Ezer Év Után

30. Fejezet

Mahito szemszöge:

Ahogy láttam a láncokon vergődő üvöltő lányt tudtam, hogy nem tudja sokáig húzni ezért mellé léptem és levettem róla, aminek hatására a feje azonnal előre bicsaklott

-Ölj meg kérlek..- mondta elcsukló hangon mire az állánál fogva felemeltem. Ahol a szemfedő elfedte ott már teljesen lemarta a bőrt az arcáról

-Nem Aranyom.- nevettem fel a szóviccemen -Terveim vannak veled.- simítottam végig az ép arcán -Ezért ezt vissza is teszem.- emeltem újra a szemeihez az aranyból készített szemfedőt mire megfeszülve felsikított. A szenvedése élvezet volt füleimnek. Ahogyan újra vergődni kezdett az aranyláncok alatt a bőre folyamatosan felszakadt, szinte már egy kisebb vértócsa alakult ki alatta. Elmondhatatlan izgalommal vártam, hogy mikor érjük el a végeredményt.

Satoru szemszöge:

Lassan három nap telt el, de Adelaide nyoma még mindig nem lett meg. Minden erőmet összeszedve próbáltam megtalálni, amikor Sukuna rontott be a szobába.

-Nem igaz, hogy még nem találtad meg!- üvöltötte el magát a tomboló férfi -Így haladunk megfog halni!

-A Te kibaszott rúnád van rajta!- ordítottam fel én is -Neked is annyi lenne megtalálni mint Nekem!

-Most befejezi mind a kettőtök.- szólt ránk Nanami -Adela-val kellene foglalkozni nem pedig egymás basztatásával.- erre Sukuna csak morgott egyet mire én a szekrénybe kezdtem el keresgélni egy élesebb tárgyért

-Most mit csinálsz?- kérdezte Shoko miközben megtaláltam a szikét

-Megkeresem Adelaide-ot.- mondtam monoton hangon miközben megvágtam a csuklómat amiből azonnal kibuggyant a vérem. Lehúztam a szemeimről a fedőt és az arcomhoz emeltem a csuklóm

-Satoru..- szólt rám Masamichi -Sose használtál vérátkot.

-Most muszáj lesz.- morogtam az orrom alatt -Adelaide egyszer elvette a rontást rólam, így valamilyen szinten találkozott a vérünk is.- magyaráztam el nekik röviden miközben a vérem kezdett bizseregni a szemem körül. Hirtelen villant be egy kép. Adelaide szenvedő arca ahogyan valamilyen láncokra van kikötve. A következő pillanatban pedig Mahito nevetése ütötte meg a fülem

-Mahito-t kell keresnünk.- mondtam ki a nevét lihegve -Sukuna.. átok vagy.. keresd meg azt az idiótát.- parancsoltam rá mire a férfi összekulcsolva ujjait kiropogtatta

-Egy pillanat.- morogta és abban a pillanatban izzani kezdtek a vörös szemei -A város régi színházában vannak.

-Gyerünk.- húztam vissza a szemfedőm és összetettem a tenyereim, hogy a dimenziókat használva egy pillanat alatt ott legyek. A technikámnak köszönhetően azonnal a színház bejáratához kerültem Sukuna-val együtt. Az átokfajzat gondolkozás nélkül rúgta be az ajtót.

-Na végre.- nevetett fel Mahito amint a nagyterembe léptünk. Az átok a színpad közepén ült egy trónszerű széken -Mizu fiúkák?- kérdezte kacagva mire Sukuna gondolkozás nélkül rontott rá, de amint a színpad pereméhez ért, a kiterjesztett burok technikának köszönhetően métereket repült vissza -Milyen mogorva vagy Sukuna.- mondta lefele konyuló ajkakkal miközben csettintett egyet mire a színpad oldalán megmozdult a függöny ahonnan Adela lépett ki egy hosszú fekete ruhában a szemén egy fekete kendővel

-Milyen látni a szerelmeteket beidomítva? -kérdezte nevetve miközben Adelaide határozott léptekkel menetelt az átokhoz. Amint odaért Mahito kezére tette a sajátját és felénk fordult

-Megfoglak ezért ölni Mahito.- ordította el magát Sukuna az én kezeim pedig ökölbe szorultak

-Édes kedvesem.- szólalt meg újból Mahito miközben Adelaide fejéhez emelte a kezét és lehúzta a szemeiről a fedőt. A látvány miatt éreztem, hogy a fejem kezd a haragtól elködösülni. A lány szemvonala teljesen sebesre volt égetve -Adelaide.. kérlek.. öld meg mind a kettőt.- húzta mosolyra a száját az átokfajzat mire Adelaide hatalmasra tárta a szemeit, de a megszokott zöld csillogó íriszek helyett két hófehér üres tekintett pillantott ránk.

-Kérésed számomra parancs.- szólalt meg érzelemmentes hangon miközben elindult felénk.