Az új testőr

59. rész

-Ma aludj itt – jelenti kis és feláll a székről majd elkezd össze pakolni.

-Jössz velem zuhanyozni? – ülök fel és csábosan rá nézek. Végig mérte felsőtestem és elkezdte ajkát harapdálni, majd felnevet.

-Bármennyire is csábítóan hangzik nem. Nyugodtan használj, amit csak szeretnél a házba. Nekem még el kell intéznem pár dolgot – mondja, mire felálltam és az emelet felé indultam. Gyorsan lefürödtem, rendbe szedtem magam és már be is bújtam Nicol hatalmas és pihe puha ágyikójába.

-Ariana te mit keresel itt? – kérdem mikor felkeltem és megláttam, hogy Ariana az ágy szélén ül.

-Nagyon aggódtam érted. Nicol este felhívta apát, hogy mi történt veled. Jól vagy? – fekszik be mellém tisztes távolba.

-Igen – mondom összezavarodva.

-Muszáj elmondanom valamit.

-Mond csak!

-Nagyon szeretlek Maya, szerelmes vagyok beléd és ez soha nem fog változni – lassan közelebb hajol, mire lehunytam a szemem és bezártam a köztünk lévő távolságot.

-Tudod ez picit fáj – hallom meg Nicol hangját, mire kinyitom a szemem. Csak egy álom volt. Nincs itt Ariana, csak Nicol, aki valamit a laptopján dolgozik. Rögtön közelebb bújtam hozzá.

-Micsoda?

-Hogy velem fekszel egy ágyba, de róla álmodozol. Nagyon össze lehetsz zavarodva kislány – nevet fel, de mintha mégis szomorú volna.

-Össze voltam, mert azt hittem, hogy azért nem akarsz kapcsolatot, mert csak játszol velem, de most már, hogy tudom az igazat és nem vagyok összezavarodva.

-Ez vicces, mert engem eléggé összezavarsz – elmosolyodtam és még közelebb bújtam, ha ez lehetséges. Láttom, hogy valamit nagyon ír a gépbe, de mivel még álmos voltam nem nagyon akartam olvasni.

-Mi ez?

-Részvétel nyilvánítás a tegnap elhunytak családjainak – sóhajt fel hangosan, mire lassan felnéztem rá. Láttom, hogy szemébe gyűlnek a könnycseppek, de még sem hagyja el egycsepp sem a szemét. Elvettem tőle a gépet és szorosan megöleltem.

-Mit csinálsz?

-Sírj – suttogom a fülébe, mire szinte rögtön éreztem, hogy csupasz vállamon végig folyik pár könnycsepp. Nem szóltam, nem néztem rá, csak a hátát cirógattam amig meg nem nyugodott.

-Köszönöm – hajol kicsit el tőlem és elkezdte arcom cirógatni, mire lehunytam a szemem. – Tegnap felhoztad az első találkozásunkat. Még nem kértem bocsánatot az ott történtek miatt. Majdnem meghaltál és most még is itt fekszel az ágyamba.

-Tudod mit mondanak...tarts közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb – egyszerre felnevetünk, majd kissé megüti a vállam.

-Szóval az ellenséged vagyok?

-Soha nem voltál az – lassan elindulok felé, mire elmosolyodik és lehunyja a szemét majd bezárja a köztünk lévő rést. Csak egy ártatlan, lágy csókot akartam neki adni, de nagyon elkapott a hév.

-Ennyire beindultál az Arianával kapcsolatos álmodtól? – kezdi el nyakam csókolgatni.

-Tőled indultam be – kissé elnyomom magamtól. – Figyelj csak. Tudom és megértem, hogy nem lehet kapcsolatod, de mit szólnál ha... mondjuk...