják belőle az aranyfedő darabkáit.

-Megteszem gondolkozás nélkül.- jelentette ki Sukuna

-Egyedül nem tudod elvégezni a feladatot.- mondta Gakuganji

-És ha ketten csinálánk?- szólaltam meg én is mire Sukuna hangos nevetésben tört ki

-Ahogy elkezdenénk meg is halnál.

-Szerinted érdekel? Ha Adela-n így tudunk segíteni megteszek mindent.- mondtam kissé hangosan amikor kisebb robaj ütötte meg a fülünket a levegő pedig hirtelen vált meleggé.

-Itt vannak.- morogta Sukuna mire mindenki felállt a helyéről és a suli bejáratához siettünk ahol már ott voltak a diákok. Hatalmas fekete füstfelhő közeledett az erdő felől amikor megpillantottuk Adela-t kilépni a füstből nyomában Hanami-vel és Mahito-val akik két irányba kezdtek el futni. A Szőkeség pedig mosollyal az arcán állt meg

-Diákok!- szólalt meg Masa -Mindenki Hanami-t vegye célba velem együtt. Nanami és a két mester megy Mahito-ra.-jelentette ki a tervet utána pedig rám és Sukuna-ra nézett -Vigyázzatok Rá!- adta parancsba és mindenki tette amit kért

-Tegyél meg mindent.- pillantottam az átokra aztán visszavezettem a tekintetem Adela-ra miközben lehúztam a szememet eltakaró anyagot

-Ezt tőled is elvárom.- morogta és egyszerre indultunk meg Adela irányába akiből hangos nevetés tört fel. Sukuna abban a pillanatban emelkedett a magasba és dobott rá egy tűz gömböt ami szinte megse karcolta

-Ennyit tudsz Ryomen?- kérdezte gúnyosan karba tett kezekkel. Én se voltam rest azonnal felemeltem a kezem és használva a fordított átoktechnikám létrehoztam a Vöröst. Amint elérte a méretét Adela felé eresztettem egy hangos durranás kíséretében, de az átoktechnika könnyedén átment a testén

-Sukuna..ezekkel csak erősebbé tesszük.- eszméltem a tényre, hogy Adelaide rontáselszívó képességgel bír és ez bizony kihat az átoktechnikára is

-Igazad lehet.- gondolkodott el egy pillanatra amikor Adela megszólalt

-Elrontjátok a játékot.- szomorodott el a lány miközben ellökve magát a földtől a levegőbe szállt ahol hirtelen kapott az egész teste lángra -Remélem elégedettek lesztek az utolsó napotokkal.- jelentette ki amikor Sukuna hirtelen elrohant, így egyedül maradva a lángoló lánnyal

-Adela..- szólítottam meg miközben elkezdett magából villámokat szórni amik hangos csattanás kíséretében csapódtak a földbe -Te ezt nem akarod..-mondtam miközben én a levegőbe kerültem, hogy szembe legyek vele

-Édesem.. nézz ide.- szólalt meg Sukuna aki Megumi-t rángatta a karjánál -Befejezed ezt a sok szart vagy különben mínusz egy diák.- mondta ellenkezést nem tűrően mire a szemem előtt lebegő Adela elkezdett felhagyni a lángokkal. Amint teljesen "lehűlt" egy gyors mozdulattal kaptam el a vállainál és nyomtam le a földre. Amint a háta találkozott a hideg talajjal felnyögött.

-Tűnj innen.- lökte el magától Megumi-t az átokfajzat utána pedig Adela másik oldalára térdelt

-Kész vagy?- nézett rám mire bólintottam. Abban a pillanatban Adelaide újra kezdte volna a testét hevíteni mire Sukuna a tenyerét tette a jobb szemére miközben a másik kezével összekulcsolta Adelaide-ét. Én is hasonlóan cselekedtem a lány bal oldalán mire megfeszült az egész teste

-Könyörgöm..- kezdett el remegni miközben éreztem a tenyerem alatt a forró nedvet, amint Sukuna is megérzett

-Kezd el magadba szívni.- parancsolt rám az átok és egyszerre elkezdtük. Adela háta teljesen ívbe feszült miközben a feje hátracsapódva teljesen a kemény földbe vágta. A száját egy fájdalmas sikoly hagyta el miközben körmeit a kézfejeinkbe mélyesztette -Ne hagyd abba akárhogyan is kéri.- mondta Sukuna mire a lány újra felsikított

-Állj! Ez fáj!! - üvöltötte a szavakat miközben könnyei megállás nélkül folytak

-Mindjárt jobb lesz.- próbáltam nyugtatni amikor én is megéreztem a hatását a fedőnek. A szemeim látása kezdett homályosodni az izmaimon pedig égető érzés futott végig újra meg újra.

-Hamarosan végzünk.- jelentette ki Sukuna miközben az Ő teste is rázkódni kezdett mint az enyém.

-ELÉG!- ordította fel Adela miközben rohamos tempóban kezdett el vergődni a kezeink alatt. Sukuna-ra néztem, de Ő csak nemlegesen megrázta a fejét amikor valami sűrűbb folyadékot éreztem meg a tenyerem alatt

-Sukuna fejezzük be.. már vérzik!- szólaltam meg pánikolva

"Édes Kincsem gyere ide azonnal!"

Hallottam meg Mahito hangját a fejemben mire Adela teste már lassan teljesen kicsavarodott. A kézfejeinket felszakította a lábairól pedig véresre rugdosta a bőrt. A vergődő lány a közel fél órás szenvedés után minden tevékenységgel felhagyott és elterülve a földre hullott.

-Végeztünk.- engedte el Sukuna ahogyan én is -Látom megviselt téged is. Szóval vidd fel a szobájába és hívj hozzá egy orvost. Nekem van egy kis elintézni valóm.- roppantotta ki az ujjait miközben letérdelt a földre az eszméletlen lány mellé és egy rövid csókot lehelt a könny és véráztatta arcára. Amint elindult Mahito-ék irányába óvatosan emeltem fel a földről megviselt testét Adela-nak és indultam meg Vele a szobájába. Ahogyan felértem a karjaimban pihenő lánnyal óvatosan elfektettem az ágyon, de abban a pillanatban tört rám egy nyomasztó érzés aminek hatására Adelaide ágya mellett a földre zuhantam.