Ezer Év Után

9. Fejezet

Adelaide szemszöge:

Másnap amikor felébredtem feltűnt, hogy már nem fáj egyik vágás se, ezért sietősen pattantam ki az ágyból és rohantam a fürdőbe, hogy végre megszabadulhassak a fáslitól ami így több óra után a lelkemet is kiszorította. Amint az összeset levágtam magamról beálltam a tus alá ami kész felüdülés volt hiszen immáron nem voltak rajtam vágások amiket csíphetett volna a víz. Amint végeztem gyorsan felöltöztem és elindultam reggelizni, de amint kinyitottam az ajtóm Satoru alvó teste borult a lábaim elé. Ahogy a fiú teste találkozott a földdel azonnal felriadt és talpra pattant

-Adelaide.- ragadta meg a vállaim miközben végig vezette rajtam szomorú tekintetét -Remélem jobban vagy.- rántott magához olyan gyorsasággal, hogy lehetőségem se volt kikerülni. Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy a nyílt sebek vagy ez az ölelés fájt jobban

-Satoru..-tettem a kezeim a derekára -Ez így fáj.- motyogtam a mellkasára, mire pirulva elengedett

-Ne haragudj, csak aggódtam.

-Nem kell aggódni.- mosolyogtam fel rá miközben kikerültem -Reggeliztél már?- kérdeztem a szemfedőstől mire hevesen megrázta a fejét -Akkor gyere.- karoltam át a kezét és elkezdtem magammal húzni -De ajánlom, hogy most ne edd meg a reggelim.- pillantottam rá szúrósan mire elmosolyodott

-Még a felét se?

-Satoru..- forgattam meg a szemeim -Mi lenne velem nélküled?- erre a mondatomra hirtelen megállt -Mi a baj?

-Soha nem fogom tudni Neked ezt meghálálni. -mondta teljesen komolyan mire mosolyogva elé léptem és végig simítottam befeszült arcvonalán

-Kezdetnek elég lesz ha tényleg hagyod, hogy megegyem a saját reggelim.

Amint sikeresen elfogyasztottam a reggeli étkemet azonnal Masamichi irodájában volt jelenésem ahol kaptam egy kisebb fejmosást, hogy a tegnapi magánakcióm felelőtlen és buta húzás volt, de ezzel ellentétben megdicsért az elszántságom miatt és hálát adott, hogy megmentettem az egyik diákját. Ahogy végeztem nála Satoru-val úgy döntöttünk, hogy ideje egy közös kávézásnak, ezért az irodából egyenesen a kis kávéházba vezetett az utunk.

-Miért csináltad ezt?- kérdezte Satoru amikor leültünk a kis padra

-Nincs különösebb oka.- rántottam vállat miközben a beletúrtam a kiengedett hajamba -Csináltam már ilyet.- mosolyodtam el egy pillanatra az emléken

~Visszaemlékezés~

-Sukuna engedd meg, hogy elvegyem a rontást.- kérleltem a szerelmem akit tetőtől talpig égésfoltok ékesítettek

-Ne merészelj hozzám érni!- ordította el magát mire én szemet forgatva a férfi mellé léptem és neki kezdtem az elszívásnak

-Nyisd ki a szemet Sukuna. Erősebb vagyok most nálad szóval kérlek ne akard, hogy erőszakkal tegyem a dolgom. - Kisebb gondolkozás után rám emelte vöröses barnás tekintetét én pedig munkához láttam. Ahogy meglett a kapcsolat a rontás átáramlott az én testembe

-Hagynod kellett volna, hogy felemésszen.-mondta mérgesen miközben segített az ágyra lefeküdni

-Hogy hagyhattam volna? Ha Te nem lennél mi értelme lenne az életemnek?- mosolyodtam el miközben Sukuna csak mérgelődött -Pár óra és vége. A Stellar-ok védjegye a fény és a tűz Szerelmem. Ez a fajta rontás nekem nem fog ártani.

-Makacs egy asszony vagy Kedvesem.- rázta meg a fejét, de a mosoly ott bújkált a szája sarkában.

~visszaemlékezés vége~

-Minden rendben?- fogta meg a vállam Satoru mivel egy pillanatra elbambultam

-Persze.- mosolyodtam el és belekortyoltam a gőzölgő italomba -Te hogy érzed magad?

-Amint elvetted a rontást abban a pillanatban újra teljes erőmben voltam.

-Egy valamit ígérj meg, hogy többet nem fogsz benyelni egy ilyet.

-Megígérem. - nevette el magát ami miatt nekem is felfelé görbült a szám.

Pár nappal később

Szomorúan pakoltam össze a dolgaimat hiszen ma van az a nap, hogy kezdetét veszi a kiképzésem a Zenin családnál. Amint mindent eltettem a vállamra dobtam a táskám és elindultam a lenti aulába ahol már Satoru várt

-Biztos menni szeretnél?- kérdezte miközben lehúzta a szemfedőjét az állára

-Muszáj lesz, de minél hamarabb kezdek neki annál hamarabb végzek vele.

-Legyen így.- mosolyodott el és magához húzva szorosan megölelt -Egy valamit megígérek Neked.- tolt el egy kicsit magától, hogy a türkiz íriszeit az enyémbe tudja mélyeszteni -Mire végzel a feladatoddal addigra a legerősebb jujutsu-i varázslók között leszek, hogy megtudjalak védeni, és ha kell Sukuna-t is eltudjam távolítani örökre az életedből. - mondta teljesen komolyan miközben gyengéden végig simított az arcomon -De, hogy ezt megtudjam ígérni, Neked is megkell, hogy visszafogsz térni.

-Megígérem.- mondtam alig hallhatóan hiszen Satoru ajkai vészesen közeledtek

-Itt az autó.- jelent meg hirtelen Masamichi mire Satoru-val villámgyorsasággal rebbentünk szét

-Köszönöm Masamichi.- néztem rá egy pillanatra utána visszavezettem a tekintetem a fiúra aki elvörösödve húzta vissza a szemfedőjét

-Hamarosan találkozunk.- simítottam végig Satoru karján miközben a másik kezemmel a vállamon pihenő táskámat szorongattam. Jól tudtam, hogy muszáj lesz mennem ezért nem húztam tovább. Magabiztos léptekkel vágtam át a hatalmas teret és léptem ki az ajtón. Nagy levegőt vége leszaladtam a lépcsőn egyenesen az autóhoz ami hamarosan olyan távol fog vinni az iskolától és Satoru-tól amit else tudok képzelni.