Ezer Év Után

19. Fejezet

Napok teltek el azóta az este óta amikor Satoru meglepett, viszont amióta jobban figyelek szerencsére nem történt hasonló eset. Mint mindennap most is a reggeli teendőimmel kezdtem ami után reggelizni indultam

-Megumi..- szólította meg Satoru a kisfiút aki karbatett kezekkel hevesen rázta a fejét -Mi bajod van a főtt tojással?

-Undorító.- válaszolta éllel a hangjában mire leültem Satoru mellé miközben végig simítottam a szemfedős fején a kezem pedig megállapodott a tarkóján

-Jó reggelt.- mondtam mosolyogva amire villámgyorsan fordult felém és megjutalmazott egy picike szájra puszival -Itt mi folyik?- kérdeztem a kis társaságot miközben Maki is csatlakozott hozzánk

-A nagyfiú nem hajlandó tojást enni.- mondta felháborodva Satoru ami miatt felnevettem, de abban a pillanatban feltűnt, hogy Maki túlságosan is komor ma

-Mi a baj Drágám?- tettem a kezem Maki aprócska mancsára mire a kislány könnyezni kezdett -Gyere.- fogtam meg és felállítottam az asztaltól amit a másik kettő észre se vett hiszen megállás nélkül a reggelin civakodtak

-Mi történt?- állítottam meg a folyosón és szembe fordítottam magammal mire Maki felsírt

-Most mértek fel.. Hiába gyakoroltunk annyit csak negyedik fokozatot kaptam. A családom tett róla.- mondta miközben a könnyeivel küzdött. Amilyen szorosan csak lehetett magamhoz húztam a zokogó lányt és elkezdtem simogatni a hátát

-Nyugodj meg.. tizenegy évesen nekem se lett volna jobb eredményem. És ahogy megígértem segíteni fogok Neked.

-Köszönöm.- motyogta miközben a nyakamba fúrta a könnyáztatta arcát. A meghitt kis pillanatunkat egy halk durranás zavarta meg. Automatikusan magam mögé rántottam Maki-t és néztem be az étkezőbe ahol az asztal aminél az előbb ültünk darabokban volt

-Megmondtam, hogy nem eszem meg.- mondta mérgesen Megumi és azzal a lendülettel elhagyta a helyiséget

-Ti mit csináltok?- kérdeztem Satoru-t miközben Maki-val a nyomomban a szemfedős mellé sétáltunk

-Én csak próbáltam megetetni vele a tojást.- válaszolta Satoru miközben leporolta magát

-Borzalmasak vagytok.- forgattam meg a szemem mire Maki halkan felkuncogott. A csilingelő hang miatt azonnal a lányra néztem akin immáron nyoma sem volt, hogy sírt. Én is elmosolyodva figyeltem a mimikáját amikor eszembe jutott, hogy a sorsunk bizonyos szempontból hasonló, hiszen mind a kettőnket kitagadott a családja egy olyan dolog miatt amiről nem is mi tehetünk.

-Mit szólnál egy reggeli gyors edzéshez?- kérdeztem Maki-t mire hevesen bólogatni kezdett

-Most itt hagytok?- kérdezte megsértve Satoru mire elé lépve az ajkaira tapadtam

-Takarítsd fel amit csináltál.- mondtam mosolyogva miután elváltam tőle, a szemeimet pedig átvezettem a széttört asztalra -Este találkozunk.- simítottam végig az arcán utána meg kézen fogva Maki-t elindultunk a kinti teremhez.

Két évvel később

-Nem mondta Masa miért hivat minket?- kérdeztem Satoru-t miközben kéz a kézben sétáltunk az igazgató irodájához

-Nem. De majd mindjárt kiderült.- mondta mosolyogva amikor odaértünk. A szemfedős illedelmesen kopogott(amit Tőlem tanult) utána pedig kitárva az ajtót előre engedett.

-Azt hittem sose értek ide.- forgatta meg a szemeit Masamichi miközben a két fotelre mutatott ami az asztal előtt helyezkedett el -Na szóval..- kezdett bele ami után elfoglaltuk a helyünket és figyelni kezdtünk. -Adelaide..- fordult hirtelen felém és elém tolt két mappát amit összeráncolt szemöldökkel vettem a kezeim közé

-Van egy Kyoto-i elsőéves. Név szerint Toge Inumaki. Szeretném ha Te lennél az oktatója. A másik pedig az én régi diákom, Panda. Mind a kettő egyidős Maki-val. Ezért gondoltam, hogy nálad jó kezekben lennének. Vállalod?

-Pe..persze.- motyogtam magam elé miközben az adataikat néztem. Csodás.. Az egyiknek átoknyelve van míg a másik szó szerint egy állat.

-Na és akkor Te Satoru..- nyomott a szemfedős elé is két mappát amit a fiú boldogan kapott a kezei közé -Szeretném ha a másik két diákot Te okítanád. Még fiatalok, hogy felmérjük Őket. Nobara Kugisaki-t a szülei küldték ide, a másik diákot, Yuji Itadori-t Nanami találta meg a városban miközben egy ártalmatlan átokkal beszélgetett.

-Beszélgetett?- kérdezte nevetve Satoru mire Masa megrázta a fejét -Imadni fogom Őket is.- csapta össze boldogan a mappákat és visszadobta az asztalra

-Mikor jönnek?- tértem komolyabb témára

-Már itt vannak.

Két évvel később

-Segíts Shoko.- könyököltem fel az asztalra miközben a sürgő forgó lányt bámultam - Nem tudom mivel lepjem meg Saroru-t a huszonötödik születésnapjára.

-Hmm.. vegyél valami olyat amit szeret.

-Valami mást akarok. Mindig tárgyakat kap tőlem.- húztam el a szám mire Shoko felnevetett

-Ilyen ez ha az ember négy éve van együtt valakivel. Nekem se könnyű kitalálni, hogy mivel ajándékozzam meg Nanami-t.

-Komolyan mondom ez a kitalálósdi kifog rajtam.- tettem a homlokom a hideg asztallapra amikor kivágódott az ajtó

-Lazac!- mondta idegesen Toge mire felkaptam a fejem

-Már megint?- húztam fel az egyik szemöldökömet mire hevesen bólogatni kezdett -Megyek.- sóhajtottam fel és lepattantam a székről

-Te ezt érted?- nézett rám Shoko amikor Toge elszaladt

-Nem olyan nehéz értelmezni mit akar mondani.- rántottam vállat és a fiú után mentem egyenesen az udvarra ahol Panda a földön volt arccal Maki pedig a tarkóján térdelt miközben mind a két karját felfelé húzta

-Maki.- szóltam a lányra aki kihívó mosollyal pillantott rám -Már megint kezded?- kérdeztem nevetve miközben csettintettem a kezemmel mire egy hasonló harci eszköz jelent meg a tenyeremben mint amivel Maki is gyakorol. A lány elengedte az áldozatát  és felvette a földről a saját fegyverét miközben végig tartotta velem a szemkontaktust. Nekem se kellett több azonnal támadtam amit precízen kivédett. Mosolyra húzódott szájjal mértem rá a következő csapást amitől kicsit megrezzent, de ezt is sikeresen hárította

-Nem rossz... nem rossz.- mondtam nevetve, de abban pillanatban kirúgtam a lábait amitől a földre esett. Már a következő ütésemet akartam betaláltatni amikor a távolban Nobara alakját láttam felénk futni

-Adelaide!- ordította a nevem futás közben -Masamichi küldött. Szükség van rád..- állt meg tőlem pár méterre miközben lihegve a térdeire támaszkodott -Geto visszajött.