Az új testőr

45.rész

A három férfi nem volt valami nagyon képzett. Kábé öt perc alatt levertem őket és idegesen elindultam Nicol felé, aki Ariana fejéhez szegezte a pisztolyát, mire megálltam.

-Gratulálok Maya, ezt még nézni is lenyűgöző volt, de sajnos nem hagyhatom, hogy a fiú megszégyenülve maradjanak – körbe néztem. Lassan elkezdtek felállni, de én nem moccantam. – Elmondom apának, hogy nyertél. Ő is rettentően büszke lesz. Viszont mivel mi egy nagy család vagyunk a maffián belül...kénytelenek vagyunk megbosszulni, ha valaki bánt valakit közülünk – épp akartam volna ütni, de Nicol elkezdett *ccc* hangot kiadni, mire rögtön felé fordultam. – Ha csak megmozdulsz bele lövök – hirtelen Ariana lába mellé lő, mire nem mozdultam csak néztem rá.

Egy hatalmas ütést éreztem oldalról, mire az egész fülem elkezdett csengeni. Vért köptem majd megtöröltem az ajkam és újra Nicolra néztem. Egy újabb ütés, amit a fejemre mértek. Teljesen megszédültem és letérdeltem a földre. Kissé megráztam a fejem és felnéztem rá. Elmosolyodik, mintha csak élvezné a dolgot. Hátulról valaki bele tép a hajamba, mire hátra dőlök, ahol össze vissza rugdaltak. A végére már védekezni sem maradt erőm.

-Elég – a hangot már csak halkan hallom, minden kezd sötétülni. -A-a, nem ájulhatsz el – ütöget arcon, mire lassan rá néztem. - Először még tudnod kell az igazat. Figyelsz rám Maya? – nevet fel és lassan felültet. Nyeltem egy hatalmasat és zihálva vettem a levegőt. Nem szóltam csak bólintottam. – Tudod ki tervezte el ezt az egészet? Tudod, hogy ki tette ezt veled?

-Te...te voltál...

-Nem! Lehet, hogy gonosz vagyok, de én hiszek a fair harcban és ez nem volt fair. Nyertél és ezzel vége is kellett volna, hogy legyen, de az elnök megakart téged leckéztetni. Tudod miért?

-Nem...

-Gondolkozz Maya. Mi volt mára az egyetlen feladatod?

-Figyelni Arianara – nézek a lányra, aki teljesen összezavarodva áll.

-Pontosan. Bár nem mintha nagyon tudtál volna. Az egész el volt tervezve, hogy apa beszélget veled, hogy Bruno felkéri táncolni őt, hogy elrabolja. Tudod...én tényleg sajnálom. Kár vesztegetned az idődet náluk. A Garcíák csak ehhez értenek, hogy pokollá tegyék az életedet – engedi el a felsőmet, mire hátra dőlök a földre. – Én jobban vigyáznák rá a helyedben, bárki simán kapó lenne rá. Most már a tied. Segíts neki ha már miattad kapott ennyit – nem bírtam tovább. Minden elsötétedett.

-Kérlek Maya, muszáj felébredned. Nem bírlak el – hallok meg egy keserves sírást. – Watson...Watson segíts kérlek. Értünk kell jönnöd. Nem tudom...nem tudom mi van vele. Nem mozdul és nem szól...lélegzik! Kérlek siess – érzem, hogy fejét mellkasomra teszi, mire erőt vettem magamon és elkezdtem haját cirógatni. – Maya – nyom egy puszit ajkamra.

-Semmi baj, csak kellett egyet pihennem – próbálok felülni, de ő vissza nyom.

-Ne mozogj. Nagyon csúnyák a sebeid. Szerintem el is törhetett valamid – hallom hangján a bűnbánatot.

-Hey, nézz rám – fogom meg az arcomat, mire mélyen szemembe néz. – Ez nem a te hibád oké?

-Ez apa hibája – mondja idegesen.

-Ariana itt vagytok? – kiált Watson.

-Igen – kiált vissza a lány.

-Oh bakker! Gyere kislány, nem lesz semmi gond – nyúl be a háttam illetve a térdem alá és mennyasszony pózba felkap.