Az új testőr

11.rész

Két órával később:

-Feladom – kiáltom mérgesen, mikor újra a földre estem Watson miatt. – Ezzel nem tanulok meg semmit. Ez hülyeség, idő pocsékolás – kelek ki magamból és felállok a földről.

-Hülyeség? Rendben, akkor támadj meg – mondja Watson és felemeli a két kezét, mint aki verekedéshez készül.

-Mi? Nem fogom magát bántani. Ez nem volna fair küzdelem magával szembe. Mármint nem szeretnék tiszteletlen lenni, de maga már idős – vonom meg a vállam.

Megakart ütni, mire kikerültem az ütését. Elmosolyodik és int a kezével, hogy én jövök. Megindultam felé és megakartam ütni, de ő megelőzött. Telibe orron ütött, mire hallottam, hogy reccsent egy hatalmasat és csak úgy ömlött belőle a vér.

-A picsába – mondom és fájdalmamba térdre roskadok.

Gyorsan összeszorítottam az orr nyergemet és lehajtottam a fejem. Watson aggódva megindul felém, mire mérgesen rá néztem. Megállt egy helybe és újra felvette a semleges, póker arcot.

-Mára végeztünk a leckével. Holnap folytatjuk. Maradj itt, szólok az orvosnak – mondja és ott hagy az udvaron.

Hátam a fának támasztottam, lehunytam a szemem és próbáltam nem a fájdalomra koncentrálni, de az lehetetlenek bizonyult. Az egész arcom sajgott és lüktetett. Lehunytam a szemem és számon keresztül vettem a levegőt.

-Szia, Maya igaz? – kérdi egy hang, mire kinyitom a szemem. Egy negyvenes éveiben járó férfi térdelt előttem orvosi táskával. – Dr. Maron vagyok, az elnök házi orvosa. Te pedig az új testőr, akit Jim elég rendesen helyben hagyott. Ez picit fájni fog – nyúl az orromhoz és visszateszi a helyére, mire ajkamba harapok, hogy nehogy felsikoltsak, de még így is hallani lehetett az elfojtott kiáltást. – Oké ügyes lány vagy. Most kitisztítom. Ez se lesz túl kellemes érzés, eléggé csípni fog – magyarázza és leönti fertőtlenítővel a vattát, majd az orromba nyomja azt. Reflexből elkaptam a fejem, de ő megfogta az állam és kényszerít, hogy rá nézek. – Tudom, hogy rossz, de mindjárt kész vagyok – suttogja, mire lehunyom a szemem.

Mikor kifertőtlenítette a sebet, megfogta az állam és fejem ide-oda rángatta, hogy jobban szemügyre tudja venni az orrom.

-Nem lesz semmi gond, de szólok Jimnek, hogy pár napig ezt ne csinálja – mosolyog rám, felállt és ha jól láttam vissza ment a házba.

Már elég sötét volt. Megkerestem a pólóm és felvettem azt. A kis házikónk felé indultam. Már a ház hátuljánál jártam, mikor valaki hirtelen megragadta a kezem és berántott a sarkon. Felemeltem a kezem és ütéshez készültem mikor is megláttam, hogy az illető nem más, mint Ariana.

-Nem akartalak megijeszteni – mosolyog rám és hátát a falnak támasztaj. – Láttam, hogy mi történt. Elég sok vér volt ott és én aggódtam érted. Jól vagy? – néz végig rajtam.

-Megérdemeltem. Szemtelen voltam vele, pedig nagyon erős és okos férfi. Több tiszteletet érdemelne tőlem.

-Utána kérdeztem Brunonál, Jim nem nagyon bír téged – gondolkodik el és kissé ajkába harap.

-Bruno...

-Most ő vigyázz rám – magyarázza.

-És hol van? – nézek körbe, mivel azt hittem, hogy a közelbe van.

-A szobám előtt áll. Nem tudja, hogy eljöttem. Az ablakon keresztül másztam ki – néz mélyen a szemembe. – Na de én megyek is mielőtt feltűnik neki. Jó éjt Maya – löki el magát a faltól és szorosan megáll előttem.