Ezer Év Után

29. Fejezet

-Mahito..-szűrtem ki a fogaim közül miközben elkezdtem hátrálni mire az átok mosolyogva lépte át a küszöbömet

-Miattam nem kellett volna így kiöltözni.- nevetett fel amikor hirtelen megemelte a tenyerét és ráfujt amiről valami sárgás por hullott le ami akaratom ellenére is az orromba kúszott.

-Mit tettél?- kérdeztem két köhögés között miközben térdre estem

-Beszélni fogunk.- guggolt le mellém és a hajamba mart -Ideje lenne aludnod.-mondta kuncogva miközben újra ráfújt a tenyerére a testem pedig nem bírta tovább, pillanatokon belül elgyengülve terült el a padlón.

Satoru szemszöge:

Büszkén kaptam a kezembe a fehér rózsacsokrot én indultam meg Adela szobája felé, de amint megláttam a kitárt ajtót abban a pillanatban hangos kiáltás csapta meg a fülem a lépcsők irányából.

-Sukuna követelem, hogy azonnal állj meg!- üvöltötte Masa mikor a pokolfajzat mérgesen vágtatott felém

-Hol van Adelaide?- kérdezte üvöltve miközben berohant a szobába ahol egy pillanatra megtorpant és leguggolt -Francba.- sziszegte miközben ökölbeszorított kezekkel felállt. Ledobva az ágyra a csokrot hajoltam le én is ahol alig látható sárgás por terült el a földön. Gondolkozás nélkül húztam végig az ujjam és emeltem az orromhoz

-Ez aranypor.- néztem fel Sukuna-ra aki egyre dühösebbé vált

-Megkell találnunk. Adelaide allergiás mindenféle aranyra.- mondta fújtatva miközben remegni kezdett -Megölöm azt aki ezt tette Vele.

-Érzed a rúnáját?- kérdeztem Tőle hiszen igaza volt, hogy megkell találnunk. Ráadásul minél hamarabb.

-Nem.- vágta rá egyből így azonnal letéptem a kendőmet a szememről és elkezdtem ráhangolódni, hátha majd én megtalálom. A jel amit Adela kibocsátott alig volt érzékelhető

-Találd meg Te idióta különben Téged öllek meg.- rántott magához hirtelen az ingemnél fogva mire dühömben a vállaira tettem a kezem és egy laza mozdulattal a földre vágtam

-Hidd el én se lennék most itt Veled.- sziszegtem miközben megigazítottam magamon a ruhám -De most Adela az első. -néztem fenyegetően a szemeibe amire egy morgás volt a válasz. Amint sikerült lenyugodnom újra elkezdtem keresni.. Csak könyörgöm, hogy ne történjen semmi baj..

Adelaide szemszöge:

-Hihetetlen, hogy Téged mennyire kitud ütni ez a por.- lépett be az ajtón Mahito a kezében egy aprócska üveggel.

-Hol vagyok?- tettem fel az első kérdést hiszen amint felébredtem egy kicsi szobában találtam magam ahol nincsenek ablakok és az összes fény egyetlen egy csillár nélküli villanykörtéből árad. Az egész helyiségben nincs semmi csak valami kötélszerű láncok amik a plafonból és a falból lógnak ki és szerencsére nagyrészük rám van tekerve vagy bilincselve.

-Lényegtelen Szívi.- biggyesztette le az ajkait miközben mellém lépett és megszorította a csuklómon pihenő láncot amitől felszisszentem. Arany..? Honnan tudja ezt??

-Meglepődtél mi?- olvasta le az arcomról az érzelmeimet aztán pedig nevetve ellépett Tőlem -Tudod kicsivel idősebb vagyok mint Sukuna..- kezdett bele a meséjébe én pedig kezdtem befeszülni -Ismertem a családod. A szüleidet a nagyszüleidet mindenkit. Tudod nekem volt egy ikertestvérem. Mahita. Érted.. Mahito és Mahita.- nevette el magát hirtelen aztán újra elkomolyodott -Ő is benne volt azok között akik rátámadtak anno Sukuna-ra és megölték a gyermeked. A szerelmed könyörtelen módon ölte meg a nővérem. Látod ezeket a varratokat rajtam?- mutatott az arcára és a mellkasára. Egy aprót bólintottam -Sukuna darabjaira szaggatta. Hogy enyhítsek a bánatomon pár részét magamhoz varrtam.A fele szemem is az Övé.

-Azt mondd én mért vagyok itt.- sziszegtem a fogaim közül mire befejezte a nevetést és minden izmával megfeszülve lépett elém

-A nővéremért megöltem az egész családod.- mondta ki könnyedén mire érezni kezdtem, hogy a testemet hamarosan lángok fogják beborítani -Annyira szánalmas vérvonalad van. Akár el is égethetnélek, de azt is túlélnéd. Elátkozhatnálak, de a rontáselnyelés miatt nem hat rád. Ha megölnélek, Sukuna miatt újra élednél. Egyetlen egy dolog van amit tehetek veled az az, hogy megkínozlak.

-Megfoglak ölni.- szűrtem ki a fogaim közül a testem pedig gondolkozás nélkül lángra gyúlt, de abban a pillanatban ki is aludt mivel a testemet borító láncok mind aranyból voltak. A helyiséget a keserves sikításom és Mahito nevetése töltötte meg

-Ezt a hangot élvezet a füleimnek hallani.- mondta a nevetéstől lihegve miközben megemelve a kezét és egy mozdulattal megrántotta az összes láncot amik abban a pillanatban ahogy rám feszültek vágni kezdték a bőröm.

-Kérlek..- néztem rá könnyes szemekkel miközben alig láttam a belőlem áradó füsttől

-A testvérem is így kérte Sukuna-t.- mondta komoran és újra megrántotta a láncot ami most éppen a nyakam körül kezdett megszorulni. A könnyeim patakokban folytak a fájdalom amint Mahito okozott a láncokkal olyan volt mintha éles késsel szántanák fel a bőröm. Amint kezdett elmúlni a fájás az átok újra és újra megszorította az engem fogva tartó aranyláncokat.

-Kezd idegesíteni a szemed izzása. - közölte gúnyosan azután pedig kirohant a szobából, de perceken belül hatalmas mosollyal az arcán tért vissza

-Most egy darabig nem bántalak.- mondta ellágyulva amikor egy kisebb dobozt húzott elő -Tudtommal a hat szem technikával rendelkező sámánok sűrűn hordanak szemfedőt, így szeretnélek egyel én is meglepni téged.- nyitotta ki a picike faládát, de amint megpillantottam mi van benne a láncok égető érzésével nem törődve kezdtem el hátrálni

-Csak azt ne..- kezdtem el hisztérikusan könyörögni miközben végig futott rajtam a félelem

-Most mi a baj?- biggyesztette le a száját miközben kivette az aranyból készített szemfedőt a tárolóját pedig ledobta a földre -Hmm.. mikor ezt apádra tettem két napig bírta utána meghalt a fájdalomtól. Kiváncsi vagyok ezt meddig fogod magadon elviselni.- nevetett fel miközben elém ugrott és az államnál fogva szorított

-Könyörgöm..- zokogtam fel olyan hangosan mint még soha -Ne..NE! -üvöltöttem fel, de hiába. Mahito egy mozdulattal a szemeimre tette a fedőt és elkezdődött a saját rémálmom.