Ezer Év Után

14. Fejezet

"-Már csak Ő hiányzott újra az életemből."

-Ezt hogyan érted Adela?- nézett rám szúrós szemekkel Masamichi

-Volt már vele összetűzésem.- forgattam meg a szemeim miközben a hajamat csavargattam az ujjaim között -Egyszer megölt.

-Hát ezt valahogy elfelejtetted mondani.- mondta mérgesen Masa mire leintettem

-Több mint ötszáz éve volt, meg amúgy is azt hittem elzárták.

-Igen el, de Geto tett róla, hogy ez ne legyen így. Nanami felvette már? -pillantott hirtelen Shoko-ra aki még mindig a telefont nyomkodta

-Nem elérhető.- mondta a lány mire Masamichi a falra csapott

-Most szépen megkeresitek. Mivel itt vannak a városban.- parancsolt ránk és azzal a lendülettel el is tűnt

-Miért lényeg most ez, hogy hol van Nanami?- kérdezte Satoru mire vettem egy nagy levegőt, hogy gyorsan elmagyarázzam Neki

-Mahito varázslókra vadászik. Leginkább azért küzd, hogy a világon csak átkok legyenek és ezt csak úgy tudja elérni, ha a varázslók véglegesen eltűnnek. Másrészt pedig azért veszélyes mert pillanatok alatt képes akárkit átokká változtatni.

-Utána nézek, hogyan lehet elzárni újra.- állt fel az asztaltól Shoko, mire mi is ezt tettük Satoru-val

-Amíg mi nem leszünk itt kérlek vigyázz Megumi-ra.- mondta a szemfedős mire a barna lány egy halvány mosoly kíséretében egy aprót bólintott

-Betudod mérni hol lehet Nanami?- néztem a magas fiúra mire összpontosítani kezdett

-Nem látom sehol.- rázta meg a fejét pár perc után -Talán Mahito-t kellene keresnünk.

-Az nem lesz nehéz.- mondtam miközben Sukuna energiáit kezdtem el keresni

-Hogyan tudod megkeresni?- kérdezte meglepődve mikor egy hely rajzolódott ki a fejemben

-Van nála valami ami eljuttat hozzá.

-Kitalálom. Sukuna lélekdarabja?- kérdezte gúnyosan mire unott arcot vágva rá pillantottam -Mindegy is.- intett le és kikerülve elindult a hátsó udvarra

-Most mi bajod lett?- kaptam el a karját amint sikerült beérnem

-Ugyan mi lenne.- nézett le rám a szemfedőjén keresztül -Öt év után is csettintésre kiszúrod hogy hol van.

-Féltékeny vagy vagy mi?

-Nem vagyok.- mondta dühösen -Csak unom, hogy olyanra vágyom ami nem lehet az enyém.

-Satoru..

-Keressük meg azt a rohadt átkot és hozzuk ide Nanami-t.- zárta le ennyivel a beszélgetést miközben egy fekete autóhoz sétált -Mi van nem jössz?- pillantott hátra azután beszállt a vezetőülésre. Szó nélkül kerültem meg az autót és ültem be az anyósülésre -Hova kell menni?- kérdezte rám sem nézve ami kifejezetten rosszul esett

-A régi szanatóriumban vannak a város szélén.- mondtam el gyorsan a helyszínt mire csak bólintott egyet miközben elindította a kocsit. A majdnem egy órás utat végig csendben tettük meg, amit kezdtem unni.

-Most ennyire haragszol, hogy szóra se méltatsz?- kérdeztem immáron én is mérgesen mire leállította az autót és rám nézett a szemfedője nélkül.

-Nem haragszom, de már nem is érdekel az egész. Csodákat vártam a kiképzésedtől, de helyette jó pofára estem. - vágta a fejemhez a szavakat, miközben erőteljesen elgondolkoztam azon, hogy engednem kéne Mahito-nak, hogy újra eltegyen láb alól.