Ezer Év Után

36. Fejezet

Satoru szemszöge:

Idegesen siettem Gakuganji-hoz, hogy megkaphassam a Sukuna-nak kreált börtönt, de amint láttam ahogyan Panda a karjaiban tartja Adela-t valamiért rossz előérzetem támadt, viszont nem akartam a tervemtől eltérni ezért a dimenziókat használva pillanatok alatt Gaku-hoz repítettem magam aki szokásosan az irodájában várt.

-Kész lett?- kérdeztem kíváncsian mire elmosolyodott és elővett egy egyszerű kis fém kockát

-Ma tettem hozzá Sukuna lélekdarabját. Szóval mostmár teljes.- mosolyodott el -Adelaide jól van?

-Nem hiszem.- kaptam a tarkómhoz miközben fel alá kezdtem el járkálni az irodában -Ma rossz állapotban volt, de gondolom azért mert használva volt Sukuna ujja, viszont remélem jobban lesz.

-Bízzunk benne.- mondta nyugodtan miközben átnyújtotta nekem a börtönt -Tudod, hogy hogyan kell használni. Sukuna-t pedig megtalálod az északi hegységben.

-Köszönöm Gakuganji.- mondtam hálásan mire az öreg kedvesen bólintott. Rászorítva a börtönre újra a dimenziós utazást választottam. Mivel nem volt pontos koordináta ezért kisebb keresésbe kellett kezdenem, hogy megtaláljam a keresett személyt

-Mi tartott eddig?- kérdezte nevetve miközben ellökte magát a fától aminek az előbb támaszkodott -Tudtam, hogy eljössz.

-És így hagyod magad?- kérdeztem meglepődve mire kitárta a karjait

-Csak tedd meg, hogy Adelaide élhessen egy szebb világban.- mondta mosolyogva mire én gondolkozás nélkül dobtam az átok elé a fémdobozt ami egy pillanat alatt magába szívta a férfit. Megnyugodva, mosollyal az arcomon nyúltam a földön heverő kis tárgyért amikor hirtelen egy apró lángcsóva csapott a börtön falába amit a dobozka azonnal magába szívott mint az előbb Sukuna-t. Furcsállva az előbbieket, dugtam a zsebembe a börtönt és indultam meg vele a sulihoz.

Magabiztosan meneteltem Masamichi irodája felé, hogy közöljem vele a dolgokat, hogy találtam módot Adela megmentésére. Mivel tudtam, hogy ilyenkor Adela még órát tart ezért döntöttem úgy, hogy először az igazgatóhoz fogok menni. Amint az ajtóhoz értem kopogàs nélkül nyitottam be

-Na végre.- sóhajtott fel Masa amikor meglátott -Adela az előbb nagyon rosszul lett. A jelekből megállapította, hogy valaki használja Sukuna lélekdarabját, méghozzá egy börtönhöz. Tudsz erről valamit?- kérdezte idegesen mire én falfehéren kihúztam a zsebemből az említett tárgyat

-Satoru..- morogta a nevem a dühöngő igazgató, de abban a pillanatban minden világos lett

-Az a rohadék..-sziszegtem mérgesen miközben feltéptem a helyiség ajtaját és egyenesen Adela szobája felé rohantam ahova kopogás nélkül berontottam. A látvány tudatosította bennem, hogy Sukuna könnyedén átvert hiszen Adela ágya porig volt égre a lánynak pedig hűlthelye.
Még hogy egy szebb világ...

Adelaide szemszöge:

Amint a testemet ért forróság elmúlt elkezdtem lassan pislogni utána pedig kinyitottam teljesen a szemeim

-Hol a francban vagyok?- kérdeztem meglepődve hiszen egy ismeretlen helyen találtam magam ahol nem volt semmi más csak piros falak amik körbevettek

-A dutyiban Szerelmem.- szólalt meg Sukuna a hátam mögött mire mérgesen rá emeltem az íriszeim

-Hogy kerültem ide?- kérdeztem dühösen mire Ő megpaskolta maga mellett a helyet. Mivel ismertem már annyira, inkább leültem, hogy minél hamarabb választ kapjak a kérdésemre

-A kedves Satoru-d csinált egy börtönt nekem, de arról nem tudott, hogy ha engem bezár a rúna miatt Te is jössz velem.

-És Te ezt kihasználtad ugye?- kérdeztem szemet forgatva mire elnevette magát

-Jól elleszünk.- kacsintott rám miközben a keze az arcom irányába indult, de egy mozdulattal elcsaptam magamtól

-Miről beszélsz? Szerinted elnézem amit Itadori-val tettél?

-Nyugodj már meg.. visszafogom hozni az életbe a szarok kölyköt, de szerintem itt én lehetnék felháborodva. Én is a Te megmentésedért dolgoztam.- kelt ki magából dühösen -De engem lecsesztél míg azt a barmot ölelgetted.

-Mert megvolt rá az okom!- ordítottam el magam én is -Nanami meghalt! Mind a ketten jól ismertük és szerettük.

-De..

-Semmi de Sukuna.- vágtam a szavába idegesen -Talán megkellett volna kérdezni, nem pedig egy ártalmatlan gyerek szívét csak úgy kitépni. Egyáltalán most hol van?!

-Megvan még a gyerek.- sziszegte idegesen hiszen nincs ehhez hozzászokva, hogy valaki így beszéljen Vele, ahogyan most én

-Ajánlom is, hogy visszahozd.- fenyegettem meg mire egy apró mosoly jelent meg az arcán

-Úgy érzem, hogy tényleg jól elleszünk itt ketten.