Ezer Év Után

39. Fejezet

Adelaide szemszöge:

Mivel nem tudtam semmit se tenni úgy döntöttem veszek egy forró zuhanyt utána pedig teszek egy esti sétát. A szokásos fekete melegítőmet kaptam magamra a hajamat pedig hagytam a vállaimra omlani. Amint kész lettem el is indultam az udvarra ahol most kicsivel hidegebb volt mint szokott, de most ez se igazán érdekelt. Amint kellően messze kerültem a sulitól leültem az egyik fának a tövébe és utat engedtem a könnyeimnek amik most megállás nélkül folytak.

-Hányszor kell még megmondanom, hogy vizes hajjal megfogsz fázni?- szólalt meg a fa másik oldalán Saroru mire rá emeltem a könnyes szemeim -Adela..-suttogta a nevem és leült mellém utána pedig az ölébe húzott -Ne sírj.- simított végig az arcomon míg a másik kezével magához ölelt -Nem lesz semmi baj.

-Dehogynem.- zokogtam fel mire a tarkómra tette a kezét és még jobban magához préselt -Nem akarom, hogy bajod essen.

-Nem fog.-motyogta a hajamba miközben a kezével a hátamat simogatta

-Hogy kerültél ki?- kérdeztem szipogva miközben a nyakába fúrtam az arcom

-Sukuna kivette a lélekdarabot a börtönből ami miatt darabokra esett.

-És Ő most hol van?

-Elment a maradék három ujjért. Adela..- tolt el kissé magától, hogy a szemembe nézhessen -Bármi is legyen. Azt szeretném, hogy boldog és teljes életet élj. Ahogy mondtam a világot jelented nekem Kedvesem.

-Satoru.. kérlek..-szöktek újra könnyek a szemembe miközben a kezeimmel még jobban magamhoz szorítottam a kabátján keresztül -Egy kimenetele van Te is tudod.

-Nem éppen, de azt akarom, hogy ez az este csodálatos legyen. Rendben?- húzta fel a szemöldökét mosolyogva utána pedig egy puszit nyomott a homlokomra. Itt már nem tudtam mit mondani. Szimplán kiakartam élvezni minden egyes percét annak, hogy Satoru-val lehessek, de mivel tényleg kezdett hűlni a levegő, egy hirtelen mozdulattal állt fel a földről Velem a karjaiban és egyenesen a szobámba vitt ahol letett az ágyra

-Beszélnem kell Megumi-ékkel. Utána itt vagyok.- simított végig az arcomon és gyorsan elsietett. Amint eltűnt a szobából azonnal rám tört a hiánya és újra elkapott a sírás.

Satoru szemszöge:

Amint ott hagytam a szobában Adela-t, egyenesen a diákok szobája felé vettem az irányt. Ahogyan odaértem nagy levegőt vettem és bekopogtam. Amint megkaptam  az engedélyt benyitottam Megumi szobájába.

-Te?- kérdezte felhúzott szemöldökkel mire én becsuktam magam mögött az ajtót

-Beszélnünk kell.- mondtam érzelemmentes hangon mire Nobara jött ki a fürdőszobából

-Ohh Gojo..- tűrt el egy tincset a füle mögé zavarában miközben Megumi mellé sétált és leült az ágyra

-Nincs sok időnk és szeretném ha nem haragban válnánk el.- kezdtem bele mire értelmetlenül néztek rám -Sukuna és én hamarosan lerendezzük ezt az egészet. És benne van, hogy én fogok veszíteni ezért szeretnék Tőletek kérni valamit. Ha én nem leszek azt akarom, hogy vigyázzatok Adela-ra és tartsátok szemmel Sukuna-t.

-De Gojo..- nézett rám könnyezve Nobara miközben felállt és hozzám rohanva megölelt

-Ígérjétek meg, hogy megteszitek ezt.- mondtam ellenkezést nem tűrően mire Nobara felsírt a karjaim között, Megumi pedig egy aprót bólintott

-Ígérjük.- mondta ki határozottan miközben felállt a helyéről és Ő is megölelt

-Történjen bárhogyan. Büszke vagyok rátok.- mondtam őszintén miután elengedtek

-Satoru..- kezdett bele Megumi és egy kisebb szünet után folytatta -Örülök, hogy melletted nőhettem fel.- erre a mondatára elmosolyodva összeborzoltam az égnek álló haját amit anno se szeretett ahogyan most se.

-Vigyázzatok magatokra.- kacsintottam rájuk és magukra hagytam Őket, hogy minél hamarabb visszamenjek Adela-hoz akit sírva találtam a szobájában

-Drága Adela-m..- siettem mellé azonnal, hogy átölelhessem -Mi a baj?

-Ne hagyj itt mégegyszer..- szipogta miközben a mellkasomba fúrta a könnyáztatta arcát

-Nem foglak.- pusziltam homlokon miközben a kezem fel le járt a hátán -Szeretlek ugye tudod?- bukott ki belőlem hirtelen mire rám kapta a vörös szemeit

-Én is szeretlek Satoru.- suttogta alig halhatóan miközben egyre kisebb távolságot hagyott köztünk, viszont az utolsó pár centit én szüntettem meg. Lassan és amilyen óvatosan csak lehetett elfektettem az ágyon és fölé tornyosulva átadtam magam az érzelmeknek és a testi vágynak, úgy ahogyan Ő is.