Az új testőr

58.rész

Az ajtó hirtelen kinyitódott, mire egyszerre kaptuk oda a fejünket. Egy megkötözött, csurom véres ember esett, be az ajtón, mögötte pedig két férfi.

-Elkaptuk az árulót. Mi legyen vele főnök? – kérdi az egyik, mire Nicolra néztem, aki elégedetten bólintott párat.

Csak a férfit néztem megbabonázva, akit nagyon csúnyán elintéztek. Még az arcát sem láttam rendesen a sok vértől, sőt ha jól láttam még a körmei is le voltak tépve egy-két ujjáról.

-Hey babygirl, figyelj rám! – kiált rám kissé erélyesebben, hogy vissza zökkentsen. – Ő rossz ember oké? – nem szóltam csak néztem rám. Vesz egy nagy levegőt majd elmosolyodik és elkezdi arcom cirógatni. – Sajnálom kedvesem, hogy így kellett véget érnie a randevúnak, de most haza kell menned. Haza tudsz vezetni?

-Azt...azt hiszem!

-Segíts kérlek – mondja nyöszörögve a férfi, mire rögtön felé kaptam a fejem. A két mellette álló egyszerre rúgtak bele, mire a földön fekvő még jobban összehúztam magát, ha ez lehetséges.

-Maya, az autóban van a kulcs. Menj haza és ahogy haza értél írj nekem egy sms-t rendben? – felálltam, de a lábaim egyszerűen nem mozdultak. Földbe gyökerezve néztem a férfit, aki szinte könyörgött a szemeivel.

-Mit csinált, hogy ezt tettétek vele? – kérdem csalódottan a lánytól.

-Elkövette a legnagyobb bűnt, amit csak ellehet. Elárult és kiszellőztette mindenemet a másik bandának.

A férfi hirtelen felnevet, majd füttyent egy hatalmasat, mire az ablak hirtelen betört. Minden olyan gyorsan történt. Nicol szinte rögtön a földre tepert és egész testével óvta az enyém. Hallom a folyamatos lövéseket, amik szinte fül süketítők. Láttom, hogy Nicol a telefonján babrál és, hogy valakinek ír. Az ajtót hirtelen berúgták és a két férfit azonnal agyonlőtték. Egy csomóan bejöttek a házba, mire Nicolra néztem félve. Ő egyáltalán nem tűnt riadtnak. Sőt szinte már meg ijesztett az, hogy mennyire nyugodt volt.

-Lám...lám – hallok meg egy mély hangot, mire Nicol felemeli a kezeit és lassan feláll. Biccent a fejével, mire én is követtem a példáját és csak ekkor tűnt fel, hogy a ruhám csurom véres. Nicol követte a tekintetemet és mikor meglátta, akkor rögtön értem kapott, de ekkor újra lőttek, mire Nicol mérgesen a férfire nézett, aki kábé az apjával lehet egyidős. Úgy tűnik ismerik egymást és a férfi élvezi, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.

Lehet, hogy a sokk miatt vagy fogalmam sincs, hogy miért, de nem is éreztem mikor eltaláltak, sőt még szinte most sem fáj. Nem merek se mozdulni, sem nézelődni, így csak állok egyhelyben és reménykedem, hogy épp bőrrel megúszom.

-Mit akarsz Tom?

-Hogy én mit akarok? Elfogadtad az emberem, megkínoztattad most pedig minden bizonnyal még te is megkínoztad volna. Ki a kis barátnőcskéd? – kezd el felém sétálni, mire szinte elkezdtem remegni. Mikor előttem megállt jobban szemügyre tudtam venni. A férfi úgy nézett ki, mintha ő lett volna a kereszt apa. Öltöny volt rajta, haja hátra volt nyalva és volt az arcán pár régi heg.

-Ha csak egy ujjal is hozzá érsz Istenre esküszöm, hogy...

-Nyugalom kislány – biztosítsa ki a fegyvert és a homlokomhoz teszi, mire lehunytam a szemem és bár nem akartam, de arcomon végig folyt pár könnycsepp. Hangosan szedem a levegőt. Próbálok megnyugodni, de ez elég nehéz úgy, hogy egy töltött fegyvert tartanak a fejemhez. – Az testvéred lopott tőlünk, az apád átvert minket, te bántod az embereimet. Nagyon a bögyömbe vagy a családod – kiált fel hirtelen a férfi, mire lassan kinyitom a szemem. Láttom, hogy teljesen Nicol felé van fordulva, akinek keze ökölbe van.