Ezer Év Után

2. Fejezet

Nem tudom hány óra lehetett amikor ébredezni kezdtem. Amint teljesen ébernek éreztem magam a szekrényhez lépkedtem ahova már az egyenruhám bevolt készítve. A szett egy sötétkék magasderekú harangszoknyából és egy hosszú ujjú garbós felsőből állt amihez egy szűk fekete trikót párosítottam mivel a garbó csak a bordáimig ért. Ahogy kikészítettem a ruhám az ágyra a fürdőbe mentem ahol vettem egy gyors zuhanyt amit aztán egy alapos fogmosás követett. Amint végeztem a teendőimmel  a mosodakagylóra tenyereltem és mélyen a zöld irizáló szempárommal néztem farkasszemet.

-Soha nem lesz ennek vége.- mondtam a saját tükörképemnek miközben végig simítottam az acél egyenes szőkés barnás  hajkoronámon amit utána egy szoros lófarokba fogtam. Amint sikerült egy tökéletes feszes copfot kötnöm a fejem tetejére visszamentem a szobámba. Ledobva a köntöst kaptam magamra a fehérneműm amit aztán a fekete harisnyám követett és az egyenruhám. Amint végeztem az öltözködéssel a lábbelimmel folytattam ami egy fekete fűzős bőrcsizma volt ami a vádlim közepéig ért. Megkötöttem és a tükör elé sétálva mértem végig magam. "Megteszi". Gondoltam magamban és elindultam az ajtóm felé. Amint kiléptem a szomszédom is pont akkor bukkant fel

-Madárcsicsergős szép jó reggelt.- mosolyodott rám ezer wattos fogsorral Satoru amit én csak egy szemforgatással díjaztam

-Téged osztályoztak már?- kérdezte miközben szorgosan követett -Nem akarok felvágni, de elsőre bekerültem az első osztályba szóval ne keseredj el ha most csak a negyedik vagy a harmadik fokozatra tesznek.

-Megtennéd, hogy leszállsz rólam?- fordultam meg hirtelen ami eléggé meggondolatlan tett volt mert a fehérhajú fiú a lendületének köszönhetően egyenesen rám esett

-Látom gyorsan barátkozol.- mosolygott le rám Masamichi

-Barátkozik a fene.- morogtam az orrom alatt miközben lerúgtam magamról a szemfedős fiút -Ő nem hagy békén.- mondtam mérgesen és feltápászkodtam a földről -Mikor mérnek fel?

-Nem reggelizel előtte?

-Nem.- vágtam rá határozottan -Csak essünk túl rajta.

-Akkor kövess.- indult meg előttem a tanítóm én pedig tettem amit kért

-Ha nem bánod akkor igényt tartanék a reggelidre.- szólt utánam Satoru mire csak legyintettem

-Tégy amit akarsz.- mondtam félvállról és tovább sétáltam. Amint az egyik teremhez értünk, szembesültem azzal a ténnyel, hogy több iskola tanítója is jelen lesz a felmérésem során.

-Remélem nem bánod.- nézett rám frusztráltan Masamichi

-Ennyire félnek tőlem?- kulcsoltam össze a kezeim a mellkasom előtt

-Szimplán csak kíváncsiak vagyunk hogy hova fejlődtél.- szólalt meg Gakuganji -Nincs ebben semmi rossz.

-Végülis igaz. -rántottam vállat és a terem közepére sétáltam -Pár kézmozdulattal mindekit megölhetnék aki itt van, szóval tényleg nincs ebben semmi rossz.- mondtam halál nyugodtan mire teljesen megfagyott körülöttünk a levegő -Nyugalom. Az öldöklős korszakomat már kinőttem.- mosolyodtam el miközben végig simítottam a hosszú copfomon

-A birtokolt átkaid száma nőtt?- kérdezte Masamichi, hogy feloldja a hangulatot

-Igen.

-Tudod már kezelni? -kérdezte kíváncsian mire elmosolyodtam

-Mindjárt kiderül.- tettem össze a tenyereim miközben lehunytam a szemem. Amint elértem a belső nyugalmam a két mutatóujjamat egymásnak nyomva behajlítottam a jobb kisujjamat pedig oldalra kifeszítettem. Ahogyan kinyitottam a szemem az egész szoba fénnyel lett tele mivel egy hatalmas lángoló főnix jelent meg a hátam mögött. Határozottan fordultam vele szembe és parancsoltam rá, hogy szálljon le. Amint a lábai a földet érték volna az óriási madár egy pillanat alatt megvált a lángjaitól.

-Tessék.- fordultam boldogan a tanítók felé -Ő a legújabb a listámon.

-A kiterjesztés is megy?- kérdezte egy fiatal lány aki Gakuganji mellett ült

-Az előző életemben ment.

-Tudja a hat szem technikát.- szólalt meg Masamichi -Neki nem okoz problémát a többszörös kiterjesztés, hiszen egy Stellar leszármazott. Kedve szerint keveri a különböző birodalmakat.

-Ez veszélyes lehet ránk nézve.- mondta mérgesen az ismeretlen lány mire Gakuganji leintette

-Vagy épp a javunkra válhat.- mondta egy mosoly kíséretében az öregember -Akárhogy nézzük ez elsőre különleges fokozat. Ki ért velem egyet?- nézett körbe a társaságon mire mindenki rábólintott

-Ennyi volt?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel

-Igen, így mehetsz is a dolgodra. Majd hamarosan megkereslek egy megbízással.- mondta Masamichi miközben mellém lépett és a vállaimnál fogva kitolt a teremből. Mire megszólaltam volna rám csapta az ajtót. Csodás. Nagyot sóhajtva gondoltam teszek egy gyors sétát a délelőtti edzés előtt ezért végig mentem a hosszú folyosón utána le a lépcsőn és egyenesen ki az udvarra. Amint a nap sugarai a bőrömhöz értek eufórikus érzés fogott el. A csendes kis sétám nem tartott sokáig mert egy kisebb társaságba botlottam

-Itt is van az új leányzó.- karolta át a nyakam Satoru, hogy véletlenül se tudtak elmenni -Na hogy sikerült?- kérdezte csilingelő hangon mire a jelenlevők szúrós szemekkel méregettek

-Egész jól.- mondtam érzelemmentes arccal -Különleges fokozatot kaptam. - erre a kijelentésre a magas szőke fiú elismerően bólogatni kezdett, Satoru álla pedig a földet súrolta.

-Ezt meg hogy?- kérdezte a barnás hajú lány -Itt van egy rendszer amit megkell járni.

-Nem mindenkinek.- mondta a szőke hajú fiú -Satoru és Mei Mei is elsőre magasabb szintet ért el, Shoko.

-Mert van mindenki meglepődve?- szólalt meg a fehérhajú nőszemély is aki tippem szerint Mei Mei lehet -Ha a pletykák igazak akkor az átkok királyának a nője tisztel meg minket a jelenlétével.- mondta gúnyos mosollyal az arcán mire mindenki meglepődve nézett rám. Azonnal lelöktem Satoru ölelő kezét és Mei elé léptem

-Nem ezért kaptam a fokozatomat. Semmi köze az életemnek Sukuna-hoz.- vágtam a fejéhez farkasszemet nézve

-Lányok.- szólt közbe a szőke mire Mei leintette

-Ne szólj közbe Nanami.- mosolyodott el miközben gúnyosan méregetni kezdett. Szívem szerint ott helyben felképeltem volna, de jobbnak láttam ráhagyni, ezért kikerülve az előttem álló nőt indultam meg előre

-Mégse vagy akkora szám.- szólt utánam nekem pedig ökölbe szorult a kezem. Egy pillanatra megálltam, hogy egy gyors mozdulattal örökre elhallgattassam, de egy nagy levegővétellel tovább sétáltam. Gondoltam, hogy lesznek problémák, de nem hogy már az első nap ez lesz. Dühösen mentem a szobámba, hogy levezessem a haragom. Amint a helyiségbe értem bevágtam az ajtót és az asztalomhoz siettem amit egy mozdulattal felborítottam. A bennem tomboló düh egyre csak nőtt. A következő pillanatban a szekrényemből dobáltam ki a ruháimat szitkozódva. Ahogy elfogytak a ruhadarabok az ágynak akartam neki esni mikor nyílt az ajtó.

-Takarodj innen!- üvöltöttem az illetőre, jelenpillanatban az se érdekelt ha az iskola igazgatója lenne, de "szerencsémre" csak Satoru volt. Amint a szemfedősre néztem feltűnt, hogy a zöld íriszeim túlságosan is izzanak ezért lesütöttem a szemeim -Mit akarsz?

-Csak érdekelt, hogy jól vagy e. Mei nem igazán viselkedett tisztességesen.

-Mit érdekel téged?- kérdeztem lágyabb hangon miközben elcsaptam oldalra a fejem, de abban a pillanatban egy kezet éreztem a vállamon és az állam alatt. Satoru egy mozdulattal megemelte a fejem, de a szemeim csukva maradtak

-Nyisd ki szemed Adelaide.- szólított meg teljesen komolyan mire kisebb gondolkozás után rá emeltem az íriszeim.

-Satoru..- nyögtem ki a nevét amikor megláttam, hogy a szemfedője az állán pihen és egy irizáló türkíz kék szempár néz az én zöldembe.

-Nem vagy egyedül a benned tomboló energiával.- mondta mosolyogva miután visszahúzta a fekete kendőt -Ne törődj semmivel és senkivel. Különleges vagy és ez a lényeg hiszen az átlag nem tartogat semmi izgalmat.

-Köszönöm Satoru.- mondtam immáron teljesen nyugodtan.