Ezer Év Után

18. Fejezet

Adelaide szemszöge:

-Jól vagy?- kérdezte Satoru miközben a fürdőszobaajtót kopogtatta megállás nélkül

-Igen. Mindjárt végzek.- válaszoltam vissza farkasszemet nézve magammal. Mivel nem akartam tovább idegesíteni hidegvízzel megmostam az arcom és egy törölközővel a kezemben nyitottam ki az ajtót

-Jobban vagy már Adela?- simított végig az enyhén vizes arcomon -Nagyon megijedtem.- mondta kicsit megkönnyebbülve miközben nyakamra vezette kezét és az ölelésébe vont.

-Nincs semmi baj.- pillantottam fel a kékségébe -Viszont pihenni szeretnék.

-Megértem.- mondta lágy hangon miközben elengedett én pedig az ágyamhoz sétáltam. Amint elköszöntünk egymástól bebújtam a meleg takaróm alá és megpróbálkoztam az alvással.

-Édes szerelmem..- szólított meg Sukuna -Ezt mégis hogy gondoltad?- kérdezte nyugodt hangnemben miközben éreztem, hogy végig simít az arcomon

-Én nem..- kezdtem bele, de közbevágott miközben a vállamnál fogva magához rántott

-Azért van rajtad a rúnám, hogy nekem add az energiád nem pedig egy jelentéktelen idiótának.- hajolt olyan közel az arcomhoz, hogy minden apró levegővételt éreztem a bőrömön -Vagy már nem engem szeretsz?

A szemeim villámgyorsasággal nyíltak ki miközben őrült módjára kapkodtam a levegőt. Évek óta nem jelent meg nekem, de mire képes lennék egy kis boldogságra azonnal itt van. Remegő lábakkal szálltam ki az ágyamból és indultam meg az ajtó irányába, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. Már a lenti aulában jártam amikor Shoko szólított meg

-Hát Te?- kérdezte fáradt szemekkel miközben lassan közeledett felém

-Sétálni indultam.

-Veled tarthatok?- kérdezte félénken mire aprót bólintottam

-Te mért vagy fent?- kérdeztem rá miközben célba vettük a hátsó udvart

-Megnéztem Nanami-t, hogy hogyan van. Kicsit még gyenge a rontás miatt.- mondta szomorúan

-Szereted?- kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon mire pirulva lesütötte a szemeit

-Persze hogy szeretem. Úgy mint Titeket is.

-Shoko elmondhatod nyugodtan.- tettem a kezem a vállára mire könnyes szemekkel rám nézett

-Magamnak se merem bevallani, de tényleg fontos számomra ez a férfi. Amikor Mei és Geto megtámadták az iskolát, Nanami volt az aki megvédett. Ha Ő nem lett volna lehet most nem lennék itt.- mondta egy halvány mosoly kíséretében -Azóta több számomra.

-Miért nem mondod el neki?-tettem fel a kérdést neki miközben leültünk az egy padra -Tedd meg hiszen van rá lehetőséged.

-Tudom.. Ezért is irigyellek. Satoru-val olyan könnyen mennek a dolgaitok.

-Nem éppen, de végülis nincs okom panaszra.

-Talán nem?- kérdezte felhúzott szemöldökkel -Valami baj van?

-Az mindig van.- forgattam meg a szemeim mire a kezemre tette az övét

-Adela.. nyugodtan elmondhatod mi nyomja a szíved, bennem megbízhatsz.- nézett mélyen a szemembe mire felsóhajtottam

-Ígérd meg, hogy tényleg tartod a szád.

-Ígérem.- tette a kezét a szívére mire nekem megeredt a nyelvem

-Hamarosan Sukuna újra testet fog ölteni ami azt fogja jelenteni, hogy valakinek megkell ölni.

-Hát ettől nem kell félned. Satoru erre felesküdött mindenki előtt amikor elmentél.

-Tudom.- húztam gúnyos mosolyra a szám -De ha Sukuna meghal én is megfogok.

-Mi? És ezt tudta Gojo?- kérdezte meglepődve mire megráztam a fejem -Én ezt már nem értem.. ha Te meghalsz Ő is megfog?

-Nem. Ez csak fordítva működik. Hiszen csak az én életem van az övéhez kötve. Viszont Sukuna-t úgy lehet elpusztítani, ha az ellenfele ereje keveredik az enyémmel.

-Akkor.. Satoru neked köszönhetően erősebb mint a legtöbb különleges fokozatú?

-Igen. Amikor elvettem Geto rontását már  akkor összekeveredett az energiánk.

-Feláldozod magad azért, hogy Sukuna eltűnjön a világról?

-Mondhatni.- rántottam vállat -Minél közelebb vagyok Satoru-hoz annál erősebb lesz, Sukuna pedig gyengébb.

-Szóval akkor nem is szereted?

-Dehogynem.- mosolyodtam el egy pillanatra -Ez a baj. Nem akarom egyikünk halálát se, de Sukuna tönkretenné a világot, ha meg Satoru-val elbújnék a világ háta mögött ez az átokfajzat a rúna miatt akkor is megtalálna.

-Annyira sajnálom.- ölelt meg hirtelen ami most nagyon jól esett Tőle -Pedig megérdemelnétek a boldogságot.

-Nekünk ez van megírva.- mondtam miközben legörbült egy könnycsepp -Viszont ha ez bekövetkezik kérlek vigyázz rá helyettem is.

-De lehet lenne más megoldás is.

-Nincs Shoko. Mindent megnéztem, de nincs.

-Szerinted Satoru képes lesz erre?- kérdezte miközben újra megölelt

-Igen, de csak akkor ha erről nem fog tudni. Szóval tényleg arra kérlek, hogy ez maradjon köztünk.

-A titkod nálam biztonságban lesz.- húzta mosolyra a száját miközben végig simított a karomon

-Szerintem induljunk meg vissza. Kezd hűvös lenni.- álltam fel a padról és a kezemet nyújtottam neki, mire kedvesen Ő is követve a példám, felállt és átkarolta a kezem

-Többet kéne beszélgetnünk.- mondta elgondolkodva

-Szerintem is, de Te inkább azon agyalj, hogyan mondod el Nanami-nak az érzéseid.

-Jó..- pirult el teljesen -Majd ha elmondom neki mindenről beszámolok Neked.

-Hát el is várom.- löktem meg kicsit a vállammal mire mind a ketten felnevettünk. Amint visszaértünk a suliba elköszöntünk egymástól és mind a ketten a szobáinkat vettük célba. Amint benyitottam a hálómba nem várt személy fogadott. Satoru teljesen kiterülve aludt az ágyamon. A látvány miatt az ajkaim mosolyra húzódtak miközben amilyen óvatosan csak lehet bebújtam mellé.

-Hol voltál?- kérdezte csukott szemekkel miközben átkarolva magához húzott

-Sétáltam egyet és beszéltem egy keveset Shoko-val.

-Tudnom kell róla?- kérdezte álmos hangon miközben egy puszit nyomott a nyakamra

-Csajos dolgokról szóval nem.- hazudtam neki miután az arcomat a mellkasába fúrtam -De te ugyan mit keresel itt?

-Baj hogy csak melletted tudok aludni?- nyitotta ki a jobb szemét mire egy puszit nyomtam az állára

-Egyáltalán nem baj.