Ezer Év Után

27. Fejezet

Adelaide szemszöge:

-Ez most komoly?- néztem az átokfajzatra aki hatalmas mosollyal az arcán lóbálta a szemem előtt az aprócska bordó harangszoknyát -Én ezt fel nem veszem!

-Dehogynem. Imádom rajtad a szoknyákat tudod jól.- nyalta meg a száját mire szemet forgatva kikaptam a kezéből a vékony anyagot

-Utállak Ryomen Sukuna..- morogtam az orrom alatt és elkezdtem öltözni. Amint rám került a szoknya és egy sima fehér felső Sukuna egy mozdulattal magához rántott

-Érted fogok küzdeni nem pedig Satoru ellen.- mondta mély hangon miközben az államnál fogva megemelte a fejem, hogy szembe nézzek vele -Megfogom oldani, hogy Te életben maradj.

-Nem akarok erről beszélni.- döntöttem a homlokom az állának és csak élveztem a csendes pillanatot egymás karjaiban amit Sukuna tört meg

-Induljunk.- mondta kisebb éllel a hangjában miközben összekulcsolta a kezeinket és az ajtó felé kezdett el húzni -De még meggondolhatod magad.- állt meg hirtelen mire elmosolyodtam

-Hiányoznak a diákok. És az a gyerek is akinek a testét bitorlod.

-Olyan kegyetlen vagy Stellar.- fújta ki unottan a levegőt és jobban megszorítva a kezem tovább haladtunk.

Pár órával később már az erdő szélén voltunk ami körbeveszi az iskolát

-Mi a baj?- kérdeztem Sukuna-t amikor megállt hirtelen

-Legyen bárhogyan.. én tartom az ígéretem, hogy a szívem a Tiéd.- morogta érdes hangon miközben elengedte a kezem és a derekamra tette az övét így magához húzva ölelt át  -Szeretlek Adelaide.- mondta halkan miközben a másik szabad kézét a nyakamra vezette és lágyan az ajkaihoz hajolt amit abban a pillanatban magáévá tett. Nem volt követelő se erőszakos. Szimplán csak szeretetteljes. Hiába nem akartam megszakítani muszáj volt megtennem, hiszen képes lenne itt a suli előtt meggondolnia magát. Amint elváltunk egymástól mosolyra húzta a száját és lehunyva szemeit legyintett a kezével

-Mostmár tudják, hogy hol vagyunk.- morogta szemet forgatva -Bármikor itt leszek ha kellek.- kacsintott rám és azzal a lendülettel visszaadta az irányítást Itadori-nak

-Mi történt?- kérdezte miközben a fejét kezdte el masszírozni -Semmire se emlékszek.

-Jobb is.- karoltam át a karját és elkezdtem a kis ösvény felé húzni, hogy mihamarabb visszaérjünk a suliba. Mivel Sukuna levette rólunk a fátylat, nagyon jól tudtam, hogy hamarosan keresni fognak, de nem ennyire hamar.. hiszen ahogy a kitaposott útra léptünk Satoru futott felénk

-Na végre.- sóhajtott fel miközben megállt előttünk és szorosan átkarolt mind a kettőnket

-Jól vagytok?- kérdezte idegesen, de éreztem, hogy ezt a kérdést inkább nekem szánja

-Igen.- motyogtam miközben kihámoztam magam az öleléséből -Itadori-nak pihennie kell.

-Mit tett Veled Sukuna?- kérdezte mérgesen miután a rózsaszín hajú előre indult

-Először Masa-val kell beszélnem. - mondtam határozottan mire a keze a csuklóm köré fonódott

-Bántott?

-Elég Satoru.- rántottam ki a kezem a szorításából -Csak visszaakarok érni abba a rohadt suliba és aludni.

-Tudod mennyire aggódtam ebben a pár hétben, hogy nem tudtam hol vagy?- kérdezte egyre dühösebben nekem pedig kezdte elönteni a fejemet az ideg

-Lehetne, hogy Te és Sukuna is békén hagyjon? - emeltem fel a hangom mire a szemfedős ökölbeszorított kezekkel elsuhant mellettem, így magamra hagyva. Amint már nem láttam a magas fiút, se az átokfajzatot hatalmasat sóhajtottam megkönnyebbülés gyanánt.

Pár nappal később

Nyugodalmasan üldögéltem az ágyamon alvásra készülődve amikor kivágódott az ajtóm

-Ma nincs alvás.- nevetett fel Shoko miközben belépett a szobába, nyomában Maki-val és Nobara-val -Ünneplünk, hogy végre itt vagy.

-Lányok..- forgattam meg a szemeim mosolyogva -Pihenni kellene.

-Igen..de nem nekünk.- kapott elő a hata mögül két pezsgőt Shoko

-Ők még gyerekek.- mondtam ellenkezést nem tűrően mire szó szerint kinevettek

-Csak egy két pohár.- mondta Nobara miközben kihúzta a székemet az íróasztaltól -Nem lesz baj.

-Így van.- bólintott rá Maki, aki mellém huppant az ágyra

-Mindent kifogunk beszélni.- szólalt meg a flúgos barátnőm miközben kibontotta az egyik üveget és elkezdte megtölteni a poharakat. Amint mindenkinek nyomott egyet a kezébe elterülve a szőnyegemen elkezdte a faggatózást. Szépen sorjában kibeszéltük Masamichi-t a két lány osztálytársait akiket utána a mieink követtek. Mire már kellően megvolt a hangulat köszönhetően a pezsgőnek és a társalgásunknak Shoko hirtelen elkomolyodott

-Tudjátok.. Nanami-val beszélgettünk.- kezdett bele teljesen elpirulva -Lehet ideje lenne a lánykérésnek.

-Hogy miiiii?- visítottunk fel a hír hallatán mind a hárman

-Igen. Elgondolkoztunk ezen.

-Ez olyan romantikus.- motyogta Nobara miközben halk sírásba kezdett

-Mi a baj?- kérdezte Tőle Shoko mire a lány megrázta a fejét

-Szerelmes Megumi-ba.- mondta ki rezzenéstelen arccal Maki mire Shoko-val összenéztünk

-Megumi rendes gyerek.- néztem mosolyogva a pityergő lányra aki elpirulva lesütötte a tekintetét

-A szerelem olyan felesleges mint a huzat.- mondta Maki mire Shoko enyhén nyakon csapta

-Nem az. A szerelem szép és jó. Na de ha már itt tartunk.. Adelaaa

-Nem.- ráztam meg a fejem nemlegesen mire a két diáklány is követelően pillantott rám

-Mesélj a Te szerelmi életedről.- kezdett el kérlelni Nobara mire szemet forgatva fujtattam egy nagyot

-Mit? Az első szerelmem most bukkant fel ezer év után, a másik pedig évekig felém se nézett most pedig újra érzelmes velem. Furcsa ezt kimondani meg nem is vagyok biztos benne, hogy létezik ilyen, de tényleg szerelmes vagyok két férfiba egyszerre.

-Én a helyedben Sukuna-t választanám.- mondta Shoko -Erős helyes, de elsősorban a legfontosabb nem Satoru.

-Szerintem Satoru is rendes fickó.- szólalt meg Nobara is -Az a négy év irigylésre méltó volt amikor együtt voltatok.

-Az őszintét megmondva teljesen mindegy szerintem, hogy kit választasz. A szívednek úgyse tudsz parancsolni ésszerű érvekkel se.- mondta Maki mire Shoko telefonja csippant egyet. Ahogy elolvasta elvörösödve tápászkodott fel a szőnyegről

-Lányok én mennék. - mondta teljesen zavarban

-Nanami?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel mire bólintott egy aprót és itt sem volt

-Na de jó.- forgatta meg a szemeit Nobara miközben elővette a rezgő telefonját -Basszus..- csúszott ki a száján -Itadori most írja, hogy Nanami összecsődítette Őket a közeli bárba, hogy kikérje a véleményüket az eljegyzésről, de a végére Megumi neki ment Satoru-nak.

-Férfiak.- forgatta meg a szemeit Maki -Keressük meg az idegbajos szerelmed.- pillantott Nobara-ra miközben felállt az ágyamról

-Vigyázzatok magatokra.- mondtam a két lánynak mire én és Nobara is felálltunk. Elköszönve egymástól kikísértem Őket és már készültem lefeküdni amikor kopogtak

-Nobara mit hagytál már itt?- kérdeztem nevetve mikor ajtót nyitottam -Satoru.. Te mit keresel itt?