Ezer Év Után

35. Fejezet

Adelaide szemszöge:

Pár nappal később

Amint Satoru is eltűnt egyáltalán nem találtam a helyem sehol főleg, hogy azt se tudom Sukuna éppen miben mesterkedik.
Mivel Shoko se tartózkodott az iskolában a diákok pedig réges-rég aludtak így egymagam csendben üldögéltem az étkezőben és elmélkedtem.
Az első gondolatom egyből az a nap volt amikor a két férfi egymásnak fog feszülni. Annyira értelmetlen az egész.. tisztában vagyok azzal, hogy Sukuna túl gonosz már ehhez a világhoz én pedig már belefáradtam, viszont nem a halállal van baj hanem azzal, hogy ki által kell meghalni. Tény, hogy Satoru is tett dolgokat amikkel megbántott és csalódtam benne, de egy szeretetreméltó rendes férfi aki előtt ha anno nem titkolom el a jóslatot akkor biztos lennél benne, hogy nem pazaroltunk volna el ennyi külön évet. Viszont tudom, hogy ha én meghalok jobban fog vigyázni a diákokra mint valaha hiszen ha ez megtörténik szüksége lesz rájuk.
Na de Sukuna.. amit tett Itadori-val az megbocsáthatatlan.. de tudom, hogy megfogja oldani, hogy a fiú visszajöjjön, hiszen nem okozna nekem ekkora fájdalmat mégha hamarosan mind a ketten meghalunk.
Bár ott a lehetősége annak is, hogy fordítva fog elsülni a dolog.. Bár az nem történhet meg hiszen a világ sokkal jobb hely lenne ha Satoru beteljesíti a jóslatot.

-Adela.- hallottam meg a nevem hirtelen ami miatt egy kisebb sikoly hagyta el a szám -Mit csinálsz itt ilyenkor?- kérdezte Masamichi miközben kihúzott egy széket és leült mellém

-Csak gondolkozok.- sóhajtottam fel mire a vállamra tette a kezét

-Nem kellene hiszen mostanság csak rossz dolgok történtek, viszont Shoko-ról tudsz valamit?

-Már odaért a szüleihez.- mosolyodtam el egy pillanatra de azonnal lekonyult a szám -Múltkor még az eljegyzésről beszéltek.

-Tudom. Nanami beszámolt róla.- motyogta az orra alatt mire én válaszként a karjának döntöttem a fejem -Min gondolkoztál az előbb?- kérdezte hirtelen

-Nagyon jól tudod.

-Ne aggódj Szívem.- paskolta meg a térdemen pihenő kezem miközben elmosolyodott -Még nem jött el az ideje.

-De elfog, és egyáltalán nem tudom mi lesz a vége.

-Az erőd megvan mind a két fiúban, szóval szinte egyenlő esélyekkel indulnak. Viszont nincs jó kimenetel. Ha Sukuna győz nem lesz vele egyenlő ember aki megállítaná, de ha Satoru nyer akkor a világ békésebb lenne viszont akkor Téged veszítünk el amit senki nem szeretne.

-Miért.. nem élhetné túl mind a kettő?- pillantottam rá könnyes szemekkel bár felse tűnt, hogy már egy ideje folynak.

-Mert az élet igazságtalan Adelaide. Ha mind a kettő túlélné felborulna az egyensúly.- magyarázta meg az Ő szemszögéből Masa mire újra a karjának döntöttem a fejem miközben próbáltam a gondolataimat elzárni.

Pár órával később

-Adela..Adelaide..- kezdett el valaki szólítgatni mire hunyorogva próbáltam kivenni az illetőt az ablakon beszűrődő holdfényben

-Satoru?- kérdeztem összeráncolt szemöldökökkel amikor megéreztem magam mellett besüllyedni az ágyat

-Nem olyan rég értem vissza.- morogta az orra alatt miközben lehúzta a fedőjét és az én zöldembe fúrta magát -És nagyon jól tudod, hogy nem tudok ebben az épületben rendesen aludni nélküled.- kezdett el magyarázkodni és már készültem elküldeni amikor beugrott a pár órával ezelőtti jelenet Masa-val, így úgy döntöttem minden percet kiakarok használni.

-Jöhettél volna hamarabb is.- forgattam meg a szemeim és átkarolva a hasát a mellkasára tettem a fejem

-Adela.. ezt most ugye nem azért teszed mert félsz? - kérdezte kimérten mire egy nagyon kellett nyelnem, hogy ne sírjam el magam

-Ha ennyire akadékoskodsz el is mehetsz.- vágtam vissza röviden mire megéreztem a karját a derekam köré fonódni míg a másikkal a hajamat kezdte el cirógatni. Tudom, hogy ezt lehet nem kellene, de most szükségem volt valakire pontosabban szükségem volt Rá, pont Rá mint régen amikor még semmi probléma nem volt.

Másnap amikor felébredtem Satoru nem volt sehol, így úgy döntöttem, hogy megírom Maki ajánlását ami majdnem egy év múlva kell a következő felméréséhez, hogy jobb helyre kerüljön. Amint végeztem a fogalmazással megírtam még egy kettő dolgot és egy nagyobb borítékot kerestem amibe belefért az összes felcímkézett levél. Már majdnem elkezdtem leragasztani amikor eszembe jutott valami. Azonnal feltéptem az íróasztal legalsó fiókját és előkerestem egy régebben megírt levelet amit Satoru-nak szántam majdnem másfél évvel ezelőtt amikor visszament Utahime-el a Kyoto-i iskolába. Gondolkozás nélkül beletettem a levelet a többi közé és gondosan eltettem a felső fiókba amit aztán kulcsra zártam.

Pár órával később

Már javában ment az edzés a másodévesekkel amikor hirtelen belenyilallt a fájdalom a rúnámba ami miatt nyüszítve térdre rogytam

-Adela...- rohant oda hozzám egyből Maki -Mi a baj?

-A rúna..- lihegtem miközben az egyik kezemmel a tarkómat masszíroztam -Szólj Masa-nak.

-Elviszünk jó?- mondta mire megéreztem, hogy hirtelen eltűnt alólam a talaj

-Köszönöm.- pillantottam hálásan Panda-ra utána pedig a vállának döntöttem a fejem

-Drága egyetlen Szerelmem..- hallottam meg Sukuna hangját az elmémben -Közlöm, hogy már csak négy ujj kell szóval kérlek.. rendesen búcsúzz el attól a nyikhajtól mert hamarosan érkezem.

-Vidd be.- parancsolt Maki az engem tartó Panda-ra amikor a folyosó végén megpillantottam Satoru-t aki a kelleténél idegesebb volt.

-Sat..- szólaltam meg alig hallhatóan, de abban a pillanatban Panda bevitt az irodába, így nem tudtam befejezni a nevét

-Mi történt?- kérdezte idegesen Masa miután Panda letett és kiküldte Őket

-A rúnám. Amióta Mahito rám tette az aranyfedőt azóta a rúnám ugyanolyan nagy erővel hat rám mint kilenc, tíz évvel ezelőtt.

-Sukuna üzent valamit?- kíváncsiskodott amikor megéreztem, hogy a gyomrom émelyegni kezd ezért azonnal a szobában elhelyezkedő kukához siettem és kiadtam magamból mindent -Adela.. megkell találnunk Sukuna-t.. ez így nem mehet tovább.

-Nem Sukuna miatt vagyok rosszul.- mondtam lihegve miközben az üres kukában figyeltem a szurokfekete dolgot ami az előbb belőlem jött ki -Ha Sukuna jelezne nem ez történne. A zsibbadás elmúlt volna.. Masa itt nagyobb baj van.- kaptam az irizáló szemeimet az ideges férfire -Valaki felhasználja Sukuna ujját, hogy létrehozzon egy személyre szabott börtönt.