Ezer Év Után

Utolsó fejezet (Satoru)

Shoko szemszöge:

-Adela mi a baj?- kérdeztem a barátnőmet amikor a feje hirtelen a vállamra dőlt -Gyere. Visszamegyünk a suliba.- fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni, de kirántotta és rám emelte az izzó szemeit

-Itt akarok maradni a végéig.- jelentette ki ellenkezést nem tűrően mire egy aprót bólintottam és felálltam a földről utána pedig a diákokhoz sétáltam

-Kérlek titeket várjatok meg az iskolában.-  pillantottam végig mind az öt diákon akik kissé vonakodva, de elindultak a dombról lefele. Amint már nem láttam Őket a közelben visszamentem a fához ahol Adela kitartóan ücsörgött. Visszaülve a helyemre öleltem magamhoz a barátnőm miközben elhullajtottam pár könnycseppet

-Köszönök mindent Shoko.- pillantott fel rám a meggyötört arcával mire remegni kezdtem

-Mi lesz így Velem Nélküled?- kérdeztem sírva mire elmosolyodva megfogta a kezem és a vállamnak döntötte a fejét

-Erős nő vagy, ezt Te is tudod.- suttogta alig érthetően, aztán rám pillantott -Hamarosan vége.

-Annyira nem így kellene ennek lennie..- szipogtam miközben figyeltem, hogy a mellettem ülő lány szemhéja egyre nehezebben mozog a légzése pedig egyre lassabb -Adela?- kérdeztem pár oktávval magasabban amikor éreztem, hogy a teste az oldalamra nehezedik a keze szorítása pedig megszűnt az enyémen. Azonnal a csuklójáért nyúltam, hogy kitapintsam a pulzusát amit sehogy nem találtam. Hangosan felzokogva öleltem magamhoz a barátnőm mozdulatlan testét amikor valaki megfogta a vállam

-Vigyük be.- mondta Masamichi miután rá pillantottam az ölelésem pedig enyhült Adela körül. Aprót bólintva adtam meg az engedélyt Masa-nak, hogy mellém térdelve a karjaiba vegye a barátnőm élettelen testét. Az Igazgató tartva magát emelte a magasba Adela-t és indult meg vele a suliba Velem a nyomában.

-Menj előre és szólj a diákjainak.- adta ki az utasítást Masa én pedig gyorsítva a tempómon előre siettem egyenesen a suli udvarára ahol a gyerekek voltak. Amint megpillantottak azonnal rám kapták a tekintetüket.

-Vége van.- szólaltam meg pár másodperc után. A két lány Maki és Nobara hangos zokogásban tört ki, ezért melléjük sietve öleltem meg Őket, hiszen tudom jól, hogy min mehetnek keresztül. Amint kissé alább hagyott a sírásuk, elengedtem mind a kettőt és ott hagyva Őket az alagsorba indultam az egyik korterembe ahova Masa vitte Adela-t. Ahogyan benyitottam újra úrrá lett rajtam a sírás. Valahogy nem tudtam elfogadni, hogy a legjobb barátnőm holtan fekszik előttem. A férfira pillantva ültem le az egyik székre és temettem a tenyereimbe az arcom amikor kivágódott az ajtó és Satoru lépett be.

Pár órával ezelőtt

Satoru szemszöge:

Idegesen meneteltem a régi emlékműhöz ahol Sukuna várt már egy ideje. Jól tudtam, hogy a dimenziós technikámmal másodpercek alatt odaérhetek, de valahogy nem volt erőm használni hiszen tudtam, minél jobban sietek annál kevesebb ideje lesz Adela-nak, viszont amikor a kis kerítéshez értem vettem egy nagy levegőt és beléptem az elhagyatott kertbe és használva a képességeimet Sukuna irányába haladtam

-Azt hittem nem fogsz eljönni.- mondta érzelemmentes hangon amikor szembe kerültem vele -Lehet jobb is lett volna.

-Te is tudod, hogy ezt nem kerülhettük volna el, hiszen ez nem csak Adela-ról szól hanem arról is, hogy két ekkora erővel rendelkező ember nem lehet egy világban.

-Tudd, hogy Adelaide-ért teszem ezt, nem pedig ellened.- jelentette ki miközben összetette a kezeit -Birodalom Kiterjesztés.- morogta a szavakat utána pedig megnevezte a harcterét. Én se voltam rest azonnal előhívtam én is a saját birodalmamat és hagytam, hogy magától kiderüljön melyikünké lesz a dominánsabb. A két tér felváltva váltakozott körülöttünk amikor Sukuna felvette az átokformáját