Az új testőr

36.rész

-Baj van? - kérdi mikor abba hagytam az ingje ki gombolását.

-Szerintem beszélnünk kellene!

-Miről? - kérdi össze zavarodva és vissza gombol pár gombot majd felül, ezzel azt elérve, hogy én a combjára csúsztam.

-Miért nem szereted ha hozzád érnek? - teszem fel a kérdést szinte rögtön.

-Nem szeretnék róla beszélni!

-Muszáj tudnom.

-Miért olyan fontos ez? - kérdi és idegesen ellök magától. Felállt és az ajtó felé ment.

-Sajnálom, nem akartalak megbántani. Kérlek maradj - mondom miközben elkezdte kinyitni az ajtót.

Hangosan kifújja a levegőt. Felém fordul, hátát az ajtónak támasztja és lehunyja a szemeit.

-Mikor tíz voltam, szóval volt egy férfi. Mindig a sulink előtt állt és beszélgetett velünk, diáklányokkal. Folyton simogatott minket, csokikat hozott nekünk. Nem gondoltuk volna, hogy ez rossz dolog, hogy rosszat akar nekünk - teste elkezdett remegni csupán attól, hogy visszagondolt erre. Láttam, hogy mennyire nehéz ez neki. Felálltam az ágyról és felé indultam. Megfogtam a kezeit ezzel jelezve, hogy mellette vagyok. Kinyissa szemét és rám néz. Arcán lefolyik egy könnycsepp, amit gyorsan letöröltem. - Egyik nap, suli után egyedül mentem oda hozzá. Azt mondta, hogy vannak nyulai és ha elmegyek vele akkor... akkor megnézhetem azokat, játszhatok velük és én... én vele mentem - ezt már zokogva mondta el, mire szorosan megöleltem.

Nem szóltam semmit csak vártam, hogy kicsit megnyugodjon, ami jó tízpercbe bele telt, de nem bántam. Hirtelen kissé ellök magától és szemembe néz.

-Igazából nem történt semmi. Csak simogatott és elkezdett levetkőztetni és ekkor megjelent apa. Berúgta az ajtót és még időben elhozott. Ezután kezdtem el komolyabban foglalkozni a harcművészettel. Szerettem volna olyan lenni, mint apa. Bármit megtennék azért, hogy megvédjem azokat az embereket akiket szeretek - törli le durván a könnyeit. - Kérlek ne nézz így!

-Hogy? - erőltetek magamra egy mosolyt.

-Így, sajnálkozva - hajtja le a fejét.

Álla alá nyúltam és kényszerítettem, hogy rám nézzen.

-Tudod mit látok, ha rád nézek? - kezdem el arcát cirógatni, mire megrázza a fejét. - Egy erős, okos, gyönyörű és nagyon nagy szívű lányt - nyomok arcára egy puszit.

-Köszönöm - suttogja és magához húz egy csókra.

Valaki kopogtat, mire kissé ellököm az ajtótól Mayat, hogy ki tudjak nézni ki az. Bruno állt ott, mire megforgattam a szemeimet.

-Mit akarsz?

-Remélem nem zavartam meg semmit - mondja egy perverz mosollyal. - Egyébként Mayat keresem, vagyis Watson keresteti velem - mondja, mire Maya kinyissa az ajtót és kisétál mellettem.

-Most éppen nem ér rá - fogom meg a lány kezét, aki visszanéz rám.

-Edzenie kell.

-Még nem edzhet - mondom idegesen.

-Ariana semmi baj - mosolyog rám Maya és megsimítja a kezem ezzel jelezve, hogy engedjem el.

-De Maya, van baj. Ha annak az öregembernek valami baja van. Jöjjön ide saját maga, ne pedig közvetítőt küldjön maga helyett.

-Itt vagyok - hallom meg szinte rögtön a hangját. - És neked semmi közöd ahhoz, amit a testőreimmel teszek - sétál Bruno mellé.