Ezer Év Után

Utolsó fejezet (Sukuna)

Shoko szemszöge:

-Adela mi a baj?- kérdeztem a barátnőmet amikor a feje hirtelen a vállamra dőlt -Gyere. Visszamegyünk a suliba.- fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni, de kirántotta és rám emelte az izzó szemeit

-Itt akarok maradni a végéig.- jelentette ki ellenkezést nem tűrően mire egy aprót bólintottam és felálltam a földről utána pedig a diákokhoz sétáltam

-Kérlek titeket várjatok meg az iskolában.-  pillantottam végig mind az öt diákon akik kissé vonakodva, de elindultak a dombról lefele. Amint már nem láttam Őket a közelben visszamentem a fához ahol Adela kitartóan ücsörgött. Visszaülve a helyemre öleltem magamhoz a barátnőm miközben elhullajtottam pár könnycseppet

-Köszönök mindent Shoko.- pillantott fel rám a meggyötört arcával mire remegni kezdtem

-Mi lesz így Velem Nélküled?- kérdeztem sírva mire elmosolyodva megfogta a kezem és a vállamnak döntötte a fejét

-Erős nő vagy, ezt Te is tudod.- suttogta alig érthetően aztán rám pillantott -Hamarosan vége.

-Annyira nem így kellene ennek lennie..- szipogtam miközben figyeltem, hogy a mellettem ülő lány szemhéja egyre nehezebben mozog a légzése pedig egyre lassabb -Adela?- kérdeztem pár oktávval magasabban amikor éreztem, hogy a teste az oldalamra nehezedik a keze szorítása pedig megszűnt az enyémen. Azonnal a csuklójáért nyúltam, hogy kitapintsam a pulzusát amit sehogy nem találtam. Hangosan felzokogva öleltem magamhoz a barátnőm aki hirtelen rázkódni kezdett a kezeim között a szemei pedig hatalmasra nyíltak miközben szaporán kezdte el venni a levegőt

-Shoko..- kezdett bele lihegve miközben kiszakítva magát a karjaim közül megindult a visszavezető út felé -Valami baj van..-morogta mire én is felálltam és követtem az ideges lányt, de amint visszaértünk az épületbe senkit se találtunk, viszont amikor Masa irodájához értünk idegesen lépett ki a szobából az igazgató

-Adela..- kezdett bele szomorúan -Beszélnünk kell.

Pár órával ezelőtt

Sukuna szemszöge:

Idegesen, de mégis magabiztosan vártam Satoru-t az emlékműnél, mindenre felkészülve

-Sajnálom, hogy késtem.- szólalt meg hirtelen miközben az egyik romos fal mögül kilépett

-Adelaide hol van?- kérdeztem frusztráltan mire elmosolyodott és lehúzta a fejéről a szemfedőjét

-Biztonságos helyen.- válaszolta teljes nyugalomban miközben közelebb sétált a kezét pedig felemelte -Készen állsz?- kérdezte mire én bólintva elkezdtem átalakulni, hogy felvegyem az átokformámat. Amint az egész testem megváltozott a férfi fölé tornyosulva én is összetettem a tenyereim

-Birodalom Kiterjesztés.- mondtuk ki egyszerre mire a körülöttünk lévő tér elkezdette felvenni a birodalmakat

-Nem fogom magam könnyen adni.- szólalt meg hirtelen -De ha megtörténik amit elterveztem, azt akarom, hogy olyan férfi légy akit Adela megérdemel.

-Miről beszélsz?- kíváncsiskodtam összezavarodva mikor hirtelen letette a kezét, így engedte, hogy az én birodalmam domináljon -Ez egyenlő a halállal.- morogtam mérgesen mire elmosolyodott

-Kezdjünk neki.- nevetett fel miközben a kezei körül létrejöttek a fények. A harcunk tele volt energiával ami úgy látszott, hogy sose fog elfogyni. Már órák teltek el amikor hirtelen térdre borult előttem -Tedd meg..- pillantott rám lihegve miközben kialudtak az Őt körbeölelő átokfények -Adela-ért.