Az új testőr

18.rész

-Jaj, mi volt ez a szemforgatás. Ki mérgesített fel? – kérdi rekedtes hangon Ariana, mire mosolyogva elteszem a telom és lenézek rá.

-Senki csak egy cikket olvastam – hazudok valamit.

-Mi volt benne? – fordul a hasára, de továbbra sem száll le rólam, így aztán arcunk nagyon közel van egymáshoz.

-Már nem tudom – suttogom és bár nem akarom, de automatikusan gyorsabban szedem a levegőt.

-Nem foglak megcsókolni – néz mélyen a szemembe majd le az ajkamra. – Bár szívem szerint azt tenném, de nem fogom megtenni – simít végig az arcomon és legurul rólam. – Ma te vagy az éjszakás ugye?

-Igen – ásítok egy hatalmasat.

-Gyere akkor menjünk kérlek. Le szeretnék zuhanyozni – nem szóltam csak bólintottam egy aprót és rögtön utána indultam.

-Sziasztok lányok. Nem vagytok éhesek? – kérdi anya mikor meglátott minket.

-Jó estét Mrs. Stuart...

-Ariana megbeszéltük már, hogy Allison.

-Igazad van. Sajnálom. Én nem vagyok éhes köszönöm.

-Én sem. Majd reggel jövök anya – megyek oda hozzá és egy puszit nyomok az arcára és már megyek is Ariana után, aki valamin nagyon mosolygott. – Mi az?

-Csak olyan aranyosan viselkedsz anyukáddal. A legtöbben nem merik kimutatni így a szeretetüket.

-Sajnos hamar meg kellett tanulnom, hogy addig kell szeretni az embereket, amíg velünk vannak.

-Szóval ha lesz fiúd akkor őt is tiszta szívedből fogod szeretni? – próbál puhatolózni.

-Ha lesz valakim, akkor igen – újra elmosolyodik és ajkába harapva megy tovább.

Mikor felértünk a szobájához én a szoba előtti kanapéra ültem, még ő bement a szobájába. Egy idő után a pizsamájába nyitott ajtót, ami egy hosszú, kockás nadrág illetve egy fekete rövid ujjúból állt.

-Nem szeretnél bejönni?

-Jó lesz itt – mosolygok rá.

-Jó éjt Maya – néz végig rajtam.

-Jó éjt Ariana – ahogy kimondta az ajtót elkezdte becsukni, de résnyire nyitva hagyta.

-Hátha meggondolnád magad. Az ajtó nyitva áll – hallom meg a hangját a sötétből.

Nem szóltam csak a kanapéra feküdtem és lehunytam a szemem.

...

Reggel arra keltem, hogy valaki finoman rázza a vállam.

-Te aztán jó őr vagy – a nevetés miatt rögtön felismertem Brunot.

-Oh a fenébe. Hány óra? – ülök fel rögtön.

-Nyugi nem vagy elkésve. Szerencsére nem Watson jött személyesen hanem engem küldött, hogy leváltsalak. Azt üzeni, hogy menj haza, zuhanyozz le aztán menj a kertbe gyakorolni.

-Köszi, hogy szoltál.

-Legyen szép napod.

-Neked pedig kitartást – egyszere nevettünk fel ezután én mentem a saját dolgomra, Bruno pedig az övére.

...

Este mikor Ariana megérkezett az egyetemről, mind az asztalnál ültünk és csendben vacsoráztunk. A mellettem ülő lány gyanúsan halk volt, ami nem csak nekem tűnt fel.