Ezer Év Után

25. Fejezet

Adelaide szemszöge:

Túl sok volt ez egyszerre. Satoru újbóli felbukkanása és Sukuna megjelenése.. azt se tudom, hogy a francba került Itadori testébe. Szívem szerint fel se keltem volna, ha Masamichi nem rázza ki belőlem a lelket is.

-Kelj már fel..- morogta az Igazgató mire lassan kinyitottam a szemem -Na végre.- sóhajtott fel és végre elengedte a vállaim -Jól vagy?

-Persze.- könyököltem fel az ágyon és akkor szembesültem, hogy Masa-n kívül Shoko, Nobara, Megumi és Satoru is a szobában van. Megnyalva a kiszáradt ajkaimat kezdtem el feltenni a kérdéseim

-Mi történt azon a  rohadt küldetésen?- néztem kérdően elsősorban a két diákra

-Pár idióta gyerek megtalálta az elrejtett ujjat.- kezdett bele Nobara mire Megumi folytatta

-Itadori gondolkozás nélkül lenyelte a lélekdarabot, hogy a hármasfokozatú átok ne kaparintsa meg.

-Hogy mit csinált?- néztem rá hatalmasra tágult szemekkel

-Itadori teste képes megtartani Sukuna darabjait. Amíg aludtál Itadori-t elzártuk az alagsorba és sikerült a tanáccsal döntést hozni.- mondta Masa mire mindenki lehajtott fejjel bámulta a padlót -A fiú elfogja nyelni az összes lélekdarabot, hogy Sukuna teljes testet kapjon, így könnyebben eltudjuk pusztítani. Ezt már megbeszéltük vele és hajlandó velünk együttműködni.

-Felakarjátok áldozni?- kérdeztem kikelve magamból -Ő még csak egy gyerek!

-Te is feláldozod magad.- szólalt meg monoton hangon Satoru

-Igen! de én már megéltem több mint ezer évet! Ez a fiú pedig még a tizenötöt se töltötte be!

-Adela..- kezdett bele Shoko, de leintettem

-Mindenki takarodjon ki! - üvöltöttem ahogyan csak tudtam mire mindenki tette amit kértem kivéve a szemfedőst

-Rád is vonatkozik!- néztem rá mérgesen -Te is hagyod hogy meghaljon a volt diákod aki rajong érted mái napig..

-Hidd el nem akarom bántani.. úgy ahogyan Téged se.- lépett az ágyamhoz közelebb -Mondj egy olyan opciót ami mindenkinek jó.

-Nem Itadori-t kellene feláldozni..- mondtam alig hallhatóan mire a könnyeim utat törtek maguknak

-Mert érted ugye nem kár..- mondta gúnyosan nekem pedig itt telt be a pohár

-Évek óta tisztában vagy az én életem sorsával! Ne idegesíts, hogy érdekel mi lesz Velem. Most se kellene itt lenned.. Utahime biztosan vár már.

-Nem hinném.- rántott vállat és az ajtómhoz sétált -Már egy ideje külön vagyunk.- mondta maga elé bámulva miközben lenyomta a kilincset -Próbálj meg pihenni, majd később benézek.- lépett ki az ajtón, de mire megszólalhattam volna be is csukta azt. Mérgesen fontam össze a karjaim és kezdtem volna el szitkozódni amikor bizseregni kezdett a tarkóm

-Szép Szerelmem.. mért nem jössz le meglátogatni? - szólalt meg a fejemben Sukuna -Ideje találkoznunk.

-Szállj ki a fejemből.- sziszegtem a fogaim között miközben párszor a homlokomra csaptam. Már csak ez kellett. Évekig nem látom Őket, most meg itt vannak egyszerre. Csodás. Ideje lenne elgondolkoznom az ízlésemen férfiak terén.

Pár nappal később

Szinte a napjaimat vagy a szobában vagy az edzőtéren töltöm folyamatos felügyelet alatt amit már rohadtul kezdtem unni. A mai se volt másképp. Amint Masamichi-vel végeztünk a papírmunkával lementem a diákokhoz gyakorolni, így a nap nagy része gyorsan eltelt. Ahogy elköszöntem a gyerekektől az étkező felé vettem az irányt, de nagy mákomra amint befordultam a sarkon Saroru-ba botlottam

-Adela..- kapta el a karom hirtelen mivel a hatalmas lendületnek hála ha nem fog meg akkor bizony popóra huppanok -Jól vagy?- kérdezte miközben az arcomat fürkészte

-Jól.- rántottam vállat és mentem volna tovább, de a keze még mindig az enyémet fogta

-Tudnánk beszélni?

-Ugyan miről?- kérdeztem szemet forgatva hiszen nagyon nem volt kedvem most hozzá

-Rólunk.- mondta ki teljesen komolyan miközben levette a vékony anyagot a szeméről, belőlem pedig kitört egy kisebb nevetőgörcs

-Rólunk? Háh.. na még mit nem.

-Tudom, hogy hülyeséget csináltam és hogy megkellett volna hallgatnom a Te szemszögedet is és hogy lehet sose fogsz megbocsátani de..- kezdett el hadarni de a szájára tettem a kezem

-Nem érdekel Satoru. Itt hagytál ahogyan Megumi-éket is. Meg már lényegtelen az egészet megbeszélni, hiszen lehet már csak heteim hónapjaim vannak.- mondtam mosollyal az arcomon -Te dobtál ki majdnem három évet, de sebaj. Majd tanulsz belőle.- veregettem vállba és kikerülve Őt tovább folytattam az utam az étkezőbe ahol szokásosan Shoko várt.

Satoru szemszöge:

Hülye vagyok, hogy azt gondoltam majd végig fog hallgatni.. Abban pedig igaza van, hogy miattam voltunk külön ennyi időt. Ahogyan láttam eltűnni a folyosó végén a szobámba mentem ahol eldöntöttem, hogy este teszek egy utolsó próbát nála. Nagyon jól tudtam, hogy kilenckor már ágyban szokott lenni, de az idő egyáltalán nem akart telni, viszont amikor eljött az idő magabiztosan indultam meg Adelaide szobája felé, de ahogyan közeledtem egyre inkább fogyott el az önbizalmam. Talán három négy percig álltam az ajtó előtt amikor minden erőmet összeszedtem és kopogtam. Meglepetésemre nem jött válasz. Újra kopogtam, de megint semmi reakció. Mindegyféle alapon úgy döntöttem benyitok, de a lány furamódon nem volt a helyiségben. Idegesen rontottam be a fürdőszobájába is ahol szintén nem volt. A hajamba túrva rohantam ki a folyosóra ahol Masamichi idegesen közeledett.

-Adelaide itt van?- kérdezte dühösen mire megráztam a fejem

-Sukuna is eltűnt.