Ezer Év Után

12. Fejezet

Amióta itt vagyok a Zenin családnál most történt meg először, hogy sírva ébredtem. Amint visszaemlékeztem az álmom töredékeire egy ismeretlen rossz érzés fogott el. Ahogy láttam Sukuna-t és Satoru-t egymásnak feszülni a szívem szakadt meg. Mindig is tudtam, hogy Sukuna már rég nem az akit én visszavonásig szerettem, de ahogy a szemem elé tárult, hogy egy másik férfi aki szintén nem közömbös számomra csak úgy megöli. Satoru pedig.. azt se tudja mi vár rá. Oji szerint döntenem kell. Eltitkolom a jóslatot Satoru elől és segítek neki Sukuna legyőzésében, vagy elmondom Neki, de akkor az érzései miatt életben fogja hagyni Sukuna-t aki lefogja igázni az egész világot. Mások szerint könnyű lenne a döntés. Egy Gojo származott legyőzi a hatalmas Ryomen Sukuna-t az átkok királyát ezzel megmentve a világot, de ott az apró bökkenő, hiszen ahogy kioltja az átok életét az enyémet is a pokolra küldi amivel nem fog megbékélni soha.
Bármennyire is fáj ezt meghoznom muszáj lesz megtartanom ezt a titkot amivel Satoru makulátlan lelkét fogom tönkretenni, hiszen nem engedhetek egy pokolfajzatot a világra.

Két évvel később

-Mindenre felkészültél Aranyom?- kérdezte Oji miközben a szobámban pakoltam a cuccaimat a táskába

-Igen.- pillantottam rá mosolyogva mire az öregember mellém sétálva leült az ágyra megpaskolva maga mellett a helyet

-Sukuna idővel testet fog ölteni.- nézett a szemembe miközben megfogta a kezem és megszorította -Bárhogyan is fogsz dönteni. Tudom, hogy az lesz a helyes.

-Mindent köszönök Oji.- öleltem meg hirtelen az idős mesterem hiszen az elmúlt öt évben nagyon közelkerült hozzám

-Én örülök, hogy megismerhettelek.- mondta lágy hangon miközben egyszerre felálltunk és elindultunk a kijárat felé -Minden jót.- integetett nekem ami után beszálltam az autóba

-Vigyázz Magadra.- integettem neki én is míg el nem indult az autó. Amint már nem láttam a Mestert nagyot sóhajtva túrtam végig a kiengedett hajamon. Izgatottan vártam, hogy mi lehet az iskolában, vagy hogy egyáltalán ott fogom e találni Satoru-t. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben haladtam egyre közelebb és közelebb a várva várt célhoz.

Amint megállt az autó villámsebességgel ugrottam ki a kocsiból és indultam meg hatalmas léptekkel az iskola irányába. Amint a bejárathoz értem furcsa bizsergést éreztem a testemben ami arra kényszerített, hogy a suli melletti magas toronyra pillantsak aminek a tetején egy feketeruhás alak állt. Az égnekálló hófehér haj és az éjfekete szemfedő azonnal elárulta magát. Hatalmas mosollyal az arcomon emeltem meg a kezeim és rúgtam el magam a földtől, hogy minél hamarabb közel kerüljek az illetőhöz. Amint sikeresen landoltam a torony másik oldalán, halk léptekkel meneteltem miközben Satoru alakja egyre jobban kirajzolódott. Öt évvel ezelőtt is magas volt, de azóta rengeteget nőtt. A haja is jóval hosszabb lett a felépítéséről pedig ne is beszéljünk. A ruhán keresztül tökéletesen kirajzolódott minden egyes izom. Amint már csak pár lépés választott el tőle mosolyogva fordult meg miközben lassan lehúzta a szemfedőjét így rám emelte csillogó kék íriszeit amik már úgy hiányoztak

-Ideje volt már Adela.- szólalt meg érdes mély hangon mire megszüntettem a köztünk lévő távolságot és szorosan a nyakába ugrottam

-Megígértem nem?- motyogtam a nyakába miközben derekam köré fonta hatalmas karjait -Nem gondoltam volna, hogy itt leszel még.- pillantottam rá mosolyogva amint elengedtem

-Oktató lettem.- rántott vállat, de a kezei még mindig a derekam körül voltak -Jól sikerült a kiképzés?

-Ühüm. -ráztam meg hevesen a fejem -Masamichi itt van?