Ezer Év Után

6. Fejezet

A több órás keresgetés után úgy döntöttem, hogy inkább a könyvtárban töltöm el a felesleges időmet. Amikor már a harmadik könyvet is kiolvastam elindultam vissza a szobámba, de szerencsémre muszáj volt összefutni a suli legidegesítőbb emberével

-Elmondanád, hogy mit képzelsz magadról?- kérdezte Mei Mei miközben beállt elém összefont karokkal

-Így hogy kérded ezen még sose gondolkoztam el. - rántottam vállat és folytattam volna az utam tovább mikor elkapta a karom

-Satoru miattad van maga alatt. Ráadásul tegnap veszélyeztetted Nanami-ék életét.

-Mei.. megmondtam, hogy nem úgy volt ahogy gondolod.- szólalt meg a szőke fiú a háttérben

-Ne szólj bele.- pirította le a lány Nanami-t utána újra rám szegezte a szemeit -Semmi helyed itt köztünk.

-Pont ahogy mondod.- húztam gúnyos mosolyra a szám -Kicseszettül többre vagyok képes mint Ti egybevéve.- mondtam rezzenéstelen arccal miközben kiszabadítottam a kezem a szorításából -És ha megbocsátasz, az utamban állsz. -fogtam meg a vállánál és arrébb löktem, talán kicsit nagyobb erővel mint kellett volna hiszen épp hogy megtudott állni a saját lábán

-Te öntelt fruska..- sziszegte miközben én emelt fővel sétáltam el mellette

-Idióta picsa.- mondtam rá sem nézve. Néha már tényleg nem értem az embereket. Semmit nem ártottam ennek a buta nőnek mégis ahogy meglát belém áll. Legközelebb komolyan letépem a fejét mit sem törődve a következményekkel hiszen én vele ellentétben ujjá születek viszont így az emberiség is megszabadulna ettől a kígyótól. Miközben ezen mérgelődtem egyáltalán nem figyeltem a lábam elé így a következő sarkon gyönyörűen neki mentem valakinek.

-Ne haragudj. -kaptam a fejemhez miközben felnéztem a magas "áldozatomra" akit majdnem fellöktem

-Semmi baj.- húzta mosolyra a száját -Te vagy az új lány ugye? Adelaide Stellar jól mondom?

-Személyesen.- nyújtottam felé a kezem amit azonnal elfogadott és szorosan megrázott

-Geto Suguru.

-Tényleg ne haragudj. Máshol járt az eszem. -kaptam a tarkómhoz lesütött szemekkel

-Mondom semmi baj. Remélem még összefutunk.- kacsintott rám és kikerülve tovább folytatta az útját. Ez a nap. A legjobb nap komolyan mondom. Satoru kerül Mei viperáskodik és akkor még egy ismeretlent majdnem fellökök. Áldom a fentieket, hogy már hamarosan vége ennek a csodanapnak.
Mivel éreztem, hogy tombol bennem a fölös energia így inkább a pályára mentem a szobám helyett. Gondolkodás nélkül kezdtem neki a futásnak aminek igazából semmi haszna nem volt. Már a nap is kezdett lemenni, de az energiám nem fogyott sehova, viszont a testem eléggé lefáradt ezért úgy döntöttem ideje visszavonulni. Lenyújtottam a végtagjaim utána pedig célba vettem a fürdőszobám ahol megválva a ruháimtól beálltam a forró zuhany alá. Amint éreztem, hogy kiázott a bőröm kikászálódtam a kádból és magam köré csavartam egy törölközőt. Mivel a hajam is csupa víz volt döntenem kellett, hogy hagyom magától megszáradni vagy használom az erőm. Kevés vacillálás után beálltam a tükör elé és felemeltem a jobb kezem. A kisujjamat összekulcsoltam a gyűrűssel míg a középsőt összeszorítottam a mutatóval a hüvelykujjamat pedig csettintésszerűen végighúztam rajtuk. Ennek az apró kézmozdulatnak köszönhetően a hajam egy pillanat alatt friss és száraz lett. Boldogan mentem be a szobámba ahol magamra kaptam a szokásos alvós fehérneműmet és egy pólót amit egy fekete melegítő szett követett. Mivel lekéstem a vacsorát a kezembe kaptam az almát ami az asztalomon pihent és annak az egy szem gyümölcsnek a társaságában elindultam a suli udvarára. Amint kiszúrtam egy eldugott padot törökülésben helyet foglaltam rajta és neki láttam a falatozásnak miközben a csillagokat figyeltem. A csendes kis programomat egy apró reccsenés zavarta meg

-Ki az?- fordultam idegesen a hang irányába amikor a "támadóm" kilépett az árnyékból

-Bocsáss meg ha megijesztettelek.- mondta egy mosoly társaságában Suguru

-Mi járatban erre?

-Általában itt szoktam lenni vacsora után.

-Oh.. ne haragudj. Ha tudtam volna nem jövök ide.- álltam volna fel azonnal, de elkapta a kezem

-Örülnék ha maradnál.

-Csak akkor ha nem zavarok.

-Ha zavarnál ide se jöttem volna.- mondta kedvesen miközben elengedte a kezem és leült mellém -Hallom különleges fokozatot kaptál.

-Igen, azt.- bólintottam rá miközben egy nagyot haraptam az almámba

-Akkor üdv a klubban.

-Te is?- pillantottam rá meglepődve mire halk nevetés hagyta el a száját

-Tavaly kaptam meg.

-Jó hallani.- mosolyodtam el -Téged is kinéznek miatta?

-Nem, mert téged igen?

-Inkább csak egy valaki. -forgattam meg a szemeim -Bár mondjuk Mei-nek teljesen mindegy, hogy milyen fokozat, ígyis úgyis utál.

-Féltékeny.- mondta lesütött szemekkel

-Rám? Ugyan mért..

-Zavarja, hogy Satoru figyelmes veled.

-Satoru mindenkivel kedves.

-Ennyire nem.- kapta rám az aprócska fekete szemeit

-Hát nekem igazából mindegy.- rántottam vállat, bár titkon tényleg jól esik Satoru figyelme -De ideje visszamennem. Kezdek fázni.

-Ha megengeded visszakísérlek.

-Örülnék neki.- mondtam mosolyogva miközben egyszerre felálltunk a padról -Már igazából mindegy hogy egy okkal több vagy kevesebb lesz arra, hogy Mei jobban utáljon.

-Megnyugodhatsz.. ha velem lát nem fogja érdekelni.- mondta kisebb szomorúsággal -Na de mindegy, remélem lesz még alkalmunk beszélni.

-Reméljük.- mondtam teljesen őszintén miközben a szobám felé araszoltunk.

-Én itt tovább megyek ha nem baj.

-Dehogy. További szép estét Suguru.

-Neked is Adelaide.

Amint elköszöntünk egymástól felszaladtam az első emeletre ahol a szobám volt. Ahogy beértem ledobtam magamról a melegítőm és bebújtam a hatalmas takaróm alá ahol békésen elnyomott az álom.

Nem tudom hány óra lehetett, de a sötétből ítélve még mindig este hiszen arra keltem fel hogy valami nyomást érzek a derekam körül. Mivel tényleg nem láttam semmit egy csettintéssel egy apró fénygömböt idéztem meg az ágyam felett és akkor láttam, hogy egy kar az ami nem az enyém. Mérgesen fordultam meg a szorító kar ellenére, hogy kérdőre vonjam a tulajdonosát. Amint sikeresen megfordultam Satoru izzó kék szempárjával találkoztam.

-Mit beszéltetek Suguru-val?