Az új testőr

13. rész

-Pszt, Maya ébresztő – suttogja halkan Watson miközben a vállam rázza.

-Hmm mi az? – kérdem álmosan.

-Öltözz, az utazás során ugyan úgy lesznek edzések – ezzel kiment és engem ott hagyott.

Vissza hunytam a szemem és fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el /minden bizonnyal vissza aludtam/, de arra riadtam fel, hogy valami az arcomon landolt, ami hideg volt. Levegő után kapkodva felültem és kérdően körbe néztem.

-Fél órája várok rád. Azt mondtam öltözz és nyomás kifelé – mondja idegesen, mire Ariana elkezd mozgolódni.

-Baj van? – mondja félálomba.

-Nincs – suttogjuk egyszerre Watsonnal és én már ki is pattantam az ágyból. Szuper gyorsasággal átöltöztem egy rövid nadrágra és egy sportmelltartóra, majd a vizes dolgokat megfogtam.

Felmentem a fedélzetre, mindent kiterítettem, majd körbe néztem. A kapitány a kormány előtt ült és egy italt szürcsölgetett. Bruno a hajó orrán állt egy lábbal, lehunyt szemmel, mire kissé eltátom a szám. Ő hogy tud ennyire nyugodt maradni, hogy van ilyen jó egyensúlya? Én tuti leesnék az első fél másodpercben, főleg mivel a hajó ide-oda himbálózik.

Kicsit közelebb mentem hozzá. Mintha csak megérezte volna elmosolyodott.

-Hogy vagy Maya? – nyissa ki a szemét és rám mosolyog.

-Elég jól, bár szép kis ébresztőt kaptam – mutatok a vizes dolgokra.

-Gyere – nyújtja felém a kezét, mire nemlegesen megrázom a fejem.

-Ugyan már. Inkább akarsz Watsonnal edzeni? Most van választásod – tárja szét a karját és hirtelen leugrik elém.

Csupasz, izmos felsőteste teljesen hozzám simult. Kék szemei az én szemeimet fürkészték, mire kissé elmosolyodtam és mivel zavarba voltam hátrébb léptem.

-Én még két lábon se tudnák ott megállni.

-Csak mert ezt mondod magadnak. Gondolj arra, hogy igen, megtudom csinálni. Ugyan is Maya... minden itt dől el – kopogtassa meg mosolyogva a halántékom.

-Rendben megpróbálom, de mi van ha bele esek és jönnek a cápák? – mászok fel félve az első rúdra és szinte rögtön megkapaszkodtam a korlátba, ahol előbb Bruno fent állt. Lehetetlen, hogy ne essek le onnan.

Hirtelen felugrott mögém. Éreztem mindenét a hátamon, mire újra elöntött a pír és, hogy a testem felforrósodik. Halkan felnevet. Kezét derekamra teszi.

-Gyerünk mássz fel. Tartalak – kap fel hirtelen, mire elcsodálkoztam, hogy mekkora erő is van benne.

A korlátra álltam, de Bruno továbbra sem engedett el. Szorosan tartott. Ha ő nem tartana akkor már az óceánba volnék. Térdeim nagyon remegtek és nem mertem teljesen kiegyenesedni. Még a hülye szél is ellenem volt, bezzeg eddig nem fújt.

-Most el foglak engedni. Felkészültél? – kérdi, mire gyorsan hátra nyúlok kezeiért reflexből.

-Sajnálom – engedem el rögtön.

-Úszni tudsz?

-Igen.

-Akkor nem lesz baj – enged el hirtelen, mire rögtön előre dőltem. A hasam égett a becsapódás miatt. Ennek tuti ott marad a nyoma. Kissé szenvedve összehúztam magam, majd gyorsan a hajó felé úsztam. Bruno felhúzott vissza a hajóra és ez elég sokáig ment így.