Az új testőr

72.rész

Maya szemszöge:

-Te idióta! Te nem normális fasz! – hallok meg egy üvöltést mire kinyitom a szemem. Minden porcikám fájt. Meztelenül fekszem az ágyba megkötözve. Nicol lekever egy hatalmasat Brunonak, mire a fiú ajka felszakad. – Két választásod van most – ragadja meg a pólóját és úgy húzza magához. – Vagy eltakarodsz a szigetről, vagy itt és most agyon lőlek – ránt elő egy pisztolyt, mire a fiú szemébe könnyek szöknek.

-Elmondalak apának – szalad ki a fiú és becsapja maga mögött az ajtót.

Nicol elrakja a pisztolyt, majd felém indul, mire érzem, hogy szemeim megtelnek könnyekkel.

-Cstt...semmi baj – oldozza el a kezem, mire rögtön próbálom magam takarni. – Sajnálom, amit tett veled. Nem kellett volna egyedül hagynom vele – megakarta simítani az arcom, de én elfordítom kissé a fejem. – Szűz voltál? – nemlegesen megráztam a fejem és hangosan elkezdtem zokogni, mikor megláttam, hogy a fehér lepedő véres. Nicol nem szólt csak szorosan megölelt, ami nagyon fura volt, de még is jól esett.

-Hozok törölközött. Vegyél egy forró fürdőt addig. Hidd el, jót fog tenni – indul meg az ajtó felé. – Kérlek ne csinálj hülyeséget. Nem szeretnélek bántani, főleg a történtek után – suttogja és kimegy.

Az ágy szélére ültem és csak sírtam, egyszerűen nem bírtam abba hagyni. Olyan érzésem volt, mintha Bruno kiszakított volna belőlem egy darabot. Utálom őt! Nem értem, hogy tudott ennyire megváltozni. Reggel még együtt nevettünk most pedig...hogy lehetett ilyen kegyetlen? Mikor felálltam lábaim elkezdtem remegni. Lassan a fürdő felé indultam és megengedtem a vizet. Mikor az megtelt bele ültem és próbáltam magamról lemosni Bruno mocskát, de hiába sikáltam a bőröm, olyan volt, mintha még mindig markolná a karom, a combom...újra elkezdtem sírni. A testemet Bruno ujjlenyomatai díszítették. Megfogom ölni. Bármibe is kerül megölöm. Ki tudja mit tett volna még velem, ha Nicol nem küldi el.

-Hogy vagy? – nyitódik ki a fürdő ajtó, mire rögtön oda kapom a tekintetem. Nicol állt ott. Összehúztam magam, mire elmosolyodik és elindul felém. – Tudom, hogy most nehéz időszak fog következni számodra. Nem ez volt a terv, de ez a szerencsétlen mindent elrontott. Megölte Fredet, megerőszakolt téged és még azt a hülye testőrt is megölte, akit felbérelt.

-M...mi volt a terv? – felém nyújt egy törölközött, majd elfordul. Gyorsan kiszálltam és magam köré tekertem azt.

-Elraboltunk volna téged – jelenti ki egyszerűen és felém fordul.

-Miért?

-Apám a fejébe vette, hogy te vagy a kulcs mindenhez. Hogy ha te a csapatunkba állsz, akkor nem lesz a családomnál nagyobb maffia soha – vonja meg a vállát. – Bele egyeztem, hogy elviszlek neki... Viszont apám azt mondta bízzuk Brunora, hadd bizonyítson. Megígértem neki, hogy adok Brunonak egy napot, hogy tegye amit tennie kell. Még szerencse, hogy nem többet adtam neki.

-Mi lesz a többiekkel?

-Így most már nem tudom. Mindent újra kell gondolnom. Ez a barom mindet elbaszott... - annyira ingerültnek tűnt. – Volt veled egy fura álmom – nevet fel és mélyen szemembe néz. – Elvittelek vacsorázni...szóval most megvalósítjuk – fogja meg a kezem és a szobába húz. Az ágyon ki volt készítve egy szürke melegítőnadrág, fekete rövid ujjúval. – Gyerünk öltözz. Nem fogok egész nap várni.

-Mit csinálsz Nicol?

-Helyre hozom, amit az öcsikém elcseszett – leült a fotelba és végig mér tetőtől talpig. Elfordultam és gyorsan felöltöztem. – Ha nem haragszol, ez óvintézkedés – vesz elő egy bilincset és azt csak a jobb csuklómra teszi rá. Elkezd maga után húzni, le a nappaliig. Láttom, hogy mindenki ott van kivéve Ariana és Sky.