Az új testőr

15. rész

Ariana leült a tó partájra, mi pedig Brunoval a vízbe hülyültünk, vagy éppen fojtogattuk egymást, természetesen csak játékból semmi agresszió.

-Nem szeretnél kicsit bejönni? – nézek a lányra, mivel olyan szomorúan ült ott.

-Nem tudok úszni – vonja meg a vállát.

-Gyere – nyújtom a kezem, mire feláll és gyorsan leveti a rajta lévő ruhát. Elindultunk a tó felé, de továbbra sem engedtem el a kezét.

Mikor a víz a derekáig ért kissé erősebben szorította a kezem, mire hátra néztem. Láttom, hogy arca elfehéredik és szinte remeg.

-Itt meg is állhatunk – mosolygok rá. – Bízol bennem? – nézek mélyen a szemébe. Nem szólt csak lassan bólint párat. – Feküdj a hátadra – riadtan rám néz, mire kissé elmosolyodok. – Nem foglak elengedni – teszem kezem a víz felszínére, mire nagy levegőt vesz és lassan végig fekszik a vízen. Rögtön kitámasztottam hátát alulról, hogy véletlenül se süllyedjen el.

-Ez nagyon jó érzés – suttogja lehunyt szemmel, mire elmosolyodtam. – Köszönöm – néz rám hatalmas barna szemeivel.

-Ez...ez semmiség – vonom meg a vállam és lassan elkezdek ide-oda sétálni vele.

-Még is te vagy az első testőröm, aki ilyen semmiséget tesz értem. Figyelj csak...tudom, hogy nincs bele szólásom meg semmi, de Bruno nem az a jó fiú akinek mutatja magát. Én ismerem az igazi énjét - nem szóltam csak bólintottam egy aprót. – Minden bizonnyal Watson elmesélte, hogy a legtöbb testőrrel volt szexuális kapcsolatom, de Maya hinned kell nekem. Én soha senkit nem kényszerítettem olyanra, amit nem akart – hirtelen lábra áll és mélyen szemembe néz. – És soha senkit el sem bocsájtottam ez miatt. Maguktól mondtak fel. Én nem vagyok rossz ember – hajtja le kissé a fejem.

-Hallottam ezt-azt, de nem szeretem a pletykákat.

-Ha esetleg még is hinnél egy nap ezeknek a pletykáknak gondolj arra, hogy Bruno is meg volt és most még is ő Watson jobb keze – néz szúró szemekkel a fiúra, aki épp vissza felé úszik, mivel eldöntötte, hogy átakarja úszni a tavat.

-Te és Bruno? – kérdem kissé össze zavarodva.

-Már ezer éve volt.

-Nézd nem tudom milyen beteg játékot játszotok, de engem hagyjatok ki ebből – mondom idegesen.

-Nincs semmi játék most mi a baj? – láttom, hogy kissé összezavarodik.

-Az, hogy folyton húzzátok egymást velem és ez kurvára kellemetlen. Nem érdekel mit csináltok, de engem ebből hagyjatok ki – indulok el a part felé.

Hallok még pár kiáltást magam után, de nem törődtem vele. Elindultam vissza a házhoz. Watson az udvaron volt és gyakorolt. Mikor meglátott rám nézett.

-Csatlakozhatok? – kérdem kissé mérgesen, mire bólint egy aprót.

Rögtön elé álltam, mire elmosolyodott.

-Meghajlás – mondja, mire mindketten egyszerre meghajoltunk. Tudom, hogy nem ezt tanította, de most nagyon mérges voltam és ki akartam magamból adni ezért először támadtam, amin kissé meglepődött. Az összes ütésem kitérte.

-Ne méregből üss. Gondolkodj tisztán – kiált és kiakart rúgni láb alól, de ez most nem sikerült neki. Átugrottam a lábát, amivel akasztani akart, mire kissé eltátja a száját. Újra támadtam, de egy ütésem sem talált be, mire egyre mérgesebb lettem. – Maya – kiált rám, de nem bírtam tisztán gondolkodni. Hirtelen nekem rohant és a földre estünk mindketten.