Az új testőr

8.rész

-Igazából rá érek, igen – mosolygok az elnökre.

-Elkíséred őket? Csak ő és pár barátja.

-Elnök úr nem szeretnék közbe vágni, de Maya még nem esett át a próbákon és még nem is edzettem vele. Ezért arra gondoltam, hogy pénteken elvinném a kiképző helyre és ott maradnánk egy-két hetet. Ha tényleg annyira jó, mint amennyire mondja, akkor lehet még hamarabb is haza érünk – mondja Watson, mire Ariana mérgesen felé fordult. Látom, hogy méregetik egymást és egyikőjük sem hátrál meg.

-Igazad van barátom. Legyen így, hadd lássuk mit tud Maya.

-Apa, én is velük megyek. Tudod mennyire szeretek ott lenni – hangja mézes-mázas volt és közben teljesen az apja felé fordul.

-Rendben Ariana, de ígérd meg, hogy viselkedni fogsz és nem zavarod Watsonékat – Ariana nem szólt csak bólintott egy aprót.

-Rendben apa.

Mikor mind végeztünk az étellel, visszakísértem a lányt a szobájába. Hirtelen megfordul, mire majdnem neki szaladtam. Épp, hogy csak sikerült megállnunk, de mellkasom így is az övének ért. Nagyon gyorsan emelkedett fel, majd süppedt le az említett testrészem, amit Ariana is észrevett. Elléptem tőle, mire kissé felnevet, de ő nem mozdul. Hátát továbbá is az ajtónak támasztja és úgy néz rám. Kissé lehajtom a fejem, majd erőt veszek magamon és szemébe nézek.

-Ha Watson nem beszél bele igent mondtál volna?

-Nem tudom – a lány hirtelen magához húz csípőmnél fogva, mire kezemet reflexből feje két oldalára tettem nehogy teljesen neki ütközzek.

-Igent mondtál volna? – kérdi újra és csak szemembe néz.

-Igen – suttogom és rögtön lehajtom a fejem, de ő ezt nem hagyta. Mutató és középső ujjával állam alá nyúlt, még hüvelyk ujjával az említett testrészt cirógatta. Lehunytam a szemem. Nagyon jól esett érintése. Az ujjával végig simít ajkamon, mire észhez térek és ellépek tőle. Mi a fenét csinálok? Miért tud így az ujjai köré csavarni?

-Szükséged van még a szolgálataimra? – próbálom lelassítani szapora szívverésem.

-Igazából igen – néz végig rajtam.

-Ariana én nem vagyok leszbikus – csúszik ki ajkaim közül, mire gyorsan szám elé kaptam. A lány arcán megjelent egy hatalmas mosoly. – Elnézést, én...én nem tudom miért mondtam ezt.

-De, mindketten tudjuk miért mondtad – indul el felém, mire kissé hátráltam, de hála a fránya, szűk folyosónak, a fal ismét megakadályozott ebbe. – Mindketten tudjuk, hogy odáig vagyok érted – simít végig az arcomon, mire érzem, hogy elönti azt a pír. – Viszont nem kényszerítenélek olyanra, amit te ne szeretnél Maya. Szóval nem kell rögtön rosszra gondolni, ha azt mondom, hogy szükségem van a szolgátodra – nevet fel és ellép tőlem. – Kiszeretnék menni a kertbe. Egy pillanat és mehetünk is – mosolyog rám és becsapta maga mögött az ajtót.

Kissé megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt és türelmesen vártam. Mi a fene ütött belém? Mi a fenéért mondtam azt, amit mondtam? Miért reagálok ilyen hevesen a közelébe? Lehet, hogy én is vonzónak találom őt?

Mikor Ariana késznek bizonyult kimentünk a kertbe, jobban mondva az üvegházba. Nagyon szépen megvolt csinálva. Az a rengeteg virág és mind annyira gyönyörű és színes. Látni, hogy valaki nagyon sokat dolgozik vele és hogy nincs elhanyagolva.

Teljesen megbabonázott a látvány. Ilyen szépet még a filmekben sem láttam. Egyszerűen gyönyörű volt, bár nem volt benne semmi különleges, csak egy átlagos üvegház, de még is annyira magával ragadott.