Ezer Év Után

16. Fejezet

Adelaide szemszöge:

"Mit keresel itt? Most odalett mind a kettő."

Mondta mérgesen és ezzel együtt az én idegzetem is feladta. Felszívva magam ültem vissza a főnix hátára és emelkedtem vele a magasba. Valamit még mormogott az orra alatt, de egyáltalán nem érdekelt. Szimplán csak visszaakartam érni a suliba, hogy végre nyugovóra tudjam tenni a fejem, de előtte szükségesnek éreztem, hogy beszéljek Masamichi-vel. Amint már a suli kerjében voltam leugrottam a főnixem hátáról ami abban a pillanatban hamuvá lett. Ahogy a talpam földetért, leporolva magam indultam meg az igazgató szobájához. Hosszú és elnyúlt léptekkel meneteltem a cél felé, ahova kopogás nélkül rontottam be

-Beszélnünk kell.- mondtam karbatett kezekkel mire Masa riadtan ugrott fel az ágyból

-Most?- pillantott fel a faliórára ami hajnal egyet mutatott. Mivel nem reagáltam semmit a szobájában elterülő kanapéra mutatott -Miről kell beszélnünk?

-Valószínűleg Geto nem csak Mahito-val dolgozik össze.- kezdtem bele a mondandómba miközben leültem -Este nem sokkal elalvàs után furcsa érzésre keltem. Egyből elkezdtem Satoru-t keresni és az érzékelőim a főúti erdő felé vezettek. Hatalmas átokerőt érzékeltem amikor megpillantottam Satoru-t a közeli pataknál ahol éppen birodalom kiterjesztésben volt egy átokkal. Jobban koncentrálva kiszúrtam, hogy nem csak én vagyok az egyetlen egy néző. Amint közeledtem a másik átokhoz az őt körbevevő erő alapján valamilyen speciális osztályú lehetett. Ezer százalék, hogy összedolgoztak mivel amint kiszúrt a másik megmentésére sietett, Velem egyáltalán nem törődve.

-Utána fogok nézni kik lehettek ők és írni fogok a fejeseknek. Geto egyre veszélyesebb.

-Valamiben tudok segíteni?- kérdeztem illedelmesen mire mosolyogva megrázta a fejét

-Vigyázz Satoru-ra.

-Kérhetnél valami könnyebbet is.- forgattam meg a szemeim és felállva a kanapéról indultam meg a kijárathoz -Majd később talalálkozunk.- pillantottam rá vissza egy halvány mosoly kíséretében.

Amint visszaértem a szobámba laza mozdulattal dobtam le magamról a melegítőm és kaptam fel egy hosszú pólót. Mivel a mai produkció kiverte a szememből az álmot, így úgy döntöttem kiülök az erkélyemre. A nyári időnek köszönhetően kellemesen meleg szellő fujdogált amit lehúnyt szemekkel élveztem, amíg nem zavartak meg.

-Minek jöttél oda?- szólalt meg Satoru miközben az erkély korlátján ücsörgött guggolva. A szemeim villámként pattantak ki és meredtem a gubbasztó fiúra

-Mert úgy éreztem odaakarok menni.  válaszoltam miközben elcsaptam Róla a tekintetem aminek a hatására lemászott a vékony korlátról és elém sétálva neki dőlt háttal

-Éreztél náluk egy lélekdarabot?

-Meddig fogod ezt még felhozni?- emeltem rá unottan a szemeim mire letépte magáról a szemfedőjét

-Miért ne hozhatnám fel?- hajolt hozzám egyre közelebb -Sukuna-t érezted az erdőben?

-Téged te barom.- mondtam mérgesen miközben a vállainál fogva hátrébb löktem, hogy feltudjak állni -Kicseszettül elvagyok átkozva!- nevettem fel mint akinek elgurult a gyógyszere -Ha ennyire zavar kerülj el.- fordítottam neki hátat mire a karomnál fogva visszarántott magával szembe és egy mozdulattal a falnak nyomott -Satoru..

-Egyre több és több energiám van.- mondta egyre mélyebb hangon miközben az egyik alkarjával a fejem felett támaszkodott míg a màsik kezével a derekamra markolt -Csak egy kicsit értsd meg a helyzetem..

-Megérteném, ha hagynád..- suttogtam alig hallhatóan mire a karjára hajtotta a fejét így a nyaka a homlokomnak nyomodott ami miatt még élesebben hallottam a heves szívverését-Teljesen kifordulsz önmagadból..- mondtam immáron határozottabban miközben hatalmas mellkasára vezettem gyenge kezeimet

-Te teszed ezt velem.- nézett hirtelen a szemembe miközben a támaszkodó kezét elvette a falról és a nyakamra csúsztatta

-Satoru..- fúrtam az immáron izzó szemeimet az övéibe mire a derekamat szorító karja mégjobban magához szorított aminek a hatására egy apró sóhaj hagyta el a szám

-Segíts levezetni ezt az energiát.- hajolt a fülemhez amitől kirázott a hideg ami neki is feltűnt hiszen a derekamat tartó keze lassan elindult lefelé -Könyörgöm..- fúrta az arcát a nyakamba mire a mellkasán pihenő kezeimet a tarkója köré fontam. Szavak helyett inkább az ajkainak estem aminek a hatására a csókunkba mosolygott. Amint a hatalmas tenyerei leértek a combomig egy könnyed mozdulattal kapott a csípőjére és indult meg velem a hálószobámba.

Másnap reggel amint realizálódott bennem mit is műveltem, elvörösödve vert le a víz. Azonnal próbáltam Satoru erős karjait lefejteni magamról, de amint megmozdultam mégjobban magához ölelt

-Jó reggelt.- morogta a fülembe kómás hangján

-Neked is.- motyogtam az orrom alatt amikor kopogást hallottam. Villámgyorsasággal rántottam Satoru fejére a takarót és magamra a tegnapi pólómat

-Szabad.- ültem fel az ágyon miközben a takaróra tettem a kezem ahol a szemfedős feje volt

-Adela.- nyitotta ki az ajtót mosolyogva Masamichi -Satoru tegnap visszajött?

-Nem tudom.- rántottam vállat -Nem láttam.

-Megkérhetlek ha látod küld be hozzám? Muszáj vele beszélnem a tegnapi akciójáról.

-Átadom neki.- mosolyogtam rá miközben zavaromban a hajamat kezdtem el pödörni  -Felöltözök és utána nézek.- mondtam hadarva mire hálásan bólintott egyet és elidult az útjára mikor valaki egy hatalmasat trüsszentett a takarom alatt. A fogaimat összeszorítva figyeltem a férfit az ajtóban aki megállt egy pillanatra, de szerencsémre tovább állt. Amint becsukódott az ajtó hatalmasat sóhajtva dőltem hátra az ágyon mire Satoru nevetve dobta le magáról a takarót

-Nem hiszem el hogy nem birtad volna ki.-tűrtem mérgesen a hajamba mire a fiú hirtelen felém hajolt

-Majd kibeszélem.- nyomott egy puszit a számra és hatalmas vigyorral a száján kipattant az ágyból és öltözködni kezdett -Este megleplek.- fordult felém miután felöltözött -Szóval ne akadj ki.- kacsintott rám utána pedig lehúzta a szemfedőjét

-Satoru..- szólítottam meg szemet forgatva, de a fehérhajú semmivel se foglalkozva kisuhant a szobámból.